Amikor NiTae kijelentette, hogy el akar menni, tudtam mit
jelent ez nekem, neki és nekünk. Nekem azt, hogy nem találkozhatok Jonghoonal
és nem láthatom majd sokáig. Neki, hogy rendezheti az érzéseit és gondolatait.
Nekünk pedig azt, hogy talán megszabadulunk Jun-tól és Minho-tól, bár nagy
valószínűséggel megtalálnának, nem tudom, hogyan de ez biztos. Viszont NiTae
döntését nem tartom helyesnek. Hányszor volt jó dolog csak úgy elmenekülni a
rossz dolgok elől. Én is megpróbáltam már, még régen, pontosan kilenc éve… Igen,
öngyilkossági kísérleteim voltak, de NiTae-nek hála túljutottam rajta, azóta
sok idő eltelt, és tudom, ez nem helyes. Viszont NiTae-t támogatom mindenben,
bármi is legyen, bármennyire is nem tartom helyesnek. El akar menni? Rendben,
akkor menjünk, de soha nem fogom egyedül hagyni. Ezt határoztam el még anno,
amikor JiYong elhagyott minket. NiTae összetört és én megígértem neki, hogy
soha nem hagyom el úgy, ahogy JiYong tette, pedig ő is megígérte.
- NiTae biztos vagy benne? – kérdeztem óvatosan, hátha meggondolja magát még, de nem, ő csak határozottan bólintott.
- Igen – felelte még mindig magabiztosan.
- Teljesen?
- Teljesen.
- Rendben, akkor menjünk, de én is megyek veled – feleltem én is határozottan. – Addig is pihenj, holnap még itt maradunk, aztán megyünk, jó?
- Rendben – válaszolt NiTae, majd visszadőlt az ágyba és már aludt is. Mindezt úgy, mintha el is felejtette volna, hogy itt van JiYong.
- Gyere menjünk ki – suttogtam a fiúnak, majd kimentünk. Kicsit féltem, hogy Minho esetleg még itt van, de szerencsémre nem volt.
JiYong kérdőn felém pillantott, mint aki magyarázatot vár valamire, csak tudnám mire…
- Figyelj, most jobb, ha elmész, és egy darabig nem keresel minket. Nem tudom, mi van NiTae-vel, de szüksége van egy kis időre. El fogunk menni, még nem tudom hova…
- Mikor? – kérdezte rögtön a fiú.
- Holnap talán, még nem tudom. Add ide a telefonod – kértem el tőle. Ő készségesen átnyújtotta a készüléket. Én beírtam az én számom és barátnőmét is, majd megcsörgettem magamat és én is elmentettem JiYong számát. Már nyújtottam volna a telefont, amikor valaki hívta. Nyeltem egy nagyot, amikor megláttam, hogy az a valaki Jonghoon.
Ezek meg honnét ismerik egymást? Mi a? Milyen kicsi a világ…
- Izé… JiYong, keresnek – adtam át a telefont. Próbáltam nem kihallgatni a beszélgetésük, de nehezemre esett, bár csak JiYong tő válaszait hallottam, amik kb. ennyik voltak: aha, ja, ott leszek… Ebből azt vettem le, hogy most érkeztek meg és mivel tudja, hogy JiYong itt van, ezért megmondja neki, hogy megjöttek, és oda is hívja. Talán, bár furán hangzik…
- Most mennem kell – felelte, majd gyors léptekkel távozott, vagyis akart, mert én feltartottam.
- Oké, szia! Vigyázz magadra! – szóltam utána. – Várj! – kiáltottam utána. – Ismered Jonghoon-t? – bukott ki belőlem. Nem akartam megkérdezni, de nem bírtam ki.
- Ja. Egyik legjobb haverom. Na de most tényleg sietek. Cső! – köszönt el. Most hagytam elmenni. Legjobb barát?
Az előbb történt eseményeken gondolkodva mentem be NiTae szobájába. Elég érdekes lehettem, mert fejemet kicsit oldalra döntöttem, államat fogtam és halkan gondolkodtam. Így azt se vettem észre, hogy NiTae ébren van.
- Mi az? – kérdezte. Ezzel térített vissza a valóságba.
- Hogy lehet az, hogy JiYong-nak Jonghoon az egyik legjobb barátja? – kérdeztem. Nem akartam ezt elmondani barátnőmnek, de még mindig meg voltam lepődve, ezért nem figyeltem.
