9. fejezet (Eun Hee pov.)

Nem kicsit voltam izgatott, nemcsak Jonghoon miatt, hanem NiTae miatt is. Szinte biztos voltam benne, hogy nem fog sikerülni neki, mire megkértem. És mivel túl jól ismerem már, valóban igazam lett. Eléggé kellemetlen helyzet volt, de talán Jonghoon elhitte. Talán.
Első utunk a moziba vezetett, ahol most nem túl jó filmeket játszottak. A mi választásunk egy gyilkolós horror filmre esett. A jegyeket én vettem, és teljesen véletlenül történt az, hogy NiTae és JiYong egymás mellé került, én meg Jonghoonnal valahol lejjebb ültem. Féltem, hogy JiYong valami hülyeséget fog csinálni. Ezt a két embert mintha egymásnak teremtették volna, annyira hasonlóan makacsak. Szörnyűek!
Hogy a film alatt mit csináltak, azt nem tudom. Csak azt tudom, hogy én nem tudtam rá figyelni, mivel Jonghoonnak nagyon nem tetszett, és ezért elkezdett kommenteket mondani hozzá. De olyanokat mondott, hogy néha alig bírtam ki nevetés nélkül.
A film után NiTae furcsán viselkedett. Kicsit piros volt az arca és folyton a földet pásztázta és nem figyelt senkire. Ebből rögtön tudtam, hogy valami történt vele, ezért is mentem ki a mosdóba vele. Rögtön letámadtam, mikor beértünk.
- NiTae, mi történt? – kérdeztem aggódva.
- Se… semmi – felelte, miközben még jobban elvörösödött.
- NiTae, az arcodra van írva, hogy történt valami. Biztos nem az váltott ki belőled ilyen reakciót, hogy nem tudom hány embert kibeleztek! JiYong csinált valamit?
- Ö… nem, persze hogy nem – válaszolta kis hezitálás után.
- Jól van. Ha nem akarod elmondani, ne mondd! – mondtam és mentem volna ki a mosdóból, ha barátnőm el nem kapta volna a karom.
- Várj, elmondom – elengedte a karom és kifújta a levegőt. – Szóval, JiYong megcsókolt a film közben – suttogta alig érthetően. Kikerekedtek a szemeim.
- És? – kérdeztem. Persze JiYongtól nem vártam volna mást.
- Az ölébe is húzott – pirult el újra barátnőm.
- Értem – feleltem. Mivel sikerült kiszednem NiTae-ből amit akartam, vissza is mentünk a fiúkhoz.
Viszont a két fiú helyett már csak egy ült egy széken. JiYong persze.
- Jonghoon hová lett? – kérdeztem a fiútól.
- El kellett mennie – felelte, majd felállt. – Nekem is mennem kell, viszont haza kísérlek titeket – felelte, mire én bólintottam és elindultunk.
Egész végig csendben sétáltunk. A hotel előtt elváltunk, mi bementünk, ő meg a dolgára ment. Őszintén kicsit csalódott voltam, amiért nem tudtam több időt Jonghoonnal tötleni, főleg úgy, hogy egy hosszú ideig nem is találkozhatunk majd.
A hotel szobánkban még egy laptop is volt. Rögtön kezelésbe is vettem, hogy rendeljek kettő repülőjegyet Szöulba. Holnap szeretnék visszautazni.

Másnap összepakoltunk és már el is hagytuk a szállodát, majd a reptérre mentünk. A gép olyan 9 körül indult. Igazából nem sokat beszélgettünk, mindketten csendben zenét hallgattunk, vagy éppen aludtunk. Szöulban mindketten hazamentünk. Megbeszéltük, hogy másnap találkozunk szintén 9-kor a reptéren, majd elváltunk. Otthon összepakoltam nagyon sok mindent, majd megrendeltem a jegyeket, ugyanis elhagyjuk Ázsiát NiTae kérésére.

A reggel megint gyorsan eljött. A megbeszélt helyen, a megbeszélt időpontban találkoztunk. Mindketten jó sok cuccal voltunk, bár ez várható volt, elvégre hosszabb időre megyünk el. Becsekkoltunk mindketten, majd hamarosan felszálltunk a repülőre is. Nagy szerencse, hogy mindketten jól tudunk angolul, mert eléggé érdekes lenne így Európába menni.
A gép felszállt.
Azt hiszem, ezzel az úttal egy új fejezet fog nyílni az életemben.
Mindketten eléggé izgultunk, mert a gép nem ment máshova, mint Londonba!