2012. szeptember 25., kedd

9. fejezet (Eun Hee pov.)


Nem kicsit voltam izgatott, nemcsak Jonghoon miatt, hanem NiTae miatt is. Szinte biztos voltam benne, hogy nem fog sikerülni neki, mire megkértem. És mivel túl jól ismerem már, valóban igazam lett. Eléggé kellemetlen helyzet volt, de talán Jonghoon elhitte. Talán.
Első utunk a moziba vezetett, ahol most nem túl jó filmeket játszottak. A mi választásunk egy gyilkolós horror filmre esett. A jegyeket én vettem, és teljesen véletlenül történt az, hogy NiTae és JiYong egymás mellé került, én meg Jonghoonnal valahol lejjebb ültem. Féltem, hogy JiYong valami hülyeséget fog csinálni. Ezt a két embert mintha egymásnak teremtették volna, annyira hasonlóan makacsak. Szörnyűek!
Hogy a film alatt mit csináltak, azt nem tudom. Csak azt tudom, hogy én nem tudtam rá figyelni, mivel Jonghoonnak nagyon nem tetszett, és ezért elkezdett kommenteket mondani hozzá. De olyanokat mondott, hogy néha alig bírtam ki nevetés nélkül.
A film után NiTae furcsán viselkedett. Kicsit piros volt az arca és folyton a földet pásztázta és nem figyelt senkire. Ebből rögtön tudtam, hogy valami történt vele, ezért is mentem ki a mosdóba vele. Rögtön letámadtam, mikor beértünk.
- NiTae, mi történt? – kérdeztem aggódva.
- Se… semmi – felelte, miközben még jobban elvörösödött.
- NiTae, az arcodra van írva, hogy történt valami. Biztos nem az váltott ki belőled ilyen reakciót, hogy nem tudom hány embert kibeleztek! JiYong csinált valamit?
- Ö… nem, persze hogy nem – válaszolta kis hezitálás után.
- Jól van. Ha nem akarod elmondani, ne mondd! – mondtam és mentem volna ki a mosdóból, ha barátnőm el nem kapta volna a karom.
- Várj, elmondom – elengedte a karom és kifújta a levegőt. – Szóval, JiYong megcsókolt a film közben – suttogta alig érthetően. Kikerekedtek a szemeim.
- És? – kérdeztem. Persze JiYongtól nem vártam volna mást.
- Az ölébe is húzott – pirult el újra barátnőm.
- Értem – feleltem. Mivel sikerült kiszednem NiTae-ből amit akartam, vissza is mentünk a fiúkhoz.
Viszont a két fiú helyett már csak egy ült egy széken. JiYong persze.
- Jonghoon hová lett? – kérdeztem a fiútól.
- El kellett mennie – felelte, majd felállt. – Nekem is mennem kell, viszont haza kísérlek titeket – felelte, mire én bólintottam és elindultunk.
Egész végig csendben sétáltunk. A hotel előtt elváltunk, mi bementünk, ő meg a dolgára ment. Őszintén kicsit csalódott voltam, amiért nem tudtam több időt Jonghoonnal tötleni, főleg úgy, hogy egy hosszú ideig nem is találkozhatunk majd.
A hotel szobánkban még egy laptop is volt. Rögtön kezelésbe is vettem, hogy rendeljek kettő repülőjegyet Szöulba. Holnap szeretnék visszautazni.
Másnap összepakoltunk és már el is hagytuk a szállodát, majd a reptérre mentünk. A gép olyan 9 körül indult. Igazából nem sokat beszélgettünk, mindketten csendben zenét hallgattunk, vagy éppen aludtunk. Szöulban mindketten hazamentünk. Megbeszéltük, hogy másnap találkozunk szintén 9-kor a reptéren, majd elváltunk. Otthon összepakoltam nagyon sok mindent, majd megrendeltem a jegyeket, ugyanis elhagyjuk Ázsiát NiTae kérésére.
A reggel megint gyorsan eljött. A megbeszélt helyen, a megbeszélt időpontban találkoztunk. Mindketten jó sok cuccal voltunk, bár ez várható volt, elvégre hosszabb időre megyünk el. Becsekkoltunk mindketten, majd hamarosan felszálltunk a repülőre is. Nagy szerencse, hogy mindketten jól tudunk angolul, mert eléggé érdekes lenne így Európába menni.
A gép felszállt.
Azt hiszem, ezzel az úttal egy új fejezet fog nyílni az életemben.
Mindketten eléggé izgultunk, mert a gép nem ment máshova, mint Londonba!

2012. szeptember 13., csütörtök

8.fejezet (NiTae pov.)

Eun Hee megint belökte ezt a "biztos, hogy menni akarsz?" -ot.
Már nem egyszer volt olyan, hogy elakartam menni, de akkor csak Seoul-ból.
Mint mindig most is makacs voltam és... megmondtam, hogy igen is menni fogok.!
Barátnőm mindig mindenhová jön velem.. és ahogy mondta.. most sem lesz másképp.
Félt. Tudom, hogy félt. Ezért nem enged el egyedül. Inkább jön velem és ő is szembe nézd a nehéz dolgokkal, de egyedül 100%, hogy nem hagyna. Egy részt ezért is nagyon szeretem.
Jiyong, csak pislogott hol rám, hol barátnőmre.

Miután befejeztük a beszélgetést kényelmesen elhelyezkedtem az ágyban, majd álomra hajtottam a fejem.
Azt még hallottam, hogy Eun Hee és Ji kimennek, de utána már csak.. az álommanókkal "beszélgettem".

Hallottam, hogy becsapódik az ajtó.
Kinyitottam a szemeimet, majd megpillantottam barátnőmet aki.. gondolataiba volt elmerülve.
Nagyon gondolkozhatott valamin. Fene egyen meg, hogy mindent mindig tudni akarok.
Ez most sem volt másképp.
Gondolatmenetét én zavartam meg.. és látszólag meg is lepődött , hogy fent vagyok, mivel egy nagyot ugrott hangom hallatán.
A kérdése kicsit meglepett, de nem nagyon foglalkoztatott úgy mondd.
Untam már a kórházat ezért egy régi kis "csíny" jutott eszembe.
Mivel régen is volt már rá példa... most is felvetettem az ötletet barátnőmnek.
Nagy nehezen kijutottunk a kórházból,majd a hotelt vettük célba.

Úgy bírom mikor Eun Hee táskája tele van minden kacattal és soha nem talál meg benne semmit. (-_-)
De ez már tőle megszokott.
VÉGRE megtalálta a kulcsot ... így bemehettünk a szobánkba.
Amint beértünk én rohantam a fürdőbe rendbe szedni magamat.
Nem érdekelt az, hogy éhes vagyok.. most csak az hogy megfürödjek és rendbe szedjem magam.
Hallottam, hogy Eun Hee valakivel telefonál, de nem hallottam tisztán a dolgokat, mondjuk nem is nagyon érdekelt.
Abból a tíz perből lett 30 perc vagy több, de hát.. ez van.. szeretek pancsikolni a vízben. (^^)
Barátnőm letette a telefont, de két perc múlva megint hallottam, hogy valakivel telefonál.
~ ennyire csak nem lehet fontos.... még mikor "nyaralunk" akkor is megzavarnak minket valamivel .. nem hiszem el, hogy még itt is telefonálnia kell, na mindegy. az ő baja. neki lesz nagy a számlája ~ idegeskedtem magamban. 

Kikászálódtam a kádból, megtörölköztem, elintéztem még a dolgaimat majd kimentem.
Barátnőmnek egy szavas válasszal adtam a tudtára, hogy szabad a fürdőszoba.
Bementem a szobába, felöltöztem, majd levetődtem az ágyra.
Olyan pihe- puha.. otthonra is kéne egy.
Már majdnem elaludtam mikor barátnőm jött be a szobába.


Elmentünk egy étterembe.
Leültünk, majd rendeltünk.
Nem kellett sokat várni, hogy kihozzák az ételeket.
Mikor elkezdtünk enni barátnőm megszólalt:
 Figyelj, mielőtt visszamennénk Szöulba, nekem dolgom van itt – kezdett bele nagy mondandójába két falat között. Én csak figyeltem, szóval folytatta  – Arról lenne szó, hogy az F.T. Island idejött Jejura és ma kettő-háromra megbeszéltem egy találkozót Jonghoon-nal…
Nem értettem, hogy ezt mért közli velem, ha dolga van..akkor dolga van.. nyugodtan menjen el.
lereagáltam egy "ÉS?!"- el.
Aztán megtudtam mindent.
Beleegyeztem, mivel nem volt más választásom, de amint barátnőm folytatta a mondandóját kitörtem, de barátnőm lenyugtatott mivel egy étteremben mégsem kéne... cirkuszoljak, de ez már több a soknál.
Mi az, hogy Jiyong is ott lesz!?
Határozottan válaszoltam barátnőmnek, hogy én aztán nem megyek, de addig - addig könyörgött míg be nem adtam a derekam.
Ilyenkor nagyon tudom magam utálni.
-És lenne még egy kérésem: tettesd te is azt, hogy nem ismered JiYong-ot – felelte komolyan.
Na, ez a része már jobban tetszik.
Bólintottam, majd befejeztük az ebédünket és elindultunk a part felé.

Mikor odaértünk a fiúk már ott voltak.
Eun Hee üdvözölte Jonghoon-t, majd bemutatott neki.
- Szia, NiTae - mosolygott kedvesen.
- Szia - köszöntem kedvesen.
- Nem tudom, hogy ismered-e Kwon Jiyong-ot a BigBang Leader-e - mutatott be régi Jó barátomnak.
- Nem, nem ismerem, de van egy olyan érzésem, hogy nem is akarom - válaszoltam, majd fintorogtam egyet.
Barátnőm könyökével megbökött, hogy ezt most fejezzem be.
- oh, mért? pedig nagyon rendes gyerek - mosolygott még mindig.
- nem tudom te hogy vagy vele, de nekem a kinézete is arról árulkodik, hogy nem rendes. ÉS! olyan ember aki elfelejti az úgy mondd "legjobb barátait". Szó nélkül lelép. ÉS még valami! Semmi hírt nem ad nekik magáról - keltem ki magamból.
Nagyon dühös lettem.
Ji tátott szájjal figyelte ahogy kitörök, de nem csak Ő, hanem Jonghoon is.
Barátnőm megfogta a kezemet, majd félre rántott, de persze előtte szólt a fiúknak, hogy 1 perc és jövünk.
- Te teljesen meghibbantál? - kérdezte ingerülten Eun Hee.
Nem tudtam válaszolni. Sírni kezdtem.
- Eun Hee.... - sírtam a nevét, majd nyakába borultam - emlékszel mikor azt mondtam, hogy szerelmes vagyok egy fiúba? - kérdeztem alig hallhatóan.
- Igen, de ez már nem most volt.. hanem akkor... mikor... Ji... áúúú - szisszentet fel . mivel leesett neki a tantusz - Te Ji-be voltál szerelmes!? - esett le az álla.
- Ühüm - szipogtam - ééés... úgy érzem.. megint előjött az az érzés. Ne haragudj, hogy kitörtem - kértem bocsánatot - Összeszedem magam - fújtam ki a levegőt - menjünk - erőltettem egy mosolyt magamra, majd visszamentünk.

- Bocsi, csak NiTae-nek ma... kicsit rossz napja van - magyarázta Eun Hee.
- Semmi gond, de mért pont Jiyong-nak vágta ezeket a kérdéseket? - értetlenkedett Jonghoon.
- Nem tudom, lehet nem szimpatikus neki - magyarázta barátnőm.
Miközben én próbáltam megvető- pillantásokat vetni Ji felé.
Ami sikerült is, mivel folyton engem nézett kérlelő szemeivel.
Persze, én elutasítottam.
~ Nem, Nem Kwon Jiyong! elfelejtheted, hogy én valaha is kedves leszek veled! Nem érdekel, hogy szeretlek vagy csak kedvellek.  SOHA.. nem fogok neked megbocsájtani! ~ morogtam magamba. 

- Na akkor menjünk valamerre- csapta össze kezeit Jonghoon.
- Rendben, hová? -kérdeztem mosolyogva.
- Mindegy. Mondjuk... öm.. menjünk moziba - mosolygott.
- Remek ötlet - bólogatott barátnőm.
- Szerintem is - Erősített meg mindenkit Ji.

Amilyen szerencsés voltam Ji ült mellém a moziba.
Eun Hee és Jonghoon valahol lent foglaltak helyet.
Nekünk pedig fent, egymás mellett volt a helyünk.
~ Ezt nem hiszem el ~ puffogtam magamba. 

- NiTae - szólított meg Ji a film felénél.
- Mi van? - kérdeztem bunkón.
- Tudom, mért vágtad a fejemhez a dolgokat, de kérlek, ne haragudj már rám. Rég volt! kezdjük új lappal! - mosolygott.
- Azt elfelejtheted - mondtam lenézően - tudom, hogy csak azért akarod, hogy a lelkiismereted jó legyen, de álmodj királylány. Én biztos nem bocsájtok meg neked! - magyaráztam neki a dolgokat.
- NiTae- suttogta, majd olyat tett amire nem számítottam.


2012. szeptember 6., csütörtök

8. fejezet (Eun Hee pov.)


Amikor NiTae kijelentette, hogy el akar menni, tudtam mit jelent ez nekem, neki és nekünk. Nekem azt, hogy nem találkozhatok Jonghoonal és nem láthatom majd sokáig. Neki, hogy rendezheti az érzéseit és gondolatait. Nekünk pedig azt, hogy talán megszabadulunk Jun-tól és Minho-tól, bár nagy valószínűséggel megtalálnának, nem tudom, hogyan de ez biztos. Viszont NiTae döntését nem tartom helyesnek. Hányszor volt jó dolog csak úgy elmenekülni a rossz dolgok elől. Én is megpróbáltam már, még régen, pontosan kilenc éve… Igen, öngyilkossági kísérleteim voltak, de NiTae-nek hála túljutottam rajta, azóta sok idő eltelt, és tudom, ez nem helyes. Viszont NiTae-t támogatom mindenben, bármi is legyen, bármennyire is nem tartom helyesnek. El akar menni? Rendben, akkor menjünk, de soha nem fogom egyedül hagyni. Ezt határoztam el még anno, amikor JiYong elhagyott minket. NiTae összetört és én megígértem neki, hogy soha nem hagyom el úgy, ahogy JiYong tette, pedig ő is megígérte.
- NiTae biztos vagy benne? – kérdeztem óvatosan, hátha meggondolja magát még, de nem, ő csak határozottan bólintott.
- Igen – felelte még mindig magabiztosan.
- Teljesen?
- Teljesen.
- Rendben, akkor menjünk, de én is megyek veled – feleltem én is határozottan. – Addig is pihenj, holnap még itt maradunk, aztán megyünk, jó?
- Rendben – válaszolt NiTae, majd visszadőlt az ágyba és már aludt is. Mindezt úgy, mintha el is felejtette volna, hogy itt van JiYong.
- Gyere menjünk ki – suttogtam a fiúnak, majd kimentünk. Kicsit féltem, hogy Minho esetleg még itt van, de szerencsémre nem volt.
JiYong kérdőn felém pillantott, mint aki magyarázatot vár valamire, csak tudnám mire…
- Figyelj, most jobb, ha elmész, és egy darabig nem keresel minket. Nem tudom, mi van NiTae-vel, de szüksége van egy kis időre. El fogunk menni, még nem tudom hova…
- Mikor? – kérdezte rögtön a fiú.
