4.fejezet (NiTae pov.)

- lám, lám... NiTae - jött oda hozzám az a lány akit a világon a legjobban rühellek.
- Hello - mondtam unottan.
Hogy mért is utálom?! Erre egyszerű a válasz!
Azért mert mikor kicsik voltunk volt egy legjobb barátom Kwon Jiyong...
Elvette tőlem és azóta nagyon utálom.. bár.. szerintem ő is utál engem..
Pedig neki nincs miért.. nekem pedig van!
El vette a legjobb barátomat és azóta alig hallottam róla valamit..
Csak mikor a Tv-en vagy a Neten találtam egy kis cikket akkor örültem a fejemnek mint egy kis majom.
Ahogy elnézem ő még mindig tartja a kapcsolatot vele.
Engem Ji már fel sem hív se semmi.. pedig ugyan az a számom.
- Jhaj, NiTae ne legyél már ilyen. Most nem is csináltam semmit. Legalább ezt az estét bírd ki boldogan - kuncogott az ellenségem.
- HaHaHa, hagyj lógva kösz.. ha lehet akkor kerülj el - mosolyogtam.
Ekkor akart válaszolni, de megcsörrent a mobilja.
- Egy perc. Ji hív - ezzel a mondatával betelt a pohár.
Még csak 5 perce vagyunk itt de már borzalmasan érzem magam.
Az italba "folytottam" dühömet.
Min Ho kapott is az alkalmon.

Mikor már kellőképpen volt bennem ital oda jött hozzám.
- hmm - hümmögött a fülembe - gyere, menjünk el hozzám - simított végig combomon.
- hagyjál már békén - löktem el magamtól.
Eddig mindenkinek háttal álltunk, de ahogy ellöktem Min Ho-t megfordultam és JiYong-al találtam szembe magam.
- J...J..JiYong? - esett le az állam.
- Dara, ki ez a csaj? - fordult felé zavartan Dara felé zavartan.
- hmm- nézett a szemembe - nem tudom. kérdezd meg tőle - mondta Dara gúnyosan.
Ott és abban a percben nagyon rosszul éreztem magam.
~ Ji nem ismert fel. Nem ez nem lehet! A legjobb barátok voltunk! ~ mondtam magamban.
Egy világ omlott össze bennem, mikor újra és újra vissza játszódott "Ki ez a csaj?!".

Gondolat menetemből Ő ugrasztott ki.
- Szia - mosolygott - JiYong vagyok - nyújtotta kezét.
- Hello - nem fogadtam el a kéz fogasát - NiTae - mondtam gúnyosan.
- N..NiTae?! - kérdezett vissza zavartan mosolyogva.
- Ja - mondtam unottan.
- Milyen furcsa - vakarta tarkóját - kis koromban a legjobb barátomat is így hívták - mondta még mindig zavartan.
- TE TUSKÓ! - üvöltöttem dühösen, majd amilyen gyorsan csak tudtam el akartam hagyni az épületet, de Min Ho vissza rántott.
- Hová ... hová? - kérdezte kaján mosollyal az arcán.
- Min Ho, kérlek, hagyj!
- Úgy tudom még mindig azt kell tedd amit én szóval,ne ellenkezz - húzott vissza a többiekhez.
~ Ezt nem hiszem el ~ gondoltam magamban.

Ji megint oda jött hozzám.
- Ez mi volt az előbb?
- Gondolkozz már!! Én vagyok az!!!! - mondtad dühösen.
Ji szemei ki kerekedtek és egyből szomorúságot tükröztek.
- NiTae, sajnálom, hogy nem hívtalak se semmi, de...
- Nem érdekelsz! - szóltam közbe - nem akarok rólad hallani! elegem van! - mondtam szomorúan majd - nem volt más választásom ezért - oda mentem Min Ho-hoz.
- Na, cica, csak ide jöttél - búgta fülembe.
- Hagyj - mondtam undorodva.
- ésszel ..!
- Nem, elegem van belőled is!
Ekkor Min Ho keze lendült, hogy megüssön.
Szemeimet összeszorítottam, hogy legalább ne lássam arcát amikor megüt.

Vártam a csattanást, de semmi.
Félve kinyitottam szemem, de akkor azt láttam, hogy Min Ho a földön fekszik JiYong pedig a bár pultnál ül.
Nem értettem mi történt de végül is megszabadultam tőle.

Illedelmesen meghajoltam, majd elhagytam a helyet.