Ő csak vállat vont. Különösebben nem foglalkoztatta ez a dolog.
- Figyelj, nem szökünk ki? Már unom ezt a sok fehéret és mozgás hiányom van… - kezdett el panaszkodni. Először kicsit húztam a szám, de végül belementem. Miért ne? Egyszer amikor én voltam kórházban, akkor is elszöktünk. Vicces volt és kaptunk is, de akkor még kicsik voltunk…
- Jó legyen – nevettem. NiTae kikelt az ágyból és már mentünk is.
21 éves létünkre tisztára úgy viselkedtünk, mint az ovisok: lopakodtunk, és ha jött egy orvos vagy nővérem, elbújtunk. Simán lejutottunk a bejárat, illetve most kijárathoz, de a legnagyobb falat még vissza volt: a recepció… Végül sikeresen ezen az akadályon is túljutottunk. Amikor kiléptünk az ajtón, mindketten, mint valami épp a börtönből szabadult volt rab szívtuk be a friss levegőt. Hogy itt mennyire jobb volt a levegő, mint benn… Az idő jó volt, nem volt túl meleg, de hideg se. Volt vagy 30 pár fok, de a szél fújt kicsit, így nem lehetett érezni annyira a meleget, illetve borult volt és fülledt meleg.
- Akkor most „haza”? – kérdeztem, mire NiTae bólintott. Mivel Jejun még mindig nem igazodtunk ki – van egyáltalán olyan, aki pár nap alatt visszatalálna a hotelbe úgy, hogy az itt tartózkodásunk ideje alatt kb. csak a kórházban voltunk-, fogtunk egy taxit, és hála nekem, meg is tudtuk adni a címet a sofőrnek, így rövid időn belül már a hotel szobánk ajtaja előtt álltunk és kerestem a szobánk kulcsát.
- Hol lehet már? Nem igaz! – mérgelődtem. Hiába, a női táskákban sok minden van… Végül sikeresen megtaláltam, úgyhogy bementünk. NiTae első útja a fürdőbe vezetett, és mivel ő volt a gyorsabb és foglalta le a fürdőt, nekem várnom kellett. Leültem hát a TV elé és elkezdtem a csatornákat kapcsolgatni. Sehol nem volt semmi jó műsor, mindenhol csak ilyen főzős cuccok mentek.
- Éhes vagy? – kérdeztem.
- Aha – jött NiTae hangja a fürdőből.
- És mikor végzel?
- Nem sokára, talán még egy tíz perc – felelte, mire én felsóhajtottam. A TV-t kikapcsoltam és elfeküdtem a kanapén. Unatkoztam, ezért felhívtam Jonghoon-t. Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy hívjam-e vagy sem, elvégre nem akartam zavarni és ki tudja, hogy épp mit csinál. Végül úgy döntöttem, hogy hívom. Csak csöngött és csöngött. Már raktam volna le, amikor felvette.
- Szia! – szólt bele Jonghoon vidám hangja.
- Szia! Nem zavarok?
- Nem dehogy.
- Akkor jó. Csak azt akartam kérdezni, hogy mikor érkeztek Jejura? Mert én, meg a barátnőm, szóval mi nem sokáig leszünk már itt. Ma esetleg tudnánk találkozni?
- Oh, értem. Kár érte, és persze.
- Remek! – kiáltottam fel. – Neked mikor jó?
- Délután, olyan kettő-három körül nektek jó?
- Persze, akkor a tengernél?
- Igen. Nem baj, ha az egyik barátom is ott lesz?
- Nem. Ki az? – kíváncsiskodtam, bár elég valószínű, hogy nem ismerem.
- JiYong a Big Bang-ből, nem tudom hallottál-e már róla – amikor ezt kimondta köpni, nyelni nem tudtam. Nekem persze nem baj, de NiTae… nem tudom hogyan fog reagálni rá…
- Persze, hogy hallottam. Nem is gondoltam volna, hogy ti jóban vagytok – tettetem úgy, mintha nem is ismerném JiYong-ot egyáltalán. Jobb ha Jonghoon nem szerez a régi barátságunkról tudomást…
- Hát, így hozta a sors. Most viszont le kell tennem – mondta kicsit szomorkásan Jonghoon. – Akkor majd találkozunk. Szia! – tette le a telefont.
- Szia! – köszöntem el én is.
Szóval akkor kettő-három. Most tizenegy van, akkor még van bőven időm…
NiTae még mindig a fürdőben volt, szerencsémre. Még el kell intéznem pár, vagyis egy dolgot.
Újra tárcsázni kezdtem egy számot, JiYong-ét. De hasznos, hogy reggel megkaptam!
- Szia Eun Hee! – köszönt JiYong.
- Szia! Figyelj, nem akarlak sokáig zavarni. Szóval te is jössz Jonghoon-nal kettő-három körül a tengerpartra, ugye? – tértem rögtön a lényegre.
- Aha, de te honnét tudsz erről?
- Velem fog találkozni Jonghoon, meg NiTae-vel.
- Igen? – meglepettség tükröződött a hangjából.
- Egy szívességet szeretnék kérni tőled.
- Miről lenne szó?
- Jonghoon-nak nem akarom elmondani, hogy ismerjük egymást, ezért nem tudnád te is azt tettetni, hogy nem ismersz minket? – kérdeztem.
- Megpróbálom, de miért nem akarod?
- Egy túl hosszú lenne, kettő nem akarom, hogy rosszul érezze magát NiTae és a közted lévő kapcsolat miatt…
- Bele fog egyáltalán egyezni?
- Nem tudom, megpróbálom rávenni…
- Rendben. Sok sikert hozzá.
- Köszi. Most leteszem, mert NiTae végzett a fürdőben. Szia! – mondtam és kinyomtam a telefont, meg sem várva JiYong válaszát.
- Mehetsz! – mondta NiTae, majd leült a kanapéra, miután én felálltam onnét, és ő is bekapcsolta a TV-t.
Bementem a fürdőbe és letussoltam. Nagyon jól esett most meleg vízzel áztatnom magam. Hajat is mostam meg mindent megcsináltam, amit a fürdőben meg lehet. Szerintem én gyorsabb voltam, mint barátnőm, de ki tudja. Mindenesetre, amikor végeztem negyed egy volt.
Kimentem a fürdőből és egyből beszélni kezdtem.
- Éhes vagy? – kérdeztem, majd megkerestem barátnőm, aki épp a puha hoteli ágyban feküdt.
- Aha – mondta, majd felült.
- Akkor megyünk? – kérdeztem. NiTae végig nézett rajtam, majd felnevetett.
- Egy szál törölközőben?
- Aha, miért is ne? Lehet a kaját még ingyen meg is kapnánk – nevettem én is, majd a bőröndömhöz léptem és elkezdtem keresgélni benne. Meleg révén a választásom egy farmer kantáros sortra esett, ami lelóg. Felhúztam hozzá egy egyszerű fehér trikót és egy farmer mellényt. A lábamra tornacipőt húztam és hajamat pedig lófarokba kötöttem. Kisminkeltem magam, majd én már kész is voltam kb. fél óra alatt. NiTae már elkészült, amíg én fürödtem, úgyhogy már indultunk is egy éttermet keresni, mivel a hotelhez nem volt.
- Meghívlak egy ebédre – feleltem mosolyogva, miközben Jeju utcáin sétálgattunk.
Találtunk egy kis éttermet, ahova rögtön be is mentünk és rendeltünk. Az ebédünk hamarosan meg is érkezett, mi meg elkezdtünk enni.
- Figyelj, mielőtt visszamennénk Szöulba, nekem dolgom van itt – kezdtem bele nagy mondandómba két falat között. NiTae csak figyelt, tehát folytattam. – Arról lenne szó, hogy az F.T. Island idejött Jejura és ma kettő-háromra megbeszéltem egy találkozót Jonghoon-nal…
- És? – kérdezte NiTae.
- Szeretném, ha te is eljönnél és megismerkednél vele – folytattam.
- Jó – válaszolt röviden NiTae.
- Csak egy bibi van ezzel…
- Na mi?
- Hogy JiYong is ott lesz… - szűrtem ki a fogaim közül, tudtam, hogy NiTae pillanatok belül kitör, ezért még hozzátettem, hogy egy étteremben vagyunk, úgyhogy ne olyan hangosan akadjon ki.
- Mi??? – akadt ki „halkan”. – Én így nem megyek. Szó sem lehet róla! Eun Hee, bárhogy könyörögsz, nem fogok belemenni!
