Eun Hee és én megbeszéltük, hogy ma 8-kor találkozunk.
Mint mindig ő jön el hozzám aztán indulunk a buliba.
Már rég készen voltam. Egy fehér pánt nélküli, combig érő, simulós ruhát vettem fel hozzáillő magas sarkúval, a sminkem is csillogó volt. Illett az öltözékemhez.
Eun Hee, megint késett. Mikor ideért hozzám én már idegesen vártam az ajtóban.
- Azt hittem soha nem érsz ide - üdvözöltem barátnőmet.
- Bocsáss meg - kért bocsánatot.
- Semmi - legyintettem - menjünk - szálltam be a taxiba.
ahová Barátnőm is követett.
Valami ma nagyon furcsa volt. Egész végig csendben ültünk a taxiban. Ami eléggé zavart.
Miután kiszálltunk a taxiból bementünk a kedvenc helyünkre.
Egyből megtámadtam az italokat. Valami gyengét kérdtem mivel most nem volt kedvem sokat inni, csak a hangulat miatt. Eun Hee szokásához híven megint nem ivott egy kortyot sem.
Nem értem mért nem bírja az alkoholt.
Legalább egy boros kóla vagy valami, de még az sem.
Pedig sokkal jobb lenne a buli, ha drága barátnőm is inna néha- néha.
Eun Hee míg nézegette a táncparkettet addig én már bent voltam a közepén.
Ki kiabáltam neki, hogy jöjjön ő is.
Nem kellett noszogatni bejött ő is.
Minden nagyon jó volt, de a pasik hiányoztak.
Nem tudom mért, de ma egy helyes csávó sem volt itt.
Már az emberek kezdtek el kifele szállingózni.
Akkor döntöttünk úgy, hogy mi is megyünk.
Én a rövidebb úton akartam menni, de Eun Hee addig noszogatott amíg a hosszabbon kellett menni.
- Eun Hee, én annyira boldog vagyok - kezdtem el a hülyeségeimet - képzeld el.. mi lenne, ha egy kecske itt futna el az úton vagy valami más. Én annyira élvezem - emeltem fel a magasba kezeimet.
Akartam volna folytatni a mondandómat, de lépteket hallottam magunk mögül.
Barátnőm is hallotta ezek szerint mert egyszerre torpantunk meg és egyszerre néztünk össze ijedten.
Egyből gyorsabb tempóba kezdtünk el menni. Mind addig amíg valakik meg nem ragadták kezünket és nem vonszoltak be egy sikátorba.
Az arcok ismeretlenek voltak mindaddig amíg a fény meg nem világította őket.
Gonoszan mosolyogtak majd a kezükben lévő kendőt arcom/arcunk felé tették.
Összeszorítottam a szememet mivel nem tudtam mi lesz most. Féltem.
Hirtelen a szorítás elmúlt amit eddig karomon éreztem. És csak csattanásokat hallottam.
Kinyitottam a szememet, de csak 2 eszméletlen embert találtam a földön.
A támadóink ugyan úgy álltak.
Eun Hee elakart futni ahogy én is, de nem tudtunk.
Megint elkapták karjainkat és vissza rántottak minket a kendőt amit az előbb is használni akartak azt most hasznossá tették és arcunkba nyomták.
Még egy kicsit kapálóztam majd se kép, se hang. El altattak.
Mikor felébredtem kezem és lábam össze volt kötözve. Szemem pedig be volt kötve.
Így esélyem se lesz megtalálni Eun Hee-t. Futott át agyamon.
Elkezdtem ficánkolni. Bár, semmi értelme nem volt.
- Szerintem felkeltek már - hallottam meg egy mély hangot - nézzük meg őket - hallottam, hogy az ajtó becsukódik majd odajönnek mellém. Ezek szerint Eun Hee is itt van valahol mellettem.
Inkább alvást színleltem. nehogy még a végén hozzámérjenek.
- Ezt nem hiszem el. Még mindig kómásak - idegeskedett egy másik.
- Ne idegeskedj - szólt rá a másik.
Még vitatkoztak egy párat majd éreztem, hogy valaki leül mellém.
- Szerintem pedig fent vannak!
- Honnan veszed.
- Figyelj - szólt neki az aki mellettem ült.
Ebből nem értettem semmit, de mikor megéreztem egy hideg, de még is meleg ajkat az arcomon egyből leesett.
Nem szabad megremegnem se semmi. Nem akarom, hogy valamit csináljanak velem.
- Látod?! Megmozdult.
- És?! Lehet, csak álmodik!
- Nem hinném!
- Ahogy érzed - hagyta rá a másikra.
Éreztem ahogy egy kés elindult a combomon.
Megremegtem.
Innen már rájöttek, hogy fent vagyok.
- Naa, kislány még is csak fent vagy? - kuncogott.
Nem válaszoltam.
- Ugye tudod, hogy a barátnőddel nagyon csúnyán kihasználtatok minket?!
Erre sem válaszoltam így hát folytatta amit elkezdett.
Elkezdett simogatni. Már épen mondtam volna neki, hogy még egyszer hozzám ér én nagyon megfejelem.
Amikor ................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése