3. fejezet (Eun Hee pov.)

Egy kis erőt adott nekem NiTae. Jól esett most, hogy ennyire törődik velem. Kihúztam a kanapét és megkerestem az ágyneműt. Rögtön le is dőltem aludni, hátha jobb lesz, de tévedtem. Szörnyű álmom volt, amiből telefonom csörgése riasztott fel. Felvettem úgy, hogy meg sem néztem ki az.
- Haló? – kérdeztem, majd ásítottam egyet.
- Találkozni akarunk veletek ma este 8-kor a mozi előtt. Ne késsetek. És persze legyetek minél dögösebbek. – mondta az illető, mire leesett, hogy kivel is beszélek. Válaszomat nem várta meg, csak kinyomta. Komótosan feltápászkodtam és elindultam a konyhába reggelit csinálni. Korán volt még, de már nem tudtam aludni, ezért le kellett foglaljam magam valamivel, mellesleg ma még dolgozni is el kell menni. Csináltam NiTae-nek reggelit és hagytam egy üzenetet neki. Összepakoltam az ágyneműt és összecsuktam a kanapét, majd elindultam haza. Hazafelé szerencsére nem történt semmi. Otthon első utam a fürdőszoba felé vezetett. Teljesen rendbe szedtem magam és minden olyan volt, mintha az este mi sem történt volna. Újult erővel mentem el a kávézóba, vagyis a munkahelyemre.  Éppen ebédszünet volt, amikor NiTae jött be. Rögtön odamentem hozzá és egy nyugodtabb helyre hívtam. Nem voltam benne biztos, hogy őt hívták-e vagy sem, többek között erről szerettem volna beszélni.
- Bocsi, hogy csak úgy ott hagytalak.
- Semmi. – legyintett – Egyébként, köszi a reggelit! Még mindig istenien főzöl! – mondta barátnőm csillogó szemekkel.
- Örülök, hogy ízlett. – feleltem mosolyogva – Szeretnék veled beszélni valamiről.  Arról lenne szó, hogy hívott. Azt mondta, hogy ma este szeretnének találkozni velünk este 8 nyolckor a mozi előtt.  –mondtam halkan, nehogy valaki meghallja.
- Tudom, engem is hívott.  –felelte barátnőm is halkan.
- Nem tehetünk mást, el kell mennünk, ugye? –  NiTae aprót bólintott, mire én felsóhajtottam.
- Mikor végzel? – terelte a témát NiTae.
- 1-kor. Miért?
- Lenne kedved eljönni vásárolni? Jól jönne egy kis kikapcsolódás.  – kérdezte mosolyogva, mire én bólintottam. Mivel hamarosan lejár a szünetem, el kellett búcsúznunk, de megbeszéltük, hogy 1-re idejön, és akkor mehetünk. Szerencsére pont ma kaptam fizetést, így volt miből költekezni. A találkozó ideje gyorsan eljött. Elindultuk a közeli bevásárlóközpont felé. Minden gondról megfeledkezve szórakoztunk. Sok-sok ruhát felpróbáltunk és még többet megvettünk. Aztán fagyiztunk is, majd új ruhatárral felszerelkezve indultunk haza. Megbeszéltük, hogy hétkor találkozunk nála, végül elváltunk egymástól. Nem öltöztem ki, sőt! Felhúztam egy rövid farmernadrágot, egy egyszerű pólót és tornacipőt, majd elindultam most időben. Pontban hétre odaértem, ahol NiTae már várt rám. Elindultunk a megbeszélt helyre, ahova kicsit korábban is értünk.
- Még nincsenek itt.  –mondta NiTae.
- Kik? – kérdezték egyszerre széles vigyorral az arcukon. Én csak felsóhajtottam. Kellett nekünk ilyen korán ideérni!
- Mi van, csak nem nem örültök, hogy láthattok minket. – biggyesztette le száját az én elrablóm. A másik pedig NiTaet vette kezelésbe.
- Találd ki! – mondtam kicsit bunkón, majd indultam volna befelé, de ő elkapta a kezem.
- Viselkedj rendesen, vagy meg kell, hogy büntesselek. – felelte mosolyogva. Unottan felé fordultam.
- Elnézést, de bemennénk végre? – kérdeztem, mire ő bólintott és bementünk.

2.fejezet (NiTae pov.)