- De légyszi! Csak most az egyszer! Légyszii – könyörögtem és bevetettem a boci szemeimet, ami normál esetben mindig meghatotta, most nem jött össze.
- Nem! – erősködött tovább.
- Csak ezt az egy kívánságom teljesítsd, mielőtt elmennénk Ázsiából! – vetettem be aduászom. NiTae csak megforgatta a szemeit.
- Jó legyen – mondta egy sóhajtás kíséretében.
- És lenne még egy kérésem: tettesd te is azt, hogy nem ismered JiYong-ot – feleltem komolyan. NiTae bólintott.
Befejeztük az ebédünket és mivel már lassan kettő lesz, elindultunk a tengerpart felé.
- NiTae biztos vagy benne? – kérdeztem óvatosan, hátha meggondolja magát még, de nem, ő csak határozottan bólintott.
- Igen – felelte még mindig magabiztosan.
- Teljesen?
- Teljesen.
- Rendben, akkor menjünk, de én is megyek veled – feleltem én is határozottan. – Addig is pihenj, holnap még itt maradunk, aztán megyünk, jó?
- Rendben – válaszolt NiTae, majd visszadőlt az ágyba és már aludt is. Mindezt úgy, mintha el is felejtette volna, hogy itt van JiYong.
- Gyere menjünk ki – suttogtam a fiúnak, majd kimentünk. Kicsit féltem, hogy Minho esetleg még itt van, de szerencsémre nem volt.
JiYong kérdőn felém pillantott, mint aki magyarázatot vár valamire, csak tudnám mire…
- Figyelj, most jobb, ha elmész, és egy darabig nem keresel minket. Nem tudom, mi van NiTae-vel, de szüksége van egy kis időre. El fogunk menni, még nem tudom hova…
- Mikor? – kérdezte rögtön a fiú.
- Holnap talán, még nem tudom. Add ide a telefonod – kértem el tőle. Ő készségesen átnyújtotta a készüléket. Én beírtam az én számom és barátnőmét is, majd megcsörgettem magamat és én is elmentettem JiYong számát. Már nyújtottam volna a telefont, amikor valaki hívta. Nyeltem egy nagyot, amikor megláttam, hogy az a valaki Jonghoon.
Ezek meg honnét ismerik egymást? Mi a? Milyen kicsi a világ…
- Izé… JiYong, keresnek – adtam át a telefont. Próbáltam nem kihallgatni a beszélgetésük, de nehezemre esett, bár csak JiYong tő válaszait hallottam, amik kb. ennyik voltak: aha, ja, ott leszek… Ebből azt vettem le, hogy most érkeztek meg és mivel tudja, hogy JiYong itt van, ezért megmondja neki, hogy megjöttek, és oda is hívja. Talán, bár furán hangzik…
- Most mennem kell – felelte, majd gyors léptekkel távozott, vagyis akart, mert én feltartottam.
- Oké, szia! Vigyázz magadra! – szóltam utána. – Várj! – kiáltottam utána. – Ismered Jonghoon-t? – bukott ki belőlem. Nem akartam megkérdezni, de nem bírtam ki.
- Ja. Egyik legjobb haverom. Na de most tényleg sietek. Cső! – köszönt el. Most hagytam elmenni. Legjobb barát?
Az előbb történt eseményeken gondolkodva mentem be NiTae szobájába. Elég érdekes lehettem, mert fejemet kicsit oldalra döntöttem, államat fogtam és halkan gondolkodtam. Így azt se vettem észre, hogy NiTae ébren van.
- Mi az? – kérdezte. Ezzel térített vissza a valóságba.
- Hogy lehet az, hogy JiYong-nak Jonghoon az egyik legjobb barátja? – kérdeztem. Nem akartam ezt elmondani barátnőmnek, de még mindig meg voltam lepődve, ezért nem figyeltem.
Ő csak vállat vont. Különösebben nem foglalkoztatta ez a dolog.
- Figyelj, nem szökünk ki? Már unom ezt a sok fehéret és mozgás hiányom van… - kezdett el panaszkodni. Először kicsit húztam a szám, de végül belementem. Miért ne? Egyszer amikor én voltam kórházban, akkor is elszöktünk. Vicces volt és kaptunk is, de akkor még kicsik voltunk…
- Jó legyen – nevettem. NiTae kikelt az ágyból és már mentünk is.
