2. fejezet (Eun Hee)

Amikor NiTae elrablója felkapta őt mint egy krumplis zsákot és elcipelte.
Mikor felébredtem, nem tudtam megmozdulni, ugyanis kezem-lábam össze volt kötve. A fejem sajgott, biztos bevertem. Elkezdtem mocorogni, mire valaki odajött hozzám.
- Szóval te is felébredtél? – kérdezte tőlem, majd megnyalta az arcom és beleharapott a fülcimpámba. Idegesen próbáltam kiszabadítani kezeim, de nem sikerült. Elrablóm csak felnevetett.
- Engedj el! - rivalltam rá, erre ő csak elmosolyodott.
- Nem édesem.  – mondta, majd felállt – Most visszakapod, amit velem tettél! Szórakoztál velem pár napig, aztán megunt játékszerként eldobtál, de ezt nem úszod meg! – mondta, majd megnyalta a száját, mikor rám nézett. Szemeiben láttam, hogy perverz dolgokra gondolt. Aztán elővett egy kést és ő is, és újra leguggolt elém.
- Várj! Mielőtt még bármit is csinálsz azzal a késsel, lehet egy kérdésem? – ő csak nézett rám, ezért folytattam – Mit szeretnél tenni velem illetve velünk? – mosolyra húzta a száját.
- Nem nagydolgot, csak pár szócskát kell kimondani.
- És ha kimondom azokat a szavakat, akkor elengedtek minket? – kérdeztem. Ő még mindig csak mosolygott.
- Igen, de nem olyan egyszerű ám az. Először meg kell ígérned, hogy biztos így lesz és soha nem szegheted meg az ígéreted, mellesleg MINDIG azt kell tennetek, amit mi mondunk ellenkezés nélkül, akármilyen gáz legyen is nektek, például, ha mi azt mondjuk, hogy gyertek el alsóneműben hozzánk, akkor megteszitek, vagy ha nem akkor sokkal rosszabbul jártok. - vigyorgott gonoszul. Én csak nyeltem egy nagyot.
- És mit kell meg megígérni?
- Azt hogy teljes szívedből sajnálod, amit tettél és megbántad, mert én nem ezt érdemeltem tőled és előröl szeretnéd kezdeni és megígéred, hogy soha többé nem fog ilyen előfordulni.
- Na nem! Ebbe én biztos nem megyek bele! – ellenkeztem rögtön – Egyébként se mi voltunk a hunyók ebben. Ha ti nem szedtek fel másik lányt, akkor minden rendben lenne, és akkor még mi kérjünk bocsánatot? Tudod mikor! – mondtam felháborodottan. Még mondtam volna a magamét, ha ő nem tapasztja le a szám a késsel. Rögtön elhallgattam.
- Igen tudom mikor, méghozzá most, de nem kell rögtön válaszolni, bár a helyzetedet nézve talán jobban járnál vele, ha rögtön belemennél, különben így meg fogsz sérülni.
- Nem érdekel, hogy velem mit teszel, de ebbe nem fogok belemenni! – határoztam el. Bármi történjék. Ő erre csak felnevetett, majd a kést elkezdte a combomon lágyan húzni úgy, hogy nehogy megvágjon. Fölért a szoknyám aljához, ahol megállt és belevágott a combomba egy X-et.
- Ez csak a kezdett bébi.  – súgta a fülembe, majd elment. A combomból folyt a vér, de ez most nem érdekelt. Egyedül maradtam. Akaratlanul is könnyek szöktek a szemembe két okból: nem tudom, hol van NiTae és azt se, hogy vele mi történt, illetve féltem, hogy mi lesz, ha nem jutunk ki innét. Végül elaludtam.