Egy kis magánkritika: Először is.. mostanában nem tudom mért írok magánkritikát.xdd másodszor... ez a rész nekem nem tetszik,MERT az elejét infó órán írtam ééés.>.< ja.x d
na mindegy is.:$ Jó olvasást.~
ÉS VÉLEMÉNYEKET!! :DD
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A csók után nagyon nem beszélgettünk, csak csendben néztük a filmet,de én kipirulva ültem tovább.
Kint nagy nehezen elmondtam Eun Hee-nek a történetek, majd a szállodában összepakoltunk, másnap hazamentünk.
Szöulban elváltak útjaink, megbeszéltük, hogy reggel 9-kor találkozunk.
Otthon mindent kimostam egyből és neki álltam pakolászni, amíg száradtak a ruháim.
Minden lehetséges dolgot összepakoltam, nem akartam semmit otthon hagyni... de ez érthető,nem szeretnék itt lenni Szöulban, de tudom, hogy Eun Hee, igen.
Nagyon sajnáltam, hogy belerángattam szegénykémet és ahogy elnéztem beleszerett Jonghoon-ba.
- Ahiis... olyan szar az élet - vágtam le a földre egy trikót amit beakartam éppen rakni a bőröndbe.
Leültem a fölre, lábaimat felhúztam, fejemet pedig térdemre hajtottam.
Nagyokat súhajtottam és gondolkoztam.
- Lehet nem kén elmenni? jaj, dehogynem! ha nem megyek el akkor Eun Hee tényleg nem fog tudni kiigazodni rajtam, és már a jegyeket is megvettük - beszéltem magamhoz.
Nem érdekelt, hogy hülyén viselkedtem, de ha egyszerűen nem bírtam másnak elmondnai problémámat akkor mindig magammal beszéltem meg. (xd)
Gyorsan összepakoltam a maradék ruhát, majd elmentem letuolni aztán bebújtam az ágyamba.
Reggel telefonom ébresztett.
Nagyon nem akartam kikelni az ágyból, de muszáj volt, hogy még eltudjak készülni.
Lassan kikászálódtam az ágyból, elmentem megmosakodni, fogat mosni, felöltöztem, csináltam egy gyors sminket, felvettem a cipőmet, majd kihúztam a bőröndöt az ajtó elé és még egyszer körbenéztem az "üres" házban. Nem költözök el véglegesen szóval, nem adom el, de addig is kiadom bérbe, talán keresek vele valamennyit.
Végül kiléptem a házból, bezártam az ajtót és elmentem.
A kulcsot az egyik ismerősömnél hagytam aki kivitt a reptérre.
Eun Hee már ott várt rám.
Gyorsan becsekkoltunk, majd felszálltunk a gépre.
Nagyon izgatottak voltunk mind a ketten, de ez érthető... hiszen.. elmegyünk Ázsiából.
Ha megtetszik London, akkor ott maradunk, ha nem is örökre, de szeretnék ott új életet kezdeni, remélem így lesz.
- NiTae- rázogatott barátnőm.
- Hm? - nyitottam ki szemeimet.
- Megjöttünk- barátnőm hangján lehetett hallani, hogy ő is nem olyan rég kelt fel.
- Mi? már is? - kérdeztem döbbenten.
- Nyugi, nem volt olyan rövid az út mint hinnéd - kuncogott.
- jól van, na - vágtam be egy fejet, majd lekászálódtunk a gépről, elmentünk a csomagjainkért, majd fogtunk egy taxit és egy hotelbe mentünk ideiglenesen.
Este 6- ra értünk a szállodához. Kifizettük a taxisnak a pénzt, majd bejelentkeztünk a hotelbe, majd felmentünk a hetedik emeletre ahol a szobánk volt, hál' istennek volt lift úgyhogy nem kellett szenvednünk.
- Hah, végre - dobta le magát barátnőm az egyik ágyra - juj, de kényelmes - kezdett el forogni az ágyon, én csak nevettem rajta és ahogy meghallotta nevetésem ő is elkezdett nevetni.
- Na, pakoljunk ki - fújtam ki a levegőt.
- Rendben - mosolygott -, de ne pakoljunk annyira ki, mert holnap úgy is elmegyünk házat nézni és akkor megint majd pakolászni kell.. és te is tudod, hogy nem nagyon szeretek pakolászni - fintorgott Eun Hee.
- Igen- igen, tudom, hogy milyen vagy - kuncogtam - , akkor csak a fontosabb cuccokat pakoljuk ki - mosolyogtam.
- én is így gondoltam.
- ha.. ha.. ha.
Egy fél órás pakolás után döntöttünk úgy, hogy végre minden olyan dolog kint van amire szükségünk lehet.