21 éves létünkre tisztára úgy viselkedtünk, mint az ovisok: lopakodtunk, és ha jött egy orvos vagy nővérem, elbújtunk. Simán lejutottunk a bejárat, illetve most kijárathoz, de a legnagyobb falat még vissza volt: a recepció… Végül sikeresen ezen az akadályon is túljutottunk. Amikor kiléptünk az ajtón, mindketten, mint valami épp a börtönből szabadult volt rab szívtuk be a friss levegőt. Hogy itt mennyire jobb volt a levegő, mint benn… Az idő jó volt, nem volt túl meleg, de hideg se. Volt vagy 30 pár fok, de a szél fújt kicsit, így nem lehetett érezni annyira a meleget, illetve borult volt és fülledt meleg.
- Akkor most „haza”? – kérdeztem, mire NiTae bólintott. Mivel Jejun még mindig nem igazodtunk ki – van egyáltalán olyan, aki pár nap alatt visszatalálna a hotelbe úgy, hogy az itt tartózkodásunk ideje alatt kb. csak a kórházban voltunk-, fogtunk egy taxit, és hála nekem, meg is tudtuk adni a címet a sofőrnek, így rövid időn belül már a hotel szobánk ajtaja előtt álltunk és kerestem a szobánk kulcsát.
- Hol lehet már? Nem igaz! – mérgelődtem. Hiába, a női táskákban sok minden van… Végül sikeresen megtaláltam, úgyhogy bementünk. NiTae első útja a fürdőbe vezetett, és mivel ő volt a gyorsabb és foglalta le a fürdőt, nekem várnom kellett. Leültem hát a TV elé és elkezdtem a csatornákat kapcsolgatni. Sehol nem volt semmi jó műsor, mindenhol csak ilyen főzős cuccok mentek.
- Éhes vagy? – kérdeztem.
- Aha – jött NiTae hangja a fürdőből.
- És mikor végzel?
- Nem sokára, talán még egy tíz perc – felelte, mire én felsóhajtottam. A TV-t kikapcsoltam és elfeküdtem a kanapén. Unatkoztam, ezért felhívtam Jonghoon-t. Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy hívjam-e vagy sem, elvégre nem akartam zavarni és ki tudja, hogy épp mit csinál. Végül úgy döntöttem, hogy hívom. Csak csöngött és csöngött. Már raktam volna le, amikor felvette.
- Szia! – szólt bele Jonghoon vidám hangja.
- Szia! Nem zavarok?
- Nem dehogy.
- Akkor jó. Csak azt akartam kérdezni, hogy mikor érkeztek Jejura? Mert én, meg a barátnőm, szóval mi nem sokáig leszünk már itt. Ma esetleg tudnánk találkozni?
- Oh, értem. Kár érte, és persze.
- Remek! – kiáltottam fel. – Neked mikor jó?
- Délután, olyan kettő-három körül nektek jó?
- Persze, akkor a tengernél?
- Igen. Nem baj, ha az egyik barátom is ott lesz?
- Nem. Ki az? – kíváncsiskodtam, bár elég valószínű, hogy nem ismerem.
- JiYong a Big Bang-ből, nem tudom hallottál-e már róla – amikor ezt kimondta köpni, nyelni nem tudtam. Nekem persze nem baj, de NiTae… nem tudom hogyan fog reagálni rá…
- Persze, hogy hallottam. Nem is gondoltam volna, hogy ti jóban vagytok – tettetem úgy, mintha nem is ismerném JiYong-ot egyáltalán. Jobb ha Jonghoon nem szerez a régi barátságunkról tudomást…
- Hát, így hozta a sors. Most viszont le kell tennem – mondta kicsit szomorkásan Jonghoon. – Akkor majd találkozunk. Szia! – tette le a telefont.
- Szia! – köszöntem el én is.
Szóval akkor kettő-három. Most tizenegy van, akkor még van bőven időm…
NiTae még mindig a fürdőben volt, szerencsémre. Még el kell intéznem pár, vagyis egy dolgot.
Újra tárcsázni kezdtem egy számot, JiYong-ét. De hasznos, hogy reggel megkaptam!
- Szia Eun Hee! – köszönt JiYong.
- Szia! Figyelj, nem akarlak sokáig zavarni. Szóval te is jössz Jonghoon-nal kettő-három körül a tengerpartra, ugye? – tértem rögtön a lényegre.
- Aha, de te honnét tudsz erről?