Hallottam ahogyan Eun Hee elkezdett ordítani. Egyből felkaptam a fejem.

Bár, nem láttam semmit  a szemkendő miatt.
- Na, mi az? - kérdezte gúnyosan-, csak nem a barátnődet hallottad?
- Mi történik vele? Mondd el! Kérlek! - könyörögtem.
- Jaj, csak tudatták vele a dolgokat.. tudod amit az előbb hallottál ígéret.
- Igen.
- Az rád is vonatkozik, cica- simított végig arcomon.
- Mi?! - kaptam fel a fejem ijedten.
- Jól hallottad - hallottam hangján, hogy mosolyog.
- é... é.. és nekem is kell választanom? - kérdeztem kicsit félve.
- Háát, ha nem szeretnéd, hogy - itt meg állt és végig simított combomon egészen a szoknyám aljáig - valami bajod essen - suttogta érzékien a fülembe.
- Rendben, bele megyek, de akkor engedjetek el minket! - mondtam határozottan - a Kezed pedig - kezdtem elficánkolni, hogy talán "leesik" rólam, de nem. (._.)
- Most mi van? Már voltam is benned.. akkor nem értem mire fel ficánkolsz most! - nézett értetlenül.
- Hagyjuk ezt, oké? - kérdeztem kicsit dühösen.
- Hát, ahogy érzed.
- Tudod minek örülnék?
- Na, bökd ki - simított végig arcomon.
- 1, ha levennéd ezt a szemkötőt... legalább.... csak azt! 2, Engedjetek el minket és akkor teljesítjük vágyaitokat!  -mondtam unottan.
- Hát, rendben, várj itt - mondta majd felállt, levette a szemkendőmet - mindjárt jövök - mondta majd távozott.


Mikor visszajött Eun Hee is ott volt.
- Na, akkor elmehetünk? - kérdeztem.
Erre mind a ketten csak bólintottak.
Kioldozták a kezemet meg a lábamat.
Kicsit erős volt a szorítás szóval fájt egy picit a csuklóm, de kibírtam.
- Kösz -vágtam oda.
- Öh - vágott egy fejet.
- Na, akkor menjünk! - ragadtam meg Eun Hee kezét.
- Hé!Hé! A számotok még ugyan az, ugye?
- Igen - mondta Eun Hee.
- Oké, akkor majd hívunk titeket. Sziasztok - intettek.
Én csak fintorogtam egyet, majd elindultam Eun Hee-vel kifele.


Mikor már a házam előtt voltunk megálltam.
- Eun Hee, aludj ma itt. Nem szeretném, ha valami bajod lenne - öleltem meg barátnőmet.
- Köszönöm- ölelt vissza - áááccc - szisszentet fel.
- mi  a baj? - kérdeztem, mikor láttam, hogy combját fogja elvettem onnan kezét - EZ MI?! Gyere - rántottam magammal.
Egyből bementünk a fürdőbe ahol leápoltam barátnőm sebét.


- Most már menjünk aludni. Nagyon elfáradtam - ásítottam.
- Rendben. Én alszok a kanapén.
- Jól van.. ahogy gondolod, de húzd ki!
- Gondoltam - mosolyt erőltetett.
- Akkor jó éjt - intettem.
- Jó éjt.

Idegesen mentem aludni mivel tudtam, hogy Ők nem fognak békén hagyni és mindig hívni fognak valamiért majd minket. Félek, hogy a Barátnőmben és bennem is kárt tesznek.
Amíg ezeken gondolkodtam elaludtam.

2. fejezet (Eun Hee)

Amikor NiTae elrablója felkapta őt mint egy krumplis zsákot és elcipelte.
Mikor felébredtem, nem tudtam megmozdulni, ugyanis kezem-lábam össze volt kötve. A fejem sajgott, biztos bevertem. Elkezdtem mocorogni, mire valaki odajött hozzám.
- Szóval te is felébredtél? – kérdezte tőlem, majd megnyalta az arcom és beleharapott a fülcimpámba. Idegesen próbáltam kiszabadítani kezeim, de nem sikerült. Elrablóm csak felnevetett.
- Engedj el! - rivalltam rá, erre ő csak elmosolyodott.
- Nem édesem.  – mondta, majd felállt – Most visszakapod, amit velem tettél! Szórakoztál velem pár napig, aztán megunt játékszerként eldobtál, de ezt nem úszod meg! – mondta, majd megnyalta a száját, mikor rám nézett. Szemeiben láttam, hogy perverz dolgokra gondolt. Aztán elővett egy kést és ő is, és újra leguggolt elém.
- Várj! Mielőtt még bármit is csinálsz azzal a késsel, lehet egy kérdésem? – ő csak nézett rám, ezért folytattam – Mit szeretnél tenni velem illetve velünk? – mosolyra húzta a száját.
- Nem nagydolgot, csak pár szócskát kell kimondani.
- És ha kimondom azokat a szavakat, akkor elengedtek minket? – kérdeztem. Ő még mindig csak mosolygott.
- Igen, de nem olyan egyszerű ám az. Először meg kell ígérned, hogy biztos így lesz és soha nem szegheted meg az ígéreted, mellesleg MINDIG azt kell tennetek, amit mi mondunk ellenkezés nélkül, akármilyen gáz legyen is nektek, például, ha mi azt mondjuk, hogy gyertek el alsóneműben hozzánk, akkor megteszitek, vagy ha nem akkor sokkal rosszabbul jártok. - vigyorgott gonoszul. Én csak nyeltem egy nagyot.
- És mit kell meg megígérni?
- Azt hogy teljes szívedből sajnálod, amit tettél és megbántad, mert én nem ezt érdemeltem tőled és előröl szeretnéd kezdeni és megígéred, hogy soha többé nem fog ilyen előfordulni.
- Na nem! Ebbe én biztos nem megyek bele! – ellenkeztem rögtön – Egyébként se mi voltunk a hunyók ebben. Ha ti nem szedtek fel másik lányt, akkor minden rendben lenne, és akkor még mi kérjünk bocsánatot? Tudod mikor! – mondtam felháborodottan. Még mondtam volna a magamét, ha ő nem tapasztja le a szám a késsel. Rögtön elhallgattam.
- Igen tudom mikor, méghozzá most, de nem kell rögtön válaszolni, bár a helyzetedet nézve talán jobban járnál vele, ha rögtön belemennél, különben így meg fogsz sérülni.
- Nem érdekel, hogy velem mit teszel, de ebbe nem fogok belemenni! – határoztam el. Bármi történjék. Ő erre csak felnevetett, majd a kést elkezdte a combomon lágyan húzni úgy, hogy nehogy megvágjon. Fölért a szoknyám aljához, ahol megállt és belevágott a combomba egy X-et.
- Ez csak a kezdett bébi.  – súgta a fülembe, majd elment. A combomból folyt a vér, de ez most nem érdekelt. Egyedül maradtam. Akaratlanul is könnyek szöktek a szemembe két okból: nem tudom, hol van NiTae és azt se, hogy vele mi történt, illetve féltem, hogy mi lesz, ha nem jutunk ki innét. Végül elaludtam.

1.fejezet (NiTae pov.)

Eun Hee és én megbeszéltük, hogy ma 8-kor találkozunk.
Mint mindig ő jön el hozzám aztán indulunk a buliba.
Már rég készen voltam. Egy fehér pánt nélküli, combig érő, simulós ruhát vettem fel hozzáillő magas sarkúval, a sminkem is csillogó volt. Illett az öltözékemhez.
Eun Hee, megint késett. Mikor ideért hozzám én már idegesen vártam az ajtóban.
- Azt hittem soha nem érsz ide - üdvözöltem barátnőmet.
- Bocsáss meg - kért bocsánatot.
- Semmi - legyintettem - menjünk - szálltam be a taxiba.
ahová Barátnőm is követett.
Valami ma nagyon furcsa volt. Egész végig csendben ültünk a taxiban. Ami eléggé zavart.

Miután kiszálltunk a taxiból bementünk a kedvenc helyünkre.
Egyből megtámadtam az italokat. Valami gyengét kérdtem mivel most nem volt kedvem sokat inni, csak a hangulat miatt. Eun Hee szokásához híven megint nem ivott egy kortyot sem.
Nem értem mért nem bírja az alkoholt.
Legalább egy boros kóla vagy valami, de még az sem.
Pedig sokkal jobb lenne a buli, ha drága barátnőm is inna néha- néha.
Eun Hee míg nézegette a táncparkettet addig én már bent voltam a közepén.
Ki kiabáltam neki, hogy jöjjön ő is.
Nem kellett noszogatni bejött ő is.
Minden nagyon jó volt, de a pasik hiányoztak.
Nem tudom mért, de ma egy helyes csávó sem volt itt.

Már az emberek kezdtek el kifele szállingózni.
Akkor döntöttünk úgy, hogy mi is megyünk.
Én a rövidebb úton akartam menni, de Eun Hee addig noszogatott amíg a hosszabbon kellett menni.
- Eun Hee, én annyira boldog vagyok - kezdtem el a hülyeségeimet - képzeld el.. mi lenne, ha egy kecske itt futna el az úton vagy valami más. Én annyira élvezem - emeltem fel a magasba kezeimet.
Akartam volna folytatni a mondandómat, de lépteket hallottam magunk mögül.
Barátnőm is hallotta ezek szerint mert egyszerre torpantunk meg és egyszerre néztünk össze ijedten.
Egyből gyorsabb tempóba kezdtünk el menni. Mind addig amíg valakik meg nem ragadták kezünket és nem vonszoltak be egy sikátorba.
Az arcok ismeretlenek voltak mindaddig amíg a fény meg nem világította őket.
Gonoszan mosolyogtak majd a kezükben lévő kendőt arcom/arcunk felé tették.
Összeszorítottam a szememet mivel nem tudtam mi lesz most. Féltem.
Hirtelen a szorítás elmúlt amit eddig karomon éreztem. És csak csattanásokat hallottam.
Kinyitottam a szememet, de csak 2 eszméletlen embert találtam a földön.
A támadóink ugyan úgy álltak.
Eun Hee elakart futni ahogy én is, de nem tudtunk.
Megint elkapták karjainkat és vissza rántottak minket a kendőt amit az előbb is használni akartak azt most hasznossá tették és arcunkba nyomták.
Még egy kicsit kapálóztam majd se kép, se hang. El altattak.


Mikor felébredtem kezem és lábam össze volt kötözve. Szemem pedig be volt kötve.
Így esélyem se lesz megtalálni Eun Hee-t. Futott át agyamon. 
Elkezdtem ficánkolni. Bár, semmi értelme nem volt.
- Szerintem felkeltek már - hallottam meg egy mély hangot - nézzük meg őket - hallottam, hogy az ajtó becsukódik majd odajönnek mellém. Ezek szerint Eun Hee is itt van valahol mellettem.
Inkább alvást színleltem. nehogy még a végén hozzámérjenek.
- Ezt nem hiszem el. Még mindig kómásak - idegeskedett egy másik.
- Ne idegeskedj - szólt rá a másik.
Még vitatkoztak egy párat majd éreztem, hogy valaki leül mellém.
- Szerintem pedig fent vannak!
- Honnan veszed.
- Figyelj - szólt neki az aki mellettem ült.
Ebből nem értettem semmit, de mikor megéreztem egy hideg, de még is meleg ajkat az arcomon egyből leesett.
Nem szabad megremegnem se semmi. Nem akarom, hogy valamit csináljanak velem.
- Látod?! Megmozdult.
- És?! Lehet, csak álmodik!
- Nem hinném!
- Ahogy érzed - hagyta rá a másikra.
Éreztem ahogy egy kés elindult a combomon.
Megremegtem.
Innen már rájöttek, hogy fent vagyok.
- Naa, kislány még is csak fent vagy? - kuncogott.
Nem válaszoltam.
- Ugye tudod, hogy a barátnőddel nagyon csúnyán kihasználtatok minket?!
Erre sem válaszoltam így hát folytatta amit elkezdett.
Elkezdett simogatni. Már épen mondtam volna neki, hogy még egyszer hozzám ér én nagyon megfejelem.
Amikor ................................

1. fejezet (Eun Hee pov.)

Egy hűvösebb nyári éjszakával kezdődött minden. Egy olyan nap volt, ami teljesen megváltoztatott mindent, beleértve minket is…
--------------------------------------(\    /)---------------------------------------------------------------------------------------------------------------(^_^)---------------------------------------------------------
8-ra beszéltünk meg találkozott NiTaevel, ahhoz képest  háromnegyed 8 volt, én meg még mindig sminkeltem magam, igaz már csak az utolsó vonások voltak vissza. Gyors azt is befejeztem és felhúztam a már előre kikészített ruhát és cipőt. A ruha egy fekete, teljesen testhez simuló extra rövid egybe szoknya volt. A cipő egy egyszerű fekete magas sarkú volt. Gyors elkészültem, majd már rohantam is NiTaehez, aki nem lakott olyan közel hozzám.
Gyalog 20 perc, most pedig van 10 percem. Elindultam félig futva. Nem szeretek este egyedül itt mászkálni.  Furcsa érzésem volt, mintha valaki követne, ezért még sietősebbre vettem a tempóm. Szerencsére épségben elértem a célomhoz. NiTae már türelmetlenül várt rám a ház előtt. Gyorsan bocsánatot kértem és már indultunk is a szokásos helyünkre. Taxival mentünk, de így is már fél kilenc volt, mire odaértünk. Útközben nem beszéltünk, csak néztük az elsuhanó tájat. Telihold volt. Valami történni fog, ezt biztosra vettem. Furcsán viselkedtünk, ami nyomasztott. Általában mindig végig beszéljük az egész utat, de a mai nap ebben is eltér. Egész nap olyan frusztráló valami, de nem tudom, hogy mi, mintha valaki figyelne. 
Odaértünk a discohoz, a szokásos esti buli helyünk. Odaadtuk a jegyünket, és már mentünk is be. NiTae rögtön a bárpulthoz ment és rendelt egy koktélt. Nem olyan erőset, hogy rögtön becsípjem, csak annyira, hogy jó legyen a hangulat. Én is követtem őt, bár én nem ittam. Utáltam az alkoholt. Leültem barátnőm mellé, aki már a harmadikat itta. Körbenéztem a táncolók között, hátha akadt egy-két helyes pasi, de balszerencsénkre nem volt egy se, legalábbis most nem találtam. Már pont szólni akartam NiTaenek, hogy most már elég lesz, amikor szólítottak a tömegből.

- Eun Hee! Nem jösz táncolni? – próbálta túl ordítani a hangos zenét sikertelenül. Én feltápászkodtam és odamentem hozzá táncolni. Jól buliztunk, a hangulat jó volt, csak egy probléma volt, nem találtuk pasit. Már elég későre járt, amikor kiléptünk az épületből. Beleszippantottam a friss levegőbe, ami nem volt annyira friss, mert mellettünk éppen cigiztek páran. Undorodva mentem távolabb.
Meg akartam beszélni barátnőmmel aggályaimat, de nem sikerült. Féltem egy kicsit, ami nem mindennapi nálam. 3 óra volt, hogy elindultunk haza gyalog. Két út vezetett hazafelé, egy rövid elhagyatott és egy hosszabb forgalmas. NiTae az alkohol hatására nem félt, és a rövidebb úton ment volna haza, de sikerült meggyőznöm, hogy a másikon menjünk. Kicsit megnyugodva lépdeltem barátnőm mellett, aki most csak ontotta a szót. Mindenféle hülyeségekről beszélt, aztán amikor elhallgatott pár másodpercre, lépteket hallottunk magunk mögül, aminek hatására megtorpantunk. Ijedten néztünk össze, majd elindultunk gyorsított tempóban. A hang is gyorsabban jött. Mi már majdnem futottunk, amikor egy kéz kapta el a karom. Berántott egy sikátorba NiTaevel együtt. Annyira gyorsan történt minden, hogy sikítani is elfelejtettem, NiTae viszont nem. Torka szakadtából sikított. Az elrablóink arcát nem lehetet látni egészen addig, amíg egy kocsi el nem ment a közelben, ezzel megvilágosítva arcukat. Zavartan néztünk össze NiTaeval mindketten ugyanarra gondolva. Igen, ők azok, akiket tegnap dobtunk, mert rossz dolgokban voltak benne. Aztán közeledtek felénk egy zsebkendővel a kezükben, gondolom, amivel el akartak altatni. Már én is felsikítottam erre.
 Már azt hittem, hogy vége mindennek, lehunytam a szemem, aztán már csak azt hallottam, hogy valakik összeesnek, hogy mi történt utána, már nem tudom, mert én is kidőltem.

~a n n y e o n g.~

Sziasztok!
Ez a közös ficink Barbival :'3
Reméljük sokan fogjátok olvasni:'3

Bye: NiTae & Barbii ♥*-*