- Holnap talán, még nem tudom. Add ide a telefonod – kértem el tőle. Ő készségesen átnyújtotta a készüléket. Én beírtam az én számom és barátnőmét is, majd megcsörgettem magamat és én is elmentettem JiYong számát. Már nyújtottam volna a telefont, amikor valaki hívta. Nyeltem egy nagyot, amikor megláttam, hogy az a valaki Jonghoon.
Ezek meg honnét ismerik egymást? Mi a? Milyen kicsi a világ…
- Izé… JiYong, keresnek – adtam át a telefont. Próbáltam nem kihallgatni a beszélgetésük, de nehezemre esett, bár csak JiYong tő válaszait hallottam, amik kb. ennyik voltak: aha, ja, ott leszek… Ebből azt vettem le, hogy most érkeztek meg és mivel tudja, hogy JiYong itt van, ezért megmondja neki, hogy megjöttek, és oda is hívja. Talán, bár furán hangzik…
- Most mennem kell – felelte, majd gyors léptekkel távozott, vagyis akart, mert én feltartottam.
- Oké, szia! Vigyázz magadra! – szóltam utána. – Várj! – kiáltottam utána. – Ismered Jonghoon-t? – bukott ki belőlem. Nem akartam megkérdezni, de nem bírtam ki.
- Ja. Egyik legjobb haverom. Na de most tényleg sietek. Cső! – köszönt el. Most hagytam elmenni. Legjobb barát?
Az előbb történt eseményeken gondolkodva mentem be NiTae szobájába. Elég érdekes lehettem, mert fejemet kicsit oldalra döntöttem, államat fogtam és halkan gondolkodtam. Így azt se vettem észre, hogy NiTae ébren van.
- Mi az? – kérdezte. Ezzel térített vissza a valóságba.
- Hogy lehet az, hogy JiYong-nak Jonghoon az egyik legjobb barátja? – kérdeztem. Nem akartam ezt elmondani barátnőmnek, de még mindig meg voltam lepődve, ezért nem figyeltem.
Ő csak vállat vont. Különösebben nem foglalkoztatta ez a dolog.
- Figyelj, nem szökünk ki? Már unom ezt a sok fehéret és mozgás hiányom van… - kezdett el panaszkodni. Először kicsit húztam a szám, de végül belementem. Miért ne? Egyszer amikor én voltam kórházban, akkor is elszöktünk. Vicces volt és kaptunk is, de akkor még kicsik voltunk…
- Jó legyen – nevettem. NiTae kikelt az ágyból és már mentünk is.
21 éves létünkre tisztára úgy viselkedtünk, mint az ovisok: lopakodtunk, és ha jött egy orvos vagy nővérem, elbújtunk. Simán lejutottunk a bejárat, illetve most kijárathoz, de a legnagyobb falat még vissza volt: a recepció… Végül sikeresen ezen az akadályon is túljutottunk. Amikor kiléptünk az ajtón, mindketten, mint valami épp a börtönből szabadult volt rab szívtuk be a friss levegőt. Hogy itt mennyire jobb volt a levegő, mint benn… Az idő jó volt, nem volt túl meleg, de hideg se. Volt vagy 30 pár fok, de a szél fújt kicsit, így nem lehetett érezni annyira a meleget, illetve borult volt és fülledt meleg.
- Akkor most „haza”? – kérdeztem, mire NiTae bólintott. Mivel Jejun még mindig nem igazodtunk ki – van egyáltalán olyan, aki pár nap alatt visszatalálna a hotelbe úgy, hogy az itt tartózkodásunk ideje alatt kb. csak a kórházban voltunk-, fogtunk egy taxit, és hála nekem, meg is tudtuk adni a címet a sofőrnek, így rövid időn belül már a hotel szobánk ajtaja előtt álltunk és kerestem a szobánk kulcsát.