- Velem fog találkozni Jonghoon, meg NiTae-vel.
- Igen? – meglepettség tükröződött a hangjából.
- Egy szívességet szeretnék kérni tőled.
- Miről lenne szó?
- Jonghoon-nak nem akarom elmondani, hogy ismerjük egymást, ezért nem tudnád te is azt tettetni, hogy nem ismersz minket? – kérdeztem.
- Megpróbálom, de miért nem akarod?
- Egy túl hosszú lenne, kettő nem akarom, hogy rosszul érezze magát NiTae és a közted lévő kapcsolat miatt…
- Bele fog egyáltalán egyezni?
- Nem tudom, megpróbálom rávenni…
- Rendben. Sok sikert hozzá.
- Köszi. Most leteszem, mert NiTae végzett a fürdőben. Szia! – mondtam és kinyomtam a telefont, meg sem várva JiYong válaszát.
- Mehetsz! – mondta NiTae, majd leült a kanapéra, miután én felálltam onnét, és ő is bekapcsolta a TV-t.
Bementem a fürdőbe és letussoltam. Nagyon jól esett most meleg vízzel áztatnom magam. Hajat is mostam meg mindent megcsináltam, amit a fürdőben meg lehet. Szerintem én gyorsabb voltam, mint barátnőm, de ki tudja. Mindenesetre, amikor végeztem negyed egy volt.
Kimentem a fürdőből és egyből beszélni kezdtem.
- Éhes vagy? – kérdeztem, majd megkerestem barátnőm, aki épp a puha hoteli ágyban feküdt.
- Aha – mondta, majd felült.
- Akkor megyünk? – kérdeztem. NiTae végig nézett rajtam, majd felnevetett.
- Egy szál törölközőben?
- Aha, miért is ne? Lehet a kaját még ingyen meg is kapnánk – nevettem én is, majd a bőröndömhöz léptem és elkezdtem keresgélni benne. Meleg révén a választásom egy farmer kantáros sortra esett, ami lelóg. Felhúztam hozzá egy egyszerű fehér trikót és egy farmer mellényt. A lábamra tornacipőt húztam és hajamat pedig lófarokba kötöttem. Kisminkeltem magam, majd én már kész is voltam kb. fél óra alatt. NiTae már elkészült, amíg én fürödtem, úgyhogy már indultunk is egy éttermet keresni, mivel a hotelhez nem volt.
- Meghívlak egy ebédre – feleltem mosolyogva, miközben Jeju utcáin sétálgattunk.
Találtunk egy kis éttermet, ahova rögtön be is mentünk és rendeltünk. Az ebédünk hamarosan meg is érkezett, mi meg elkezdtünk enni.
- Figyelj, mielőtt visszamennénk Szöulba, nekem dolgom van itt – kezdtem bele nagy mondandómba két falat között. NiTae csak figyelt, tehát folytattam. – Arról lenne szó, hogy az F.T. Island idejött Jejura és ma kettő-háromra megbeszéltem egy találkozót Jonghoon-nal…
- És? – kérdezte NiTae.
- Szeretném, ha te is eljönnél és megismerkednél vele – folytattam.
- Jó – válaszolt röviden NiTae.
- Csak egy bibi van ezzel…
- Na mi?
- Hogy JiYong is ott lesz… - szűrtem ki a fogaim közül, tudtam, hogy NiTae pillanatok belül kitör, ezért még hozzátettem, hogy egy étteremben vagyunk, úgyhogy ne olyan hangosan akadjon ki.
- Mi??? – akadt ki „halkan”. – Én így nem megyek. Szó sem lehet róla! Eun Hee, bárhogy könyörögsz, nem fogok belemenni!
- De légyszi! Csak most az egyszer! Légyszii – könyörögtem és bevetettem a boci szemeimet, ami normál esetben mindig meghatotta, most nem jött össze.
- Nem! – erősködött tovább.
- Csak ezt az egy kívánságom teljesítsd, mielőtt elmennénk Ázsiából! – vetettem be aduászom. NiTae csak megforgatta a szemeit.
- Jó legyen – mondta egy sóhajtás kíséretében.
- És lenne még egy kérésem: tettesd te is azt, hogy nem ismered JiYong-ot – feleltem komolyan. NiTae bólintott.
Befejeztük az ebédünket és mivel már lassan kettő lesz, elindultunk a tengerpart felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése