14. fejezet (Eun Hee pov.)

Igazából valahogy nem lepődtem meg azon, hogy találkoztunk. Nem szólt egy szót se, csak leült mellém. Csendben ültünk. Már épp készültem elmenni, amikor Jun megszólalt.
- Bármit is csinálnék, nem jönnél vissza hozzám, jól sejtem, ugye? – kérdezte halkan. Én csak csodálkozva néztem rá. Gondoltam válaszolok, de ő folytatta. – És mondd, mi jobb benne, mint bennem? Az, hogy gazdag és híres? Komolyan gondolod a dolgokat egyáltalán vele, vagy csak szórakozol vele is, mint velem, vagy a többi sráccal? – kérdezte némi gúnnyal a hangjában.
- Na ide figyelj! – kezdtem bele mérgesen. – Először is te csaltál meg, és nem én szórakoztam veled, másodszor pedig nem a pénze vagy hírneve miatt szeretem! És hogy mi jobb benne? Őszintén? Minden! – förmedtem rá, majd már épp mentem volna el, amikor elkapta a karom és visszarántott.
- Még nem fejeztem be, úgyhogy nem mehetsz el!
- De én befejeztem! – válaszoltam, majd megint távoztam volna, de ő még mindig itt tartott.
- Azért is végig hallgatsz! – parancsolt rám, de én kiszabadítottam karom és nagy léptekkel elindultam. – Jól van, menjél csak vissza hozzá! Bár, nem tudom mit fog majd hinni rólad, ha tálalok neki mindent a múltadról, a sok fiúról és a többiről! – kiáltott utánam. Dühösen fordultam vissza hozzá.
- Úgyse mered!
- Nem-e? Na majd meglátjuk, hogy ki nevet a végén! – nevetett fel gúnyosan. Inkább itt hagytam és visszamentem. Teljesen felidegesített.
A szobánkban mellesleg nem túl kedvesen viselkedtem Jonghoonnal. Már teljesen elegem volt mindenből, és már csak aludni akartam. A hálószobába beérve elkezdtem egy picit szipogni, annyira elegem volt már belőle… Barátnőm persze rögtön megkérdezte, hogy mi történt, de nem akartam elmondani senkinek se, hogy mi történt, ezért hazudtam. NiTae Jonghoon-t kereste, ezért szóltam neki, majd együtt visszajöttünk és befeküdtünk az ágyba. Már majdnem elaludtam volna, amikor arra lettem figyelmes, hogy a két szobatársunk éppen a nappaliba költözik. Se én, se Jonghoon nem értettük, hogy miért, elvégre ott nem férnek el, ha csak…! Próbáltam nem rosszra gondolni, de elég nehéz volt. Már félig aludtam, amikor Jonghoon elkezdett szólítgatni, de nem válaszoltam rá, mert abban a pillanatban el is aludtam.

Reggel, mikor felébredtem, Jonghoon már nem volt mellettem. Nagy nehezen kikeltem az ágyból és a konyha felé vettem az irányt. Valahogy nem lepődtem meg rajta, hogy NiTae-t találtam ott éppen reggeli készítés közben. Leültem egy székre az étkezőasztalnál, és onnét figyeltem, ahogy barátnőm szorgoskodik. Annyira bele volt merülve, hogy észre se vette, hogy itt vagyok, ezért gondoltam, megviccelem. Csendben mögé lopóztam, majd hirtelen megfogtam a vállát. Ijedtében ugrott egyet, mire én felnevettem.
- Jó reggelt! – léptem mellé, mire ő csúnyán nézett rám.
- Neked is - morogta az orra alatt. Én ezen is csak nevettem, majd visszaültem a helyemre.
- Hát a fiúk? – kérdeztem.
- Korán el kellett menniük próbálni – felelte barátnőm, miközben megterített.
- Értem.
- Azt is mondták, hogy majd mi is bemehetünk megnézni – mesélte csillogó szemekkel NiTae.
- Tényleg?
- Aham.
- Az nagyon jó – haraptam bele a pirítósomba. – És mikor?
- Majd délután valamikor. JiYong azt mondta, hogy majd hív, ha mehetünk. – mikor ezt mondta, rápillantottam a kanapéra, amin még látszottak az este nyomai, vagyis az ágynemű még ott volt.
- És milyen volt az este a kanapén? Jól szórakoztatok? – kérdeztem egy sunyi mosoly kíséretében. NiTae elvörösödött és a fejemhez vágott egy rongyot, ami először akadt keze ügyébe.
- Nem is történt semmi! - mentegetőzött teljesen vörösen.
- Az arcod nem erről árulkodik – kacsintottam rá, majd beleittam a tejbe. Barátnőm csak pufogott magában.
A reggeli további részét csendben töltöttük. Amikor végeztünk, a mosogatni valót csak a konyhapultra helyeztük, mondván, hogy majd később elmosogatjuk, amiből általában soha semmi nem szokott lenni. Teli hassal ültünk le a TV elé, amiben egy értelmes műsort kerestünk, de mivel nem találtunk, kikapcsoltuk a TV-t.
- Öm NiTae… - szólaltam meg. Itt megakadtam. Barátnőm csak kérdőn nézett rám. – Akkor visszamegyünk Szöulba? – kérdeztem egy hirtelen ötlettől vezérelve. Igazából először el akartam mesélni, hogy mi is történt az este folyamán, de meggondoltam magam. Jobb, ha arról senki se tud.

- Lehet – felelte bizonytalan hangon barátnőm. Csendben ültünk tovább.
- Elmegyünk sétálni? – kérdeztem hirtelen. NiTae bólintott, majd bementünk a szobába átöltözni és rendbe szedni magunkat, mert még mindig pizsiben voltunk. Miután ezzel végeztünk, elindultunk felderíteni a várost. A nap szépen sütött, ezért úgy gondoltam, biztos meleg is van, de mire kiértünk, teljesen beborult és az eső is elkezdett esni. Visszafordultunk, hogy átöltözzünk, mert hűvös is volt. Miután másodszorra is átöltöztünk, tényleg elindultunk sétálni.
A város nagyon szép volt és az egész délelőttöt itt töltöttük, még ebédelni is egy étteremben voltunk. Még pár ruhás boltot is megjártunk, elvégre a vásárlás se maradhat el. Pont mikor már nagyon elkezdtünk unatkozni, NiTae csengőhangja szólalt meg. Rögtön felvette a telefont. Mosolyogva beszélt egész végig. Amikor letette, közölte, hogy JiYong volt, és azt mondta, hogy most mehetünk. El is indultunk, de a baj az volt, hogy nem tudtuk merre kell menni, ezért barátnőm újra felhívta JiYong-ot, kinek segítségével eljutottunk a megfelelő helyre. Mosolyogva mentünk be, de mikor beértünk, egy nagyon meglepő dologgal találtuk szembe magunkat.

13. fejezet (NiTae pov.)

Nem sokkal később felkeltem, mivel valaki bejött a szobába.
- Eun Hee? - suttogtam nevét.
- NiTae - hallottam, hogy szipog.
- M..Mi történt? Jonghoon bántott? - kérdeztem egyből, persze suttogva, nem akartam felkelteni a békésen alvó Jiyong-ot.
- Nem.. nem, csak... bevertem a kis lábujjam a küszöbbe... köcsög küszöb - kezdett el mérgelődni. Én csak kuncogtam egyet.
- Jaj, már megijedtem... Jonghoon merre van? - néztem döbbenten rá, mondjuk sokat nem láthatott.
- Mindjárt szólok neki - ezzel elment szólni alvótársának. Körülbelül 2 perc után együtt jöttek be a szobába, majd feküdtek le az ágyba. Én visszafeküdtem Ji mellkasára, de azon nyomban éreztem, hogy felkelt.
~Jaj, ne máár..! Nem akartam felkelteni..~
- NiTae.. - nyammogott egyet, halkan.
- Bocsika - suttogtam vissza félve.
- Semmi baj, de szerintem menjünk ki.... a nappaliba.. Jonghoon és Eun Hee biztos, hogy megszeretnének még pár dolgot beszélni - szólalt meg álmoskás hangján.
- Rendben - ezzel kikeltünk az ágyból. Felvettük a párnánkat, takarónkat, s a lepedőt, majd kiigyekeztünk, de Jonghoon hangja megállított minket egy percre.
- Hová.. hová? - kérdezte, hallatszott a hangján, hogy sunyin mosolyog.
- A nappaliba - válaszoltam.
- De azon nem fértek el ketten - értetlenkedett barátnőm.
- Megoldjuk - kuncogott Ji, majd kimentünk. Becsuktam a szoba ajtót Kihúztuk a kanapét, megágyaztunk, majd elhelyeztük magunkat kényelembe. Szinte ugyan abban a pózban feküdtünk mint az ágyon.
- Nem is olyan kicsi ez a kanapé - kuncogott Ji.
- Hm.. ja - nyöszörögtem.
- Álmos vagy?
- Kicsit... - kezdtem el játszadozni ujjaimmal mellkasán. (Póló is volt rajta.!)
- Nhee.. ezh csikizzzz - kezdett el ficánkolni alattam. Én csak kuncogtam egyet, majd folytattam amit elkezdtem.
Addig- addig ficánkolt míg fölém nem kerül. Az eddigi nevetésem egyből eltűnt, s meglepett arccal figyeltem az övét.
Mélyen elvesztünk egymást tekintetében.
- Kérlek - suttogta. Nagyon nyeltem, tudtam, hogy mit akar. Mivel nem válaszoltam... ezért megtette.
Ajkait óvatosan helyezte enyémre.
És bekövetkezett az amitől féltem! A szívem .... hevesebben dobog, mint eddig bármikor.
Elszakadtam tőle, majd lelöktem magamról, hátat fordítottam neki, s szinte egyből elaludtam.

Jiyong Pov.

Lehet nem kellett volna ez a csók, de nem bírtam magammal.
Dühösen fordított hátat nekem, majd 5 perc múlva már légzése egyenletes volt.
~Mindent elszúrtam!?~

13. fejezet (Eun Hee pov.)

Kérdése annyira hirtelen jött, hogy rögtön válaszolni se tudtam. Leakadtam ott, hogy mennyire aranyos volt ez már tőle, hogy így megkérdezte.
- Hát… - nyögtem ki nehezen. – Tulajdonképp ez nem tőlem függ…
- Akkor? – kérdezte kíváncsian Jonghoon.
- Igazából NiTae-től – mondtam halkan, nehogy a másik kettőt zavarjuk.
Igazából érdekes hangok jöttek tőlük, és ha jól vettem ki, hevesen csókolóztak. JiYong biztos ment volna tovább is, de tudtam, hogy barátnőm nem fog belemenni… legalábbis reméltem.
- Nyugi, JiYong őt kezelésbe veszi, úgyhogy biztos bele fog menni – mondta, majd felém fordult.
- Akkor igen, szívesen – fordultam én is felé. Szemeim csillogtak, de ha jól láttam a holdfényben, az övéi is. Egy darabig csak szemeztünk egymással, majd láttam, hogy Jonghoon tekintete a számra tévedt. Egy darabig csak bámulta, de rövidesen meg is szólalt.
- Szabad? – kérdezte. Válaszul megcsókoltam. Először kicsit meglepődött, de hamar viszonozta és átvette az irányítást. Először csak gyengéden ízlelgettük egymás ajkait, majd egyre hevesebbé váltunk.
NiTae-ék és valami ehhez hasonlót művelhettek, de lehet, hogy ők már sokkal előrébb tartottak. Elváltunk egymástól pár pillanatra, hogy levegőt tudjunk venni. Pár másodperccel később Jonghoon újra „támadt”. Most már viszont rám is feküdt. Egyikkel kezemmel hajába túrtam, másikkal pedig nyakát öleltem körbe. Ezzel baj nem is lett volna, de mivel én eléggé az ágy szélén voltam, sikeresen leestünk. A másik két turbékoló pár hangos nevetésben tört ki.
- Ez nem az aminek látszik – nyögtem ki nehezen, persze NiTae nem hitt nekem. Mondjuk én se hittem volna neki fordított esetben. Gyorsan visszafeküdtünk az ágyba.
Teljesen ki volt száradva a szám, ezért kimentem a konyhába egy pohár vizet meginni. Miután ittam, leültem kicsit a kanapéra. Össze-vissza cikáztak a gondolatok a fejemben.
Ki akartam üríteni a fejem, ezért kimentem a friss levegőre sétálni. Abba bele se gondoltam, hogy esetleg Junnal vagy Minhoval összetalálkozhatok.
Kimentem a hotelből és sétálni kezdtem az utcákon. Kicsit hideg volt egy szál pizsamában, de nem nagyon tudott érdekelni.
A parkban kötöttem ki, amire NiTae-vel találtam rá. Leültem a padra, behunytam a szemem és megpróbáltam semmire se gondolni. Nehezen ment, de végül is sikerült.
Nem tudom mióta ülhettem itt, de egyszer csak bokorzörgésre lettem figyelmes. Riadtan kaptam a fejem hátra, de a bokorból csak egy kiscica jött ki. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, és visszafordultam. Amint ezt megtettem egy Junnal találtam szembe magam. Ijedten néztem rá, de ő csak kedvesen elmosolyodott és végig simított az arcomon.

Jonghoon pov.

Eun Hee kiment a szobából, gondolom inni. Én is ki voltam száradva kicsit. Próbáltam nem rosszra gondolni, de féltettem Eun Hee-t, még így is, hogy csak a konyhába ment ki.
Már több tíz perce nem jött vissza, ezért most nem bírtam ki, hogy ne nézzem meg, hogy mi van vele. Felkeltem és én is kimentem a konyhába. Legnagyobb meglepetésemre Eun Hee volt ott.
- Hát te? – kérdezte tőlem.
- Csak szomjas voltam – füllentettem neki, de végül is volt benne igazság. Kivettem egy poharat és töltöttem bele vizet, amit meg is ittam.
Leültem Eun Hee mellé a kanapéra.
- És te mit csinálsz itt? – kérdeztem tőle kedvesen. Ő csak megvonta a vállát.
- Nem voltam álmos, ezért kimentem levegőzni egy kicsit – felelte, majd felállt és bement a szobába.
Valami viszont bűzlik nekem benne. Ha volt kinn levegőzni, akkor hogy nem találkozhatott Junnal? Még NiTae-t és megtámadta Minho…
Biztos voltam benne, hogy valami nincs rendben, de még Eun Hee viselkedése is furcsa volt. Most teljesen érzelemmentesen beszélt, pedig általában mindig mosolyog…

12. fejezet (NiTae pov.)

Megleptek Jonghoon szavai mikor kijelentette, hogy ők is itt fognak aludni velünk egy szobában.
Barátnőm kicsit meglepett volt, de amint láttam szemei másról árulkodtak. Kényelmesen ültem a helyemen, de kicsit álmos is voltam, ezt azzal jeleztem, hogy ásítottam egy nagyot. Tanácsoltam, hogy menjünk aludni, mivel a fiúknak holnap hosszú napjuk lesz. Mindenki bólintott, mivel tudták, hogy igazam van. Mikor beakarunk menni a szobába hirtelen eszükbe jutottak a fiúk. Hol fognak aludni?
Hátrafordultam, majd megkérdeztem, hogy hol szeretnének aludni. Nem nagyon tetszett az ötlet, de nem fértek volna el a kanapén... ezért velünk kellett aludjanak. Jiyong elég érdekes mosolyt lejtett, elég hirtelen is vágta rá a választ. Becsoszogtunk a szobánkba, majd bebújtunk az ágyba.

Egyszerűen képtelen voltam elaludni. Azon járt az eszem, hogy most mit kéne tegyek. Itt fekszik mellettem Ji akit kiskoromban nagyon imádtam, s most is kezdtek érezni valamit, amitől félek. Hirtelen egy kart éreztem meg hasamnál. Odakaptam tekintetem, majd a kar tulajdonosára néztem. Szemei csillogtak, a hold fénye bevilágította a szobát, így tisztán láttam.
- J..Jiyong - suttogtam nevét.
- Css - tette rá ujját ajkaimra. Nagy szemekkel figyeltem, még mindig. Ez olyan hihetetlen. Jiyong, te egy tuskó vagy! Fogd fel, hogy miattad szenvedtem/szenvedtünk, most pedig mint helyre akarsz hozni?! Ááháháháháá.~ dühöngtem magamban. Az eszem azt mondja, hogy utáljam, de a szívem... a szívem.. mást mondd, ami nagyon idegesít!
- K..kérlek... hagyj.. - nyöszörögtem ki a szavakat.
- NiTae, kérlek, fejezd ezt be! Mért vagy ilyen elutasító? te is nagyon jól tudod, hogy sajnálom a múltat, de.... - nem folytatta inkább témát terelt - kérlek, fejezzük be ezt az ellenségeskedést és menjünk vissza Szöulba. Te, én, Jonghoon és Eun Hee.. mi négyen.. mi vigyázunk rátok. Csak arra kérlek, gyertek vissza! - nézett mélyen a szemembe.
- Jiyong, ez nem olyan egyszerű.. - sóhajtottam fájdalmasan - tudom, hogy megbántad, sajnálod, eddig minden oké, de te nem tudod, hogy mennyit szenvedtem... és Eun Hee is.. Nem megyek vissza Szöul-ba.. MinHo és Jun ott simán megtalálnak! SŐT! mindenhol! - remegtem meg testemben, amit ő is érezhetett, mivel szorosabban bújt hozzám.
- Kérlek - csak ennyit mondott, majd felém tornyosodott. Most szemeim az eddiginél is nagyobbak lettek, s csak figyeltem, hogy mire készül - Kérlek, Kérlek, Kérlek, Kérlek, Kérlek - könyörgött, majd adott egy puszit a nyakamra, aztán feljebb ment. Az államra, arcomra, s legutoljára .... a számra.
- Kérlek - lehelte szó szerint a számba.Istenem, még egy kérlek és esküszöm bele megyek, CSAK még egyet! - kérleeeeeeeek - húzta el az "e"-t, s szenvedélyesen megcsókolt. Megnyalta alsó ajkam, mire automatikusan nyitottam szét ajkaimat, s engedtem be nedves izmát a számba. Nem akartam. Nem, mivel tudtam, hogy ez.. ez nagy lavinát indít bennem és ... megtörtént. A lavina elindult. Beletúrtam hajába, míg szenvedélyes táncot jártak nyelveink.
Aztán egy apróbb köhintés ugrasztott szét minket.
- aj.. aj.. - kuncogott Ji, majd lemászott rólam. Előre néztünk, de nem láttunk semmit, majd hirtelen megnyikkant Eun Hee ágya, s nagy cuppogásokat hallottunk. Mosolyogva egymásra néztünk, majd amit az előbb csináltunk azt folytattuk, de most én kezdeményeztem.
- Na, akkor mi a válaszod? - vált el tőlem egy percre.
- Na, szerinted? - mosolyogtam rá. Most én voltam felül.
Ji átfordított, majd megint ő került felülre. Kezét bevezette felsőm alá, mikor észbe kaptam, s elváltam tőle.
- Ez nem jó... ötlet - lihegtem.
- NiTae.... - lehelte nevemet, majd közel húzott magához. Ekkor éreztem meg, hogy böki valami a bal combom .. belső felét.
- Ugh - nem tudtam mit akarok mondani, de ez jött ki most hirtelen.
Hirtelen egy nagy puffanást hallottunk Eun Hee-ék felől. Oda kaptuk a fejünket, majd azt vettük észre, hogy mind a ketten a földön vannak, egymáson fekve. Betelt a pohár nagy nevetésbe törtünk ki, mire a két személy felkapta a fejét.
- Oh, N..NiTae - hebegte -habogta barátnőm - e..ez nem az aminek látszik - vakarta meg tarkóját.
- Hááát, perszeee - mosolyogtam, persze ezt nem nagyon láthatták, de hangomon biztos, hogy hallatszódott - csak folytassátok - invitáltam őket, majd vissza tettem fejem a párnák közé.
- Huh, ez durva volt- hallottam meg Jonghoon hangját, amit megmosolyogtunk Ji-vel aztán végleg lehunytuk pilláinkat. Ji mellkasár húzta fejem, így hallottam hevesen zakatolószívét, de persze, arra fogtam, hogy biztos megijedt az előbbi dolog miatt. 