Max egy hétig leszünk csak a hotelban, mivel eléggé drága.
Eddig amit láttam a taxiból nagyon szép "kis" hely, eddig MÉG nem bántam meg, hogy eljöttem Szöulból.
- Nem megyünk el valamerre? - kérdeztem unottan.
- Menjünk, de nem nagyon szeretnék sötétbe sétálni, már ha érted miért mondom - nézett rám barátnőm.
- Értem én, de biztos, hogy itt nem találnak ránk! - öleltem meg.
- Remélem is!
- Na, akkor menjünk - néztem rá.
- Oké.
Elindultunk a lifthez, de mikor beakartunk szállni öt olyan emberrel találkoztunk akik közül is CSAK egyet ismerek jól.
Tátott szájjal néztem az előttem álló személyekre, majd átnéztem barátnőmre aki ugyanúgy reagált mint én.
- Áh, nem is tudtam, hogy idefogtok jönni szólalt meg az ismerősünk.
- Chh.. neked mindig fel kell tűnnöd? - kérdezte barátnőm, meglepett flegma beszéde, nem szokott ilyen lenni.
- Unnie, hagyd, menjünk inkább - néztem rá.
~ Jézusom, mi a feje?! Én lettem az aki elráncigálja a barátnőjét... Ő pedig a flegma?! Mi a fene?!
- Ja, amúgy mi is a hetediken vagyunk - kacsintottak, majd kiszálltak a lift-ből, mi pedig csak néztünk rájuk míg be nem csukódott a lift ajtaja.
- NEKI MINDIG OTT KELL LENNI-E AHOL MI?! - üvöltöttem.
~ na, ez vagyok én . (xd)
- NiTae, nyugodj már le, nézz át rajta, oké?
- ... - nem mondtam semmit, csak sóhajtottam - jól van - adtam meg magam.
- Na, és hová megyünk? - értünk ki a friss levegőre.
- Nekem mindegy - mosolyogtam.
- Oké, akkor csak sétálgassunk, de ne menjünk messzire, mert nincs kedvem eltévedni - bökött oldalba.
- Jól van, na, tehetek én róla, hogy szokásom eltévedni idegen helyeken? - kérdeztem unottan.
- Nem lenne idegen, ha nem kellett volna eljönnünk ÁZSIÁBÓL! - kiáltotta az utolsó szót.
Akik az utcán voltak és pont körülöttünk álltak mindenki ránk nézett, hogy mit hablatyolunk itt össze-vissza más nyelven.
na mindegy is.:$ Jó olvasást.~
ÉS VÉLEMÉNYEKET!! :DD
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A csók után nagyon nem beszélgettünk, csak csendben néztük a filmet,de én kipirulva ültem tovább.
Kint nagy nehezen elmondtam Eun Hee-nek a történetek, majd a szállodában összepakoltunk, másnap hazamentünk.
Szöulban elváltak útjaink, megbeszéltük, hogy reggel 9-kor találkozunk.
Otthon mindent kimostam egyből és neki álltam pakolászni, amíg száradtak a ruháim.
Minden lehetséges dolgot összepakoltam, nem akartam semmit otthon hagyni... de ez érthető,nem szeretnék itt lenni Szöulban, de tudom, hogy Eun Hee, igen.
Nagyon sajnáltam, hogy belerángattam szegénykémet és ahogy elnéztem beleszerett Jonghoon-ba.
- Ahiis... olyan szar az élet - vágtam le a földre egy trikót amit beakartam éppen rakni a bőröndbe.
Leültem a fölre, lábaimat felhúztam, fejemet pedig térdemre hajtottam.
Nagyokat súhajtottam és gondolkoztam.
- Lehet nem kén elmenni? jaj, dehogynem! ha nem megyek el akkor Eun Hee tényleg nem fog tudni kiigazodni rajtam, és már a jegyeket is megvettük - beszéltem magamhoz.
Nem érdekelt, hogy hülyén viselkedtem, de ha egyszerűen nem bírtam másnak elmondnai problémámat akkor mindig magammal beszéltem meg. (xd)
Gyorsan összepakoltam a maradék ruhát, majd elmentem letuolni aztán bebújtam az ágyamba.
Reggel telefonom ébresztett.
Nagyon nem akartam kikelni az ágyból, de muszáj volt, hogy még eltudjak készülni.
Lassan kikászálódtam az ágyból, elmentem megmosakodni, fogat mosni, felöltöztem, csináltam egy gyors sminket, felvettem a cipőmet, majd kihúztam a bőröndöt az ajtó elé és még egyszer körbenéztem az "üres" házban. Nem költözök el véglegesen szóval, nem adom el, de addig is kiadom bérbe, talán keresek vele valamennyit.
