2.fejezet (NiTae pov.)

Hallottam ahogyan Eun Hee elkezdett ordítani. Egyből felkaptam a fejem.

Bár, nem láttam semmit  a szemkendő miatt.
- Na, mi az? - kérdezte gúnyosan-, csak nem a barátnődet hallottad?
- Mi történik vele? Mondd el! Kérlek! - könyörögtem.
- Jaj, csak tudatták vele a dolgokat.. tudod amit az előbb hallottál ígéret.
- Igen.
- Az rád is vonatkozik, cica- simított végig arcomon.
- Mi?! - kaptam fel a fejem ijedten.
- Jól hallottad - hallottam hangján, hogy mosolyog.
- é... é.. és nekem is kell választanom? - kérdeztem kicsit félve.
- Háát, ha nem szeretnéd, hogy - itt meg állt és végig simított combomon egészen a szoknyám aljáig - valami bajod essen - suttogta érzékien a fülembe.
- Rendben, bele megyek, de akkor engedjetek el minket! - mondtam határozottan - a Kezed pedig - kezdtem elficánkolni, hogy talán "leesik" rólam, de nem. (._.)
- Most mi van? Már voltam is benned.. akkor nem értem mire fel ficánkolsz most! - nézett értetlenül.
- Hagyjuk ezt, oké? - kérdeztem kicsit dühösen.
- Hát, ahogy érzed.
- Tudod minek örülnék?
- Na, bökd ki - simított végig arcomon.
- 1, ha levennéd ezt a szemkötőt... legalább.... csak azt! 2, Engedjetek el minket és akkor teljesítjük vágyaitokat!  -mondtam unottan.
- Hát, rendben, várj itt - mondta majd felállt, levette a szemkendőmet - mindjárt jövök - mondta majd távozott.


Mikor visszajött Eun Hee is ott volt.
- Na, akkor elmehetünk? - kérdeztem.
Erre mind a ketten csak bólintottak.
Kioldozták a kezemet meg a lábamat.
Kicsit erős volt a szorítás szóval fájt egy picit a csuklóm, de kibírtam.
- Kösz -vágtam oda.
- Öh - vágott egy fejet.
- Na, akkor menjünk! - ragadtam meg Eun Hee kezét.
- Hé!Hé! A számotok még ugyan az, ugye?
- Igen - mondta Eun Hee.
- Oké, akkor majd hívunk titeket. Sziasztok - intettek.
Én csak fintorogtam egyet, majd elindultam Eun Hee-vel kifele.


Mikor már a házam előtt voltunk megálltam.
- Eun Hee, aludj ma itt. Nem szeretném, ha valami bajod lenne - öleltem meg barátnőmet.
- Köszönöm- ölelt vissza - áááccc - szisszentet fel.
- mi  a baj? - kérdeztem, mikor láttam, hogy combját fogja elvettem onnan kezét - EZ MI?! Gyere - rántottam magammal.
Egyből bementünk a fürdőbe ahol leápoltam barátnőm sebét.


- Most már menjünk aludni. Nagyon elfáradtam - ásítottam.
- Rendben. Én alszok a kanapén.
- Jól van.. ahogy gondolod, de húzd ki!
- Gondoltam - mosolyt erőltetett.
- Akkor jó éjt - intettem.
- Jó éjt.

Idegesen mentem aludni mivel tudtam, hogy Ők nem fognak békén hagyni és mindig hívni fognak valamiért majd minket. Félek, hogy a Barátnőmben és bennem is kárt tesznek.
Amíg ezeken gondolkodtam elaludtam.