12. fejezet (Eun Hee pov.)

Álmatlanul telt az éjszakám, egészen addig, amíg mozgolódásra nem ébredtem fel. Valaki a konyhában volt. Különösebb figyelmet nem szenteltem rá, de visszaaludni se tudtam. Felkeltem és én is kimentem a konyhába. Láttam az asztalon egy üres poharat. Rögtön NiTae-re gondoltam. Különösebben ez sem érdekelt. Elővettem én is egy poharat, majd töltöttem bele vizet. Ahogy gondolkodtam, eszembe jutott, hogy ha NiTae itt járt, akkor ébren van, ergo kiment levegőzni régi jó szokásához hívén. Ezzel még nem is lenne probléma, ha nem tudnánk, hogy Minho és Jun éppen valahol körülöttünk szaglászik. A poharat próbáltam szépen lerakni az asztalra és nem levágni oda, de mivel siettem, ez nem sikerült. Bevágtattam a barátnőm szobájába, amiben persze nem találtam. Elkezdtem idegesen fel-alá járkálni a szobában. Féltettem, hogy bántódása esik, de nem mentem utána, mert ötletem se volt, hogy merre ment.
Pár perces járkálás után mégis úgy döntöttem, hogy utána megyek. Felkaptam egy pulcsit és már nyitottam volna az ajtót, amikor kopogtak.
- Eun Hee, itt vagy? – hallottam Jonghoon hangját kintről. Nem értettem, hogy mit is keres itt pontosan, de kinyitottam neki ajtót, mert nem akartam megvárakoztatni.
- Hát te? – kérdeztem kicsit meglepetten tőle, miközben beengedtem. Ő egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében beljebb jött.
- Én csak meg akartam nézni, hogy veled minden rendben van-e – felelte őszintén. Én csak kérdőn néztem rá.
- Miért, történt valami? – kezdtem megint ideges lenni.
- Hát… - motyogott Jonghoon, miközben a földet pásztázta.
- NiTae-vel történt valami? Minho keze van az ügyben? Egyedül hagytad? – kezdtem egyre jobban dühbe gurulni.
- Nyugi, ott van JiYong is. Biztos nem esett baja – próbált lenyugtatni a fiú, de nem igazán sikerült. Őszintén szólva, JiYongban sem bíztam meg. Ha képes volt minden szó nélkül elmenni és itt hagyni legjobb barátait, most is képes lenne rá. Elhiszem, hogy megbánta, de ennyi nem elég.
- Megkeresem – jelentettem ki, majd megindultam az ajtó felé, de Jonghoon elkapta a karom. Idegesen néztem rá, de ő csak cukin mosolygott. Ebben pillanatban, kinyitódott az ajtó, és egy NiTae és egy JiYong lépett be. Kicsit meglepődtem, de még mindig nem nyugodtam le, főleg, hogy láttam, hogy JiYong megsérült.
- Úristen, jól vagy? – mentem oda régi barátunkhoz, aki bólintott egy aprót. NiTae-re pillantottam. Szemmel megbeszéltük a dolgokat, amit egy bólintással zártunk.
- Na gyere, lekezelem a sebeidet – mondta barátnőm, majd bevezette a fürdőbe. Én leültem Jonghoon mellé a kanapéra (aki időközben helyet foglalt).
- Szerencsére nem történt semmi baj – törtem meg a csendet. – Amúgy meg bocsi, hogy csak úgy neked támadtam, csak tudod NiTae túl fontos nekem… Sok mindenen mentünk keresztül együtt – gondolkodtam el a régi emlékeken. Jonghoon érdeklődve figyelt.  –Áhh, mindegy, hosszú. Majd egyszer talán elmesélem – mondtam, majd NiTae és JiYong lépett ki a fürdőből, az utóbbi egy-pár ragtapasszal az arcán.
- Így kellemes lesz fellépni – jegyeztem meg, mire ő csak rám mosolygott, majd helyet foglaltak mellettünk.
- Jun nem járt itt? – kérdezte barátnőm, mire én megráztam a fejem.
- Legalábbis én nem találkoztam vele – feleltem.
- Még jó – tette hozzá halkan Jonghoon a leginkább magának szánt megjegyzést, de még így is lehetet hallani.
- De miért is jöttetek pontosan? – kérdezte NiTae. Kíváncsian fürkésztük a két fiú arcát, akik először egymásra néztek, majd Jonghoon szólalt meg.
- Ugye, lesz holnapután, vagyis – itt a karórájára nézett – holnap, mivel hajnali kettő van, egy fellépés. Mindkettőnk csapata ebben a szállodában szállt meg, ezen az emelten is. Ezért úgy gondoltuk, hogy amíg itt vagyunk, veletek leszünk ebben a szobában, nehogy az a két patkány újra a közeletekbe férkőzzenek – mondta Jonghoon.
Én csak NiTae-re néztem, aki szintén meg volt lepve, pont úgy, mint én. Rögtön válaszolni se tudtam, de végül beleegyeztünk. Hogy is lehetne egy ilyen ajánlatott visszautasítani?
Csendben ültünk egy ideig, amíg NiTae nem ásított egyet.
- Le kéne feküdni aludni szerintem. Holnap biztos kemény napotok lesz – felelte NiTae. Helyeslően bólintottunk, majd fel is álltunk. Mi ketten meg is indultunk a szobánk felé, de félúton megtorpantunk. Ők hol fognak aludni?
- Hol szeretnétek aludni? – kérdezte NiTae, mire a két fiú egymásra nézett és elmosolyodott.
- A kanapé jó lesz – szólalt meg végül Jonghoon.
- Az nem elég nagy kettőtöknek – mondtam én.
- Akkor alszotok velünk – felelte NiTae.
- Hát jó – vágta rá kicsit gyorsabban Jiyong sunyin mosolyogva. Rossz érzésem támadt, de mivel én is fáradt voltam már, nem igen törődtem vele. Bevonultunk a szobánkba. A franciaágyam nagyon nagy volt, így kényelmesen elférünk. Én rögtön bebújtam az ágyba. Vártam, hogy Jonghoon mikor fekszik le, mert le akartam már kapcsolni a kis lámpát. Levette a pólóját, majd befeküdt az ágyba (melegítőben volt alapból).  Nyeltem egy nagyot, amikor megláttam felső testét. Nem is bírtam sokáig nézni, mert rögtön zavarba jöttem. A sok férfi közül, akivel találkoztam, ő váltott ki belőlem először ilyen reakciót…
Próbáltam elaludni, de nem sikerült. Csak forgolódtam, nem tudtam, hogy feküdjek ahhoz, hogy elaludjak. Végül a hátamra feküdtem, de így se sikerült.
- Jonghoon – suttogtam halkan.
- Hm?
- Alszol? – kérdeztem félve.
- Nem – motyogta. – Miért?
- Semmi, csak kíváncsi voltam, hogy te alszol-e – mondtam.
Többet nem beszéltünk. Én a plafont néztem (már amennyire sötétben látni lehet). Azt hittem, hogy Jonghoon elaludt, de nem.
- Ha visszamegyünk Szöulba, visszajössz velem? – kérdezte. 

11. fejezet (NiTae pov.)

Amint befeküdtem az ágyba... egyből elaludtam.

Persze, az álmom nem volt más minthogy MinHo megerőszakol. 

Ijedten keltem fel, majd egyből kimentem a konyhába, ittam egy pohár vizet, majd úgy döntöttem, hogy kicsit lemegyek a szálloda udvarára levegőzni egy kicsit.

Felvettem egy pulcsit a biztonság kedvéért, majd elindultam lefelé. 

Kapucni is volt rajtam, nem akartam, hogy valaki felismerjen. - nem mintha valaki hajnali 2 körül mászkálna -, de ez így a legbiztonságosabb. 

Már vagy 10 perce lent ülök az egyik padon, mikor hangokat hallottam.

Két fiú volt, gyorsan bebújtam a legközelebbi fa mögé, és onnan hallgattam az eseményeket.

Leültek arra a padra amire én, majd megszólalt az egyik.

Egyből tudtam ki ő. 

- Szerintem ennek nem lesz jó vége! - motyogta az ismerős. 

- Szerintem se, de ők tudják, ha az a két patkány megint a közelébe megy Eun Hee-nek én esküszöm ..... megölöm - motyogta a másik.

Meg van kik voltak.

Jonghoon és Jiyong.

- Nyugodj le!
- De nem megy, féltem Eun Hee-t - motyogta Jonghoon.
- Megértem... - sóhajtott Jiyong.
Éreztem, hogy lábamból kezd kimenni az erő, s egy nagy puffanással ültem le a földre.
- Hallottad ezt? - hallottam meg az ijedt hangú Ji-t.
- Igen - aztán felálltak, és ha jól érzékeltem akkor felém jönnek.
BINGÓ!~

- NiTae!? - lepődtek meg egyszerre.
- Hali - intettem kínos mosoly kíséretében.
- Mit csinálsz te itt? - kérdezte Jonghoon.
- Én...én.. én csak... - kezdtem volna magyarázkodni, de semmi ész-szerű választ nem tudtam volna kinyögni - mindegy - sóhajtottam, majd feltápászkodtam a földről.
Mikor akartam volna felmenni valaki megragadta a karom, s behúzott egy sötét nem tudom hova.
Egy kisebb sikítás hagyta el számat, majd befogták.
- Ha még egy mukkot mersz szólni megöllek, világos? - ismertem fel MinHo hangját.
El engedte a számat, majd egyből rákezdtem.
- SEGÍTSÉG! VALAKI! SEGÍTSÉG! - kiabáltam.
MinHo a hajamnál fogva lerántott a földre, majd leguggolt hozzám.
Teljesen bepánikoltam.
Könnyeim elkezdtek folyni, s csak motyogtam MinHo-nak, hogy hagyjon békén, kérleltem, de nem hatotta meg semmi.
Ekkor olyat tett amit már lassan 1 hónapja nem.
Megcsókolt.
Undorodtam tőle, de ez.... valamivel másabb volt, mint a többi követelőző, most gyengéden tapasztotta ajkait az én számra.
Ami... nem Rá vall.
Nem csókoltam vissza, nem akartam, hogy közöm legyen hozzá, majd meghallottam Jiyong hangját.
Elszakadtam MinHo-tól, s elkezdtem kiabálni.
- Ji - kiáltottam, mire befutott oda ahol én ültem könnyes szemekkel.
- Már megint te!? - nézett rá szúrósan.
- Oh, NiTae, csak nem ő a kis barátod? - kezdett el nevetni MinHo.
- És ha igen!? - válaszolt Jiyong helyettem.
- Ji - néztem rá szúrósan.
- Bocs - vont vállat - nem, nem a barátnőm, ha arra gondolsz, de neked sem - kacsintott, majd bevert egyet MinHo-nak.
Én végig néztem ahogy egymást marcangolják, majd mikor Ji szépen ellátta MinHo baját az elfutott.
Még mindig a földön ültem, Ji leereszkedett hozzám.
Arca több helyen sebes volt, véres.
Elég érdekesen nézett ki, kicsit meg is ijedtem.
- Ji - nyúltam volna arcához, de ő megfogta a kezem.
- Soha többé, nem akarom, hogy elmenj mellőlem - ölelt meg.
Nem értettem ezt a válaszát.
Még mindig haragudtam rá egy kicsit, de a haragom kezd felszikkadni, mivel megmentett... másodszorra is!


- Gyere, menjünk fel a szobánkba... lekezelem a sebeid - álltam fel nagy nehezen.
Csak bólintott, majd elindultunk.
Fent a szobába egy mérges tekintetű Eun Hee-vel, s egy cukin néző Jonghoon-al találtuk szembe magunkat.

11. fejezet (Eun Hee pov.)

Amikor meghallottam Jun hangját, azt hittem, hogy rögtön elájulok, de ahogy láttam NiTae se volt jobban. Legszívesebben kitekertem volna a nyakát, vagy ha ezt nem is, legalább felpofoztam volna, de nem tehettem semmit, ugyanis Jun egy kést tartott a hátam mögött.
- Jobb lesz, ha azt teszed, amit mondok – suttogta még mindig a fülembe. Segítségkérően ránéztem a barátnőmre, de ő mással volt elfoglalva. Nyeltem egy nagyot, és azután válaszoltam.
- Őrült vagy! Mondtam már? – feleltem.
- Tényleg ezt szeretnéd? – kérdezte. Igazából azt szeretném, hogy hagyjon végre békén, de mivel ez teljességgel lehetetlen, inkább nem is válaszoltam. Arra vártam, hogy elengedjen, vagy hogy NiTae segítsen, ám egyik se történt.
- Hogy vagy mostanában Jun? – kérdezte barátnőm tök normálisan, mintha barátok lennének. Nagyon nem értettem, de Jun se. Kérdőn néztem barátnőmre, aki kacsintott egyet. Kicsit megnyugodtam, de a kés még mindig zavart.
- Én jól, de Minho nagyon lehangolt miattad. Jobban kéne vigyáznod rá, mielőtt valakinek bántódása esik, mondjuk a kisöcsédnek? – célozgatott enyhén Jun.
NiTae-nek van egy kisöccse, aki nem rég született. Tavaly azt hiszem. Nagyon aranyos kisgyerek.
Azt hittem, hogy NiTae ki fog borulni, de nem, helyette normálisan válaszolt.
- Valóban? Úgy tudom, hogy Minho már egy felnőtt férfi, tudnia kéne vigyázni magára. De ha rossz kedve van, egyébként se az én dolgom felvidítani, hanem tiéd, mert te vagy a barátja. Az öcsémet pedig nyugodtan ki lehet hagyni. Ha egy hajszála is meggördül, akkor ti ketten a dutyiban végzitek – felelte halál nyugodtan a barátnőm. Csodáltam, hogy honnét van hirtelen ennyi bátorsága. Jun már nyitotta a száját a válaszra, de JiYong megérkezett Jonghoon kíséretében. NiTae mikor meglátta JiYong-ot, rögtön odarohant hozzá és megölelte. Nem értettem ezt a hirtelen reakciót. Jonghoon felém jött. Rögtön segítséget is kértem tőle. Jun felfedte Minho kilétét is, amire NiTae lesápadt. Jonghoon behúzott egyet Jun-nak, aki elengedett és a kést kiejtette a kezéből. Aztán jött JiYong és ő is behúzott neki egyet, annyi különbséggel, hogy ő Minho-nak is. A két fiú nem hagyta ennyiben az egészet, így elkezdtek verekedni.
Jun és Minho vérző szájjal fordult felénk. Minho kérdőre vonta NiTae-t, hogy miért csinálja ezt. Jun meggyanúsította, hogy hazudik, ami igaz is volt. Igen, hazudott, hogy a fiúk ne tudják meg a piszkos dolgainkat. Én persze rögtön kiálltam mellette. Aztán Minho elszólta magát… A két fiú csak kérdőn nézett rá. NiTae sírva rohant el. Tudtam, hogy nekem kell majd mindent elmagyarázni.
„Bezzeg mikor kellettem, hogy az ágyba kényeztesselek” hangzottak Minho szavai a fülemben. Tudtam, hogy hazudnom kell, különben nekem is lőttek.
Jun és Minho elrohant, így egyedül maradtam a fiúkkal.
- Mi volt ez Eun Hee? – kérdezte JiYong. Nem válaszoltam, csak nyeltem egyet. Át kellett gondoljam, hogy mit mondok. – Válaszolj! – üvöltött rám a fiú.
- JiYong, nyugi – mondta Jonghoon, de JiYong nem is foglalkozott vele.
- Mi volt ez? – üvöltött velem tovább. – Kérlek, mond el – csendesedett el.
- JiYong, én meg mondtam. Amikor elmentél, megváltoztunk. A rossz irányba. Ez is egy sajnálatos eset volt. Épp egy buliban voltunk, ahol a pultos sokkal erősebb italt adott NiTae-nek, aki ennek hála teljesen berúgott. Így találkozott Minho-val, és hát nem kell részletezzem, hogy mi történt. Másnap persze NiTae semmire se emlékezett. Minho ezóta folyton követ minket Junnal együtt, aki elhatározta, hogy megszerez engem, de elég durva módszereket alkalmaz, mivel már kikosaraztam párszor. Minho folyton ezt dörgöli NiTae orra alá, miközben ez nem is igaz. Igazából ennyi, semmi komolyabb – hadartam el egy szuszra. A két fiú csak megszeppenve állt és nézett rám. –Köszönjük a segítséget, de most mennem kell, ha nem bánjátok, majd még találkozunk – köszöntem el tőlük, és már rohantam is vissza a hotelba. Szerencsémre nem tévedtem el, így gyorsan oda is értem. Beléptem a szobánkba. NiTae-t kezdtem el keresni a szememmel. Meg is találtam. Az ágy mellett guggolt és sírt. Mi mást csinált volna.
- NiTae, ne sírj! – mentem oda hozzá. Leguggoltam mellé és magamhoz szorítottam. – Megmagyaráztam nekik mindent – feleltem, mire barátnőm felkapta a fejét.
- Mi? – kérdezte.
- Nyugi, hazudtam – és elmeséltem neki mindent. NTae felsóhajtott.
- Akkor jó – felelte rekedtes hangon.
- És mikor is lesz az a koncert? – kérdeztem tőle.
- Holnap után.
- Értem. Na gyere, mosakodj meg, aztán feküdj le aludni! – mondtam, majd elvezényeltem a fürdőbe.
Most nem fürdött meg, csak megmosta az arcát, aztán már el is küldtem lefeküdni.
Még tettem vettem a fürdőben egy kicsit, de aztán én is lefeküdtem.

10. fejezet (NiTae pov.)

Annyira jól éreztem magam, hogy az valami hihetetlen.
Eddig még nem bántam még, de ezt már mondtam, nem is fogom, remélem!
Eun Hee kezdett fázni így úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk, de ekkor köpni- nyelni nem tudtam.
Jun állt Eun Hee mögött, de mire megszólalhattam volna, már szorosan ölelte barátnőmet, s valamit suttogni kezdett a fülébe.
Barátnőm egyből ledermedt ahogy én is.
~ Csak MinHo ne legyen itt ~ pánikoltam be
Gyorsan körbenéztem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy tényleg nincs itt.
Megfordultam, majd elővettem a telefonom, s írtam egy SMS-t JiYong-nak.
Nem volt más akit most hívhattam volna.
Ő volt az első akire gondoltam, hogy segít.

Jiyong, segíts! baj van! Ha tudod, hol van Jonghoon neki is szólj. a szálloda melletti parkban vagyunk.
Kérlek, SEGÍTS! : NiTae.~ 

Gyorsan rezgőre állítottam a telefonom, s vártam Ji válaszát.
Nemsokkal később meg érkezett ;  megyek.. az.. az.. megyünk, Jonghoon is jön.!!
Most már sokkal nyugodtabb voltam, próbáltam feltartani Jun-t addig is.
Eun Hee nem értette, hogy mért kezdtek eltársalogni az "ellenséggel", de kacsintottam egyet jelezve, hogy mindent elintéztem.
Jun még mindig úgy fogta barátnőmet mint eddig, nagyon nem tetszett ez a helyzetük, de mint láttam Eun Hee-nak sem!

- NiTae - kiáltott Jiyong.
- JI! - futottam oda hozzá, majd szorosan megöleltem.
Oké, ez kicsit furi volt, de most nem érdekel!
- Eun Hee, merre van? - nézett rám lihegve Jonghoon.
- ott! - mutattam Jun-ra.
- EUN HEE - kiáltotta Jonghoon.
- Jonghoon.. s.. segíts! - mondta rekedt hangon barátnőm.
- NiTae- szólított meg Jun - , szerintem örülni fogsz MinHo-nak, aki eddig ott ült - mutatott egy öreg bácsira a padon.
Ijedten kaptam oda tekintetem, majd Jiyong-ra néztem egy "segíts" pillantással.
Ji vette a lapot, majd először behúzott egyet Jun-nak, majd egyet MinHo-nak.
Persze a két fiú nem hagyta magát... így elkezdtek 4-en verekedni.

Jun és MinHo ránk néztek véres szájjal, majd MinHo szólalt meg. :
- NiTae, cica, mért csinálod ezt? eddig olyan boldogok voltunk - jött közelebb hozzám, de én távolodtam, amíg csak tudtam.
- Hagyj békén, nem volt köztünk soha semmi! - löktem el magamtól.
- Még hazudsz is? - nézett rám Jun.
- Nem hazudik! - lépett mellém barátnőm, majd odamentünk a két fiúhoz akik lihegve figyelték az eseményeket.
- Bezzeg mikor kellettem, hogy az ágyba kényeztessele.... - ekkor odamentem hozzá és lekevertem neki egy nagy pofont, majd ott hagytuk őket.
- NiTae, ez igaz? - kérdezte sokkos állapotban Jiyong.
Én nem válaszoltam, csak sírva felfutottam az emeletre.
Nem vártam meg míg leér a lift.
Nem akartam Jiyong-al beszélni, se senkivel! 

10. fejezet (Eun Hee pov.)

Sikeresen megérkeztünk Londonba. Nagyon szép hely kétségtelen. A hotel ahol megszálltunk, nagyon kényelmes és modern, és persze drága is.
Annak ellenére, hogy szüleim nem élnek már, még mindig gazdag vagyok. Apa valami nagy játékvállalat feje volt, anya pedig modell. Szerettem őket, bár nem erőltették meg magukat velem kapcsolatban. Ha valami bajom volt, csak pénzt adtak, letudva ezzel engem.
Azt hittem, hogy végre nyugodtan el tudok tölteni egy kis időt a legjobb barátnőmmel úgy, hogy senki nem zavar. Túl sokat akartam volna? Nem hiszem…
A folyosón vártunk a liftre, hogy elmehessünk sétálni egy kicsit. Kinyílt az ajtó, és mi épp beléptünk volna, amikor öt, vagyis csak négy ismeretlen ember sétált ki a liftből.
Egyszerűen nem akartam hinni a szememnek. JiYong állt ott a csapatával, vagyis a BIG BANG-gel. Csak átkozni tudtam a sorsot, hogy egy szállodában leszünk.
Próbáltam magam nem felhúzni teljesen, ami kisebb-nagyobb sikerrel sikerült is. NiTae egész nyugodt volt, egészen addig, amíg el nem mentek.
Mikor kiértünk a szállodából, hangosan kezdtünk el beszélgetni, aminek hála az utcán lévők hülyének néztek, ami persze egy percig sem zavart, mert már megszoktam NiTae mellett.
- Jó tudom! – vágott vissza barátnőm. – Azt hittem, hogy itt talán egyedül lehettünk és akkor ki tudom tisztítani a fejem, de így! Annyira elegem van belőle, meg Minho-ból is! Az összes pasi hülye! – üvöltözött tovább.
- Igen, tudom, nekem is elegem van Jun-ból. Bár szerencsére már rég találkoztam vele. Szerinted ő is ott volt Jejun? – kérdeztem, miközben elindultunk valamerre.
- Nem tudom, lehet. Bár, ha jobban belegondolok, akkor biztos felkeresett volna téged – mondta barátnőm, mire én helyeslőn bólintottam. Aztán hirtelen megtorpant. Kérdő pillantást lövelltem felé. A hátam mögé mutatott. – Nézd! – nyögte ki nehezen. Megfordultam. Amint megláttam, hogy mire mutat, az én lélegzetem is elállt. Egy nagy hirdetőtáblán volt egy plakát: Music Bank Special in London. Fellépők: F.T. Island, Big Bang, Girls Generation, SHINee, B1A4, Wonder Girls, INFINITE, KARA és Beast.
Összeállt a kép, hogy miért vannak itt a Big Bangesek.
- Szerinted, ha a Big Bang a mi szállodánkban van, akkor a többiek is?  - kérdeztem.
- Meglehet – felelte, majd előkapta a telefonját. Elkezdett valamit keresgélni, majd pár perces várakozás után megszólalt. – Még van jegy rá. Rendelek kettőt jó?
Bólintottam egy aprót. Miután NiTae végzett, tovább indultuk. Nem kóboroltunk el messze, mert szerencsére a közelben találtunk egy parkot, ahová rögtön be is tértünk.
A park egyszerűen gyönyörű volt! Ahogy ki volt világítva a padok, meg a tó, mesébe illő volt!
Rögtön odarohantam a tóhoz és annak ellenére, hogy hideg volt, beletettem a kezem. Nem mondom, hogy nem volt hideg, de hidegebbre számítottam.
- Nagyon szép ez a hely! – feleltem, majd odamentem NiTae-hez, aki közben leült egy padra.
- Igen. Biztos még több szebb hely is van Londonban. Már alig várom, hogy jobban körülnézhessünk itt! – mondta barátnőm csillogó szemekkel.
- Ühüm – feleltem. Mindketten felnéztünk az égre. Szép volt az ég. Lehetett látni a csillagokat, amik fényesen világítottak fenn az égen.
- Nézd, lehet látni az Oriont! – mutattam fel.
- A göncöl szekeret is! Még soha nem láttam ilyen fényesen! – mutatott egy másik helyre NiTae.
 Mindketten csak csendben ültünk és néztük az eget.
– Remélem nem fogjuk megbánni, hogy eljöttünk – törtem meg a csendet.
- Én is. Eddig még nem bántam meg – felelte NiTae.
Megint csöndben ültünk tovább talán egy 10 percig.
Már kezdett csípőssé válni az idő.
- Kezd hidegebb lenni. Ideje lenne visszamenni – mondtam, majd felálltam.
Hirtelen két kart éreztem meg a derekam körül, ami közelebb is húzott magához. Aztán megéreztem az egyén leheletét a nyakamnál.
- Nincs menekvés, mert mi mindenhol megtalálunk – suttogta a fülembe. A vér is megfagyott bennem hangja hallatán.

9. fejezet (NiTae pov.)

Egy kis magánkritika:  Először is.. mostanában nem tudom mért írok magánkritikát.xdd másodszor... ez a rész nekem nem tetszik,MERT az elejét infó órán írtam ééés.>.< ja.x d
na mindegy is.:$ Jó olvasást.~
ÉS VÉLEMÉNYEKET!! :DD

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


A csók után nagyon nem beszélgettünk, csak csendben néztük a filmet,de én kipirulva ültem tovább.
Kint nagy nehezen elmondtam Eun Hee-nek a történetek, majd a szállodában összepakoltunk, másnap hazamentünk.
Szöulban elváltak útjaink, megbeszéltük, hogy reggel 9-kor találkozunk.
Otthon mindent kimostam egyből és neki álltam pakolászni, amíg száradtak a ruháim.
Minden lehetséges dolgot összepakoltam, nem akartam semmit otthon hagyni... de ez érthető,nem szeretnék itt lenni Szöulban, de tudom, hogy Eun Hee, igen.
Nagyon sajnáltam, hogy belerángattam szegénykémet és ahogy elnéztem beleszerett Jonghoon-ba.
- Ahiis... olyan szar az élet - vágtam le a földre egy trikót amit beakartam éppen rakni a bőröndbe.
Leültem a fölre, lábaimat felhúztam, fejemet pedig térdemre hajtottam.
Nagyokat súhajtottam és gondolkoztam.
- Lehet nem kén elmenni? jaj, dehogynem! ha nem megyek el akkor Eun Hee tényleg nem fog tudni kiigazodni rajtam, és már a jegyeket is megvettük - beszéltem magamhoz.
Nem érdekelt, hogy hülyén viselkedtem, de ha egyszerűen nem bírtam másnak elmondnai problémámat akkor mindig magammal beszéltem meg. (xd)
Gyorsan összepakoltam a maradék ruhát, majd elmentem letuolni aztán bebújtam az ágyamba.


Reggel telefonom ébresztett.
Nagyon nem akartam kikelni az ágyból, de muszáj volt, hogy még eltudjak készülni.
Lassan kikászálódtam az ágyból, elmentem megmosakodni, fogat mosni, felöltöztem, csináltam egy gyors sminket, felvettem a cipőmet, majd kihúztam a bőröndöt az ajtó elé és még egyszer körbenéztem az "üres" házban. Nem költözök el véglegesen szóval, nem adom el, de addig is kiadom bérbe, talán keresek vele valamennyit.
Végül kiléptem a házból, bezártam az ajtót és elmentem.
A kulcsot az egyik ismerősömnél hagytam aki kivitt a reptérre.
Eun Hee már ott várt rám.
Gyorsan becsekkoltunk, majd felszálltunk a gépre.
Nagyon izgatottak voltunk mind a ketten, de ez érthető... hiszen.. elmegyünk Ázsiából.
Ha megtetszik London, akkor ott maradunk, ha nem is örökre, de szeretnék ott új életet kezdeni, remélem így lesz.


- NiTae- rázogatott barátnőm.
- Hm? - nyitottam ki szemeimet.
- Megjöttünk- barátnőm hangján lehetett hallani, hogy ő is nem olyan rég kelt fel.
- Mi? már is? - kérdeztem döbbenten.
- Nyugi, nem volt olyan rövid az út mint hinnéd - kuncogott.
- jól van, na - vágtam be egy fejet, majd lekászálódtunk a gépről, elmentünk a csomagjainkért, majd fogtunk egy taxit és egy hotelbe mentünk ideiglenesen.
Este 6- ra értünk a szállodához. Kifizettük a taxisnak a pénzt, majd bejelentkeztünk a hotelbe, majd felmentünk a hetedik emeletre ahol a szobánk volt, hál' istennek volt lift úgyhogy nem kellett szenvednünk.

- Hah, végre - dobta le magát barátnőm az egyik ágyra - juj, de kényelmes - kezdett el forogni az ágyon, én csak nevettem rajta és ahogy meghallotta nevetésem ő is elkezdett nevetni.
- Na, pakoljunk ki - fújtam ki a levegőt.
- Rendben - mosolygott -, de ne pakoljunk annyira ki, mert holnap úgy is elmegyünk házat nézni és akkor megint majd pakolászni kell.. és te is tudod, hogy nem nagyon szeretek pakolászni - fintorgott Eun Hee.
- Igen- igen, tudom, hogy milyen vagy - kuncogtam - , akkor csak a fontosabb cuccokat pakoljuk ki - mosolyogtam.
- én is így gondoltam.
- ha.. ha.. ha.

Egy fél órás pakolás után döntöttünk úgy, hogy végre minden olyan dolog kint van amire szükségünk lehet.
Max egy hétig leszünk csak a hotelban, mivel eléggé drága.
Eddig amit láttam a taxiból nagyon szép "kis" hely, eddig MÉG nem bántam meg, hogy eljöttem Szöulból.
- Nem megyünk el valamerre? - kérdeztem unottan.
- Menjünk, de nem nagyon szeretnék sötétbe sétálni, már ha érted miért mondom - nézett rám barátnőm.
- Értem én, de biztos, hogy itt nem találnak ránk! - öleltem meg.
- Remélem is!
- Na, akkor menjünk - néztem rá.
- Oké.
Elindultunk a lifthez, de mikor beakartunk szállni öt olyan emberrel találkoztunk akik közül is CSAK egyet ismerek jól.
Tátott szájjal néztem az előttem álló személyekre, majd átnéztem barátnőmre aki ugyanúgy reagált mint én.
- Áh, nem is tudtam, hogy idefogtok jönni  szólalt meg az ismerősünk.
- Chh.. neked mindig fel kell tűnnöd? - kérdezte barátnőm, meglepett flegma beszéde, nem szokott ilyen lenni.
- Unnie, hagyd, menjünk inkább - néztem rá.
~ Jézusom, mi a feje?! Én lettem az aki elráncigálja a barátnőjét... Ő pedig a flegma?! Mi a fene?! 
- Ja, amúgy mi is a hetediken vagyunk - kacsintottak, majd kiszálltak a lift-ből, mi pedig csak néztünk rájuk míg be nem csukódott a lift ajtaja.
- NEKI MINDIG OTT KELL LENNI-E AHOL MI?! - üvöltöttem.
~ na, ez vagyok én . (xd) 
- NiTae, nyugodj már le, nézz át rajta, oké?
- ... - nem mondtam semmit, csak sóhajtottam - jól van - adtam meg magam.


- Na, és hová megyünk? - értünk ki a friss levegőre.
- Nekem mindegy - mosolyogtam.
- Oké, akkor csak sétálgassunk, de ne menjünk messzire, mert nincs kedvem eltévedni - bökött oldalba.
- Jól van, na, tehetek én róla, hogy szokásom eltévedni idegen helyeken? - kérdeztem unottan.
- Nem lenne idegen, ha nem kellett volna eljönnünk ÁZSIÁBÓL! - kiáltotta az utolsó szót.
Akik az utcán voltak és pont körülöttünk álltak mindenki ránk nézett, hogy mit hablatyolunk itt össze-vissza más nyelven.