- Hol lehet már? Nem igaz! – mérgelődtem. Hiába, a női táskákban sok minden van… Végül sikeresen megtaláltam, úgyhogy bementünk. NiTae első útja a fürdőbe vezetett, és mivel ő volt a gyorsabb és foglalta le a fürdőt, nekem várnom kellett. Leültem hát a TV elé és elkezdtem a csatornákat kapcsolgatni. Sehol nem volt semmi jó műsor, mindenhol csak ilyen főzős cuccok mentek.
- Éhes vagy? – kérdeztem.
- Aha – jött NiTae hangja a fürdőből.
- És mikor végzel?
- Nem sokára, talán még egy tíz perc – felelte, mire én felsóhajtottam. A TV-t kikapcsoltam és elfeküdtem a kanapén. Unatkoztam, ezért felhívtam Jonghoon-t. Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy hívjam-e vagy sem, elvégre nem akartam zavarni és ki tudja, hogy épp mit csinál. Végül úgy döntöttem, hogy hívom. Csak csöngött és csöngött. Már raktam volna le, amikor felvette.
- Szia! – szólt bele Jonghoon vidám hangja.
- Szia! Nem zavarok?
- Nem dehogy.
- Akkor jó. Csak azt akartam kérdezni, hogy mikor érkeztek Jejura? Mert én, meg a barátnőm, szóval mi nem sokáig leszünk már itt. Ma esetleg tudnánk találkozni?
- Oh, értem. Kár érte, és persze.
- Remek! – kiáltottam fel. – Neked mikor jó?
- Délután, olyan kettő-három körül nektek jó?
- Persze, akkor a tengernél?
- Igen. Nem baj, ha az egyik barátom is ott lesz?
- Nem. Ki az? – kíváncsiskodtam, bár elég valószínű, hogy nem ismerem.
- JiYong a Big Bang-ből, nem tudom hallottál-e már róla – amikor ezt kimondta köpni, nyelni nem tudtam. Nekem persze nem baj, de NiTae… nem tudom hogyan fog reagálni rá…
- Persze, hogy hallottam. Nem is gondoltam volna, hogy ti jóban vagytok – tettetem úgy, mintha nem is ismerném JiYong-ot egyáltalán. Jobb ha Jonghoon nem szerez a régi barátságunkról tudomást…
- Hát, így hozta a sors. Most viszont le kell tennem – mondta kicsit szomorkásan Jonghoon. – Akkor majd találkozunk. Szia! – tette le a telefont.
- Szia! – köszöntem el én is.
Szóval akkor kettő-három. Most tizenegy van, akkor még van bőven időm…
NiTae még mindig a fürdőben volt, szerencsémre. Még el kell intéznem pár, vagyis egy dolgot.
Újra tárcsázni kezdtem egy számot, JiYong-ét. De hasznos, hogy reggel megkaptam!
- Szia Eun Hee! – köszönt JiYong.
- Szia! Figyelj, nem akarlak sokáig zavarni. Szóval te is jössz Jonghoon-nal kettő-három körül a tengerpartra, ugye? – tértem rögtön a lényegre.
- Aha, de te honnét tudsz erről?
- Velem fog találkozni Jonghoon, meg NiTae-vel.
- Igen? – meglepettség tükröződött a hangjából.
- Egy szívességet szeretnék kérni tőled.
- Miről lenne szó?
- Jonghoon-nak nem akarom elmondani, hogy ismerjük egymást, ezért nem tudnád te is azt tettetni, hogy nem ismersz minket? – kérdeztem.
- Megpróbálom, de miért nem akarod?
- Egy túl hosszú lenne, kettő nem akarom, hogy rosszul érezze magát NiTae és a közted lévő kapcsolat miatt…
- Bele fog egyáltalán egyezni?
- Nem tudom, megpróbálom rávenni…
- Rendben. Sok sikert hozzá.
- Köszi. Most leteszem, mert NiTae végzett a fürdőben. Szia! – mondtam és kinyomtam a telefont, meg sem várva JiYong válaszát.
- Mehetsz! – mondta NiTae, majd leült a kanapéra, miután én felálltam onnét, és ő is bekapcsolta a TV-t.
Bementem a fürdőbe és letussoltam. Nagyon jól esett most meleg vízzel áztatnom magam. Hajat is mostam meg mindent megcsináltam, amit a fürdőben meg lehet. Szerintem én gyorsabb voltam, mint barátnőm, de ki tudja. Mindenesetre, amikor végeztem negyed egy volt.
Kimentem a fürdőből és egyből beszélni kezdtem.
- Éhes vagy? – kérdeztem, majd megkerestem barátnőm, aki épp a puha hoteli ágyban feküdt.
- Aha – mondta, majd felült.
- Akkor megyünk? – kérdeztem. NiTae végig nézett rajtam, majd felnevetett.
- Egy szál törölközőben?
- Aha, miért is ne? Lehet a kaját még ingyen meg is kapnánk – nevettem én is, majd a bőröndömhöz léptem és elkezdtem keresgélni benne. Meleg révén a választásom egy farmer kantáros sortra esett, ami lelóg. Felhúztam hozzá egy egyszerű fehér trikót és egy farmer mellényt. A lábamra tornacipőt húztam és hajamat pedig lófarokba kötöttem. Kisminkeltem magam, majd én már kész is voltam kb. fél óra alatt. NiTae már elkészült, amíg én fürödtem, úgyhogy már indultunk is egy éttermet keresni, mivel a hotelhez nem volt.
- Meghívlak egy ebédre – feleltem mosolyogva, miközben Jeju utcáin sétálgattunk.
Találtunk egy kis éttermet, ahova rögtön be is mentünk és rendeltünk. Az ebédünk hamarosan meg is érkezett, mi meg elkezdtünk enni.
- Figyelj, mielőtt visszamennénk Szöulba, nekem dolgom van itt – kezdtem bele nagy mondandómba két falat között. NiTae csak figyelt, tehát folytattam.  – Arról lenne szó, hogy az F.T. Island idejött Jejura és ma kettő-háromra megbeszéltem egy találkozót Jonghoon-nal…
- És? – kérdezte NiTae.
- Szeretném, ha te is eljönnél és megismerkednél vele – folytattam.
- Jó – válaszolt röviden NiTae.
- Csak egy bibi van ezzel…
- Na mi?
- Hogy JiYong is ott lesz… - szűrtem ki a fogaim közül, tudtam, hogy NiTae pillanatok belül kitör, ezért még hozzátettem, hogy egy étteremben vagyunk, úgyhogy ne olyan hangosan akadjon ki.
- Mi??? – akadt ki „halkan”. – Én így nem megyek. Szó sem lehet róla! Eun Hee, bárhogy könyörögsz, nem fogok belemenni!
- De légyszi! Csak most az egyszer! Légyszii – könyörögtem és bevetettem a boci szemeimet, ami normál esetben mindig meghatotta, most nem jött össze.
- Nem! – erősködött tovább.
- Csak ezt az egy kívánságom teljesítsd, mielőtt elmennénk Ázsiából! – vetettem be aduászom. NiTae csak megforgatta a szemeit.
- Jó legyen – mondta egy sóhajtás kíséretében.
- És lenne még egy kérésem: tettesd te is azt, hogy nem ismered JiYong-ot – feleltem komolyan. NiTae bólintott.
Befejeztük az ebédünket és mivel már lassan kettő lesz, elindultunk a tengerpart felé. 

2012. szeptember 2., vasárnap

7.fejezet (NiTae pov.)

Egy kis vélemény erről a részről : Bocsi, hogy ilyen .. khm.. "érzelgős" lett, de tegnap eléggé szomorú voltam ami máig nem múlt el. Másképp nem bírtam kiadni magamból. Ez a rész egy kicsit olyan mint a True Story, csak más nevekkel. :SS nem teljesen, de 98%-ban biztos az! :'/
Remélem így is fog tetszeni ez a rész.:)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Borzalmas álmom volt.
JiYong volt benne ahogy éppen megakar halni, mert én elutasítottam.
Aztán mikor könyörögtem neki, hogy ne tegye csak annyit válaszolt "viszlát", majd leugrott a hídról.
Nagyon rossz volt látni.
Hirtelen felriadtam, de senkit nem láttam a szobába.
Úgy döntöttem akkor inkább még pihenek.
Sokkal jobb lesz, ha elfelejtem ezt az álmot.


Mikor másodszor felkeltem a doki is bent volt plusz Eun Hee.
Barátnőm egyből oda szaladt és megkérdezte, hogy jól vagyok-e.
Nem érdekelt a kérdése. Egyből a lényegre tértem.
Megkérdeztem miért hozta ide JiYong-ot.
Fájt, nagyon fájt, még mindig ahogy Ji viselkedett velünk.
Idővel Talán megbékélek vele, de ahhoz nagyon tepernie kell, hogy majdnem 9 évet pótolni tudjon.!
Megbeszéltük a dolgokat, majd megint elaludtam.
Nem tudom mi van velem, de folyton elnyomott az álmosság.
De nem bántam. Nem volt kedvem most semmihez.
Inkább meghalnék most .. minthogy itt feküdjek!


Harmadszor már arra keltem, hogy barátnőm üvöltözik valakivel.
Nagy nehezen kinyögtem amit szerettem volna.
- Eun He... ki az? - kérdeztem rekedtes hangon.
- Ez.... Minho - nyögte ki nehezen.
Kipattantak szemeim. Minho mosolyával találtam szembe magam.
Lefagytam. Nem tudtam mit mondani. Hogy talált meg? Mért van itt? Honnan tudja, hogy itt vagyok?
Követ engem?
Hiába tettem fel a kérdéseket magamba.. nem tudtam rájuk válaszolni.
- Szia szépségem - köszönt mosolyogva.
- M.. M.. Mit keresel itt?! - kérdeztem dadogva.
- Múltkor úgy ott hagytál - biggyesztette le ajkait - ráadásul megtudtam, hogy kórházba vagy. Így hoztam virágot - nyújtotta át a csokrot.
- Vidd innen a virágodat! - dobtam le a földre - menj innen - mondta dühösen.
Barátnőm nagy szemekkel nézett, hogy ennyi energiám van.
~ Huh, még is csak jót tett ez a kis..(SOK) alvás ~ futott át az agyamon.
- Minho, jobb lesz, ha most mész - kezdte el kifele tolni a fiút Eun Hee.
- Nem megyek! - rántotta ki magát barátnőm karaji közül.
Elindult felém. Fülem, farkam behúztam, bebújtam a takaró alá.
Nagyon megijedtem. Ekkor hallottam meg a hangját.
Az Ő hangját!!
- NiTae - nyitott be az ajtón - öh.. hello - köszönt Minho-nak flegmán.
Én csak kikukucskáltam a takaró alól mint egy 3 éves és úgy néztem, hogy most mi fog történni.
- Mért van a takaró alatt? - kérdezte Eun Hee-től Ő.
- Miattam - mondta tök nyugodtan Minho.
- MIT CSINÁLTÁL VELE?! - kérdezte egyből idegesen.
- Neked ahhoz semmi közöd - mondta gúnyos mosollyal.
- NiTae, bántott? - kérdezte a "megmentőm".
- Most nem, de régebben igen - mondtam alig hallhatóan.
JiYong barátnőmhöz fordult és sutyorogni kezdtek.
Nagyjából értettem : - Ő az egyik? - kérdezte Ji.
- Igen - bólintott a barátnőm.

- Te szemét! Mit tettél vele, hogy ilyen lett! régen nem ilyen volt! mindent tudok, te mocsok! - mondta ki kelve magából Ji.
- JIYONG! - szóltam rá könnyes szemekkel.
Itt abbahagyta az ordibálást.
- Minho, kérlek, menj el! -mondta barátnőm.
Az említett fiú inkább elment, mert tudta, hogyha itt marad akkor ma még a sitten végzi.
JiYong oda jött hozzám, majd megölelt.
- NiTae, kérlek, ne haragudj - ölelt szorosan.
Én csak sírtam, és sírtam, majd mikor észbe kaptam eltoltam magamtól.
Értetlenül nézett rám, de én csak megtöröltem a szemeimet és megszólaltam. :
- Kérlek, most menj el! Köszönök mindent, de most.. kérlek - mutattam az ajtó felé úgy, hogy rá se néztem.
- MI?! - barátnőm hangját hallottuk meg az egyik kis székről -  NiTae, ne küldd el! - mondta határozottan.
- Az lesz a legjobb, ha elmegyek Jeju-ról és Ázsiából. Ki külföldre - mondtam határozottan.