Végül kiléptem a házból, bezártam az ajtót és elmentem.
A kulcsot az egyik ismerősömnél hagytam aki kivitt a reptérre.
Eun Hee már ott várt rám.
Gyorsan becsekkoltunk, majd felszálltunk a gépre.
Nagyon izgatottak voltunk mind a ketten, de ez érthető... hiszen.. elmegyünk Ázsiából.
Ha megtetszik London, akkor ott maradunk, ha nem is örökre, de szeretnék ott új életet kezdeni, remélem így lesz.
- NiTae- rázogatott barátnőm.
- Hm? - nyitottam ki szemeimet.
- Megjöttünk- barátnőm hangján lehetett hallani, hogy ő is nem olyan rég kelt fel.
- Mi? már is? - kérdeztem döbbenten.
- Nyugi, nem volt olyan rövid az út mint hinnéd - kuncogott.
- jól van, na - vágtam be egy fejet, majd lekászálódtunk a gépről, elmentünk a csomagjainkért, majd fogtunk egy taxit és egy hotelbe mentünk ideiglenesen.
Este 6- ra értünk a szállodához. Kifizettük a taxisnak a pénzt, majd bejelentkeztünk a hotelbe, majd felmentünk a hetedik emeletre ahol a szobánk volt, hál' istennek volt lift úgyhogy nem kellett szenvednünk.
- Hah, végre - dobta le magát barátnőm az egyik ágyra - juj, de kényelmes - kezdett el forogni az ágyon, én csak nevettem rajta és ahogy meghallotta nevetésem ő is elkezdett nevetni.
- Na, pakoljunk ki - fújtam ki a levegőt.
- Rendben - mosolygott -, de ne pakoljunk annyira ki, mert holnap úgy is elmegyünk házat nézni és akkor megint majd pakolászni kell.. és te is tudod, hogy nem nagyon szeretek pakolászni - fintorgott Eun Hee.
- Igen- igen, tudom, hogy milyen vagy - kuncogtam - , akkor csak a fontosabb cuccokat pakoljuk ki - mosolyogtam.
- én is így gondoltam.
- ha.. ha.. ha.
Egy fél órás pakolás után döntöttünk úgy, hogy végre minden olyan dolog kint van amire szükségünk lehet.
Max egy hétig leszünk csak a hotelban, mivel eléggé drága.
Eddig amit láttam a taxiból nagyon szép "kis" hely, eddig MÉG nem bántam meg, hogy eljöttem Szöulból.
- Nem megyünk el valamerre? - kérdeztem unottan.
- Menjünk, de nem nagyon szeretnék sötétbe sétálni, már ha érted miért mondom - nézett rám barátnőm.
- Értem én, de biztos, hogy itt nem találnak ránk! - öleltem meg.
- Remélem is!
- Na, akkor menjünk - néztem rá.
- Oké.
Elindultunk a lifthez, de mikor beakartunk szállni öt olyan emberrel találkoztunk akik közül is CSAK egyet ismerek jól.
Tátott szájjal néztem az előttem álló személyekre, majd átnéztem barátnőmre aki ugyanúgy reagált mint én.
- Áh, nem is tudtam, hogy idefogtok jönni szólalt meg az ismerősünk.
- Chh.. neked mindig fel kell tűnnöd? - kérdezte barátnőm, meglepett flegma beszéde, nem szokott ilyen lenni.
- Unnie, hagyd, menjünk inkább - néztem rá.
~ Jézusom, mi a feje?! Én lettem az aki elráncigálja a barátnőjét... Ő pedig a flegma?! Mi a fene?!
- Ja, amúgy mi is a hetediken vagyunk - kacsintottak, majd kiszálltak a lift-ből, mi pedig csak néztünk rájuk míg be nem csukódott a lift ajtaja.
- NEKI MINDIG OTT KELL LENNI-E AHOL MI?! - üvöltöttem.
~ na, ez vagyok én . (xd)
- NiTae, nyugodj már le, nézz át rajta, oké?
- ... - nem mondtam semmit, csak sóhajtottam - jól van - adtam meg magam.
- Na, és hová megyünk? - értünk ki a friss levegőre.
- Nekem mindegy - mosolyogtam.
- Oké, akkor csak sétálgassunk, de ne menjünk messzire, mert nincs kedvem eltévedni - bökött oldalba.
- Jól van, na, tehetek én róla, hogy szokásom eltévedni idegen helyeken? - kérdeztem unottan.
- Nem lenne idegen, ha nem kellett volna eljönnünk ÁZSIÁBÓL! - kiáltotta az utolsó szót.
Akik az utcán voltak és pont körülöttünk álltak mindenki ránk nézett, hogy mit hablatyolunk itt össze-vissza más nyelven.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése