Annyira jól éreztem magam, hogy az valami hihetetlen.
Eddig még nem bántam még, de ezt már mondtam, nem is fogom, remélem!
Eun Hee kezdett fázni így úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk, de ekkor köpni- nyelni nem tudtam.
Jun állt Eun Hee mögött, de mire megszólalhattam volna, már szorosan ölelte barátnőmet, s valamit suttogni kezdett a fülébe.
Barátnőm egyből ledermedt ahogy én is.
~ Csak MinHo ne legyen itt ~ pánikoltam be
Gyorsan körbenéztem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy tényleg nincs itt.
Megfordultam, majd elővettem a telefonom, s írtam egy SMS-t JiYong-nak.
Nem volt más akit most hívhattam volna.
Ő volt az első akire gondoltam, hogy segít.
Jiyong, segíts! baj van! Ha tudod, hol van Jonghoon neki is szólj. a szálloda melletti parkban vagyunk.
Kérlek, SEGÍTS! : NiTae.~
Gyorsan rezgőre állítottam a telefonom, s vártam Ji válaszát.
Nemsokkal később meg érkezett ; megyek.. az.. az.. megyünk, Jonghoon is jön.!!
Most már sokkal nyugodtabb voltam, próbáltam feltartani Jun-t addig is.
Eun Hee nem értette, hogy mért kezdtek eltársalogni az "ellenséggel", de kacsintottam egyet jelezve, hogy mindent elintéztem.
Jun még mindig úgy fogta barátnőmet mint eddig, nagyon nem tetszett ez a helyzetük, de mint láttam Eun Hee-nak sem!
- NiTae - kiáltott Jiyong.
- JI! - futottam oda hozzá, majd szorosan megöleltem.
Oké, ez kicsit furi volt, de most nem érdekel!
- Eun Hee, merre van? - nézett rám lihegve Jonghoon.
- ott! - mutattam Jun-ra.
- EUN HEE - kiáltotta Jonghoon.
- Jonghoon.. s.. segíts! - mondta rekedt hangon barátnőm.
- NiTae- szólított meg Jun - , szerintem örülni fogsz MinHo-nak, aki eddig ott ült - mutatott egy öreg bácsira a padon.
Ijedten kaptam oda tekintetem, majd Jiyong-ra néztem egy "segíts" pillantással.
Ji vette a lapot, majd először behúzott egyet Jun-nak, majd egyet MinHo-nak.
Persze a két fiú nem hagyta magát... így elkezdtek 4-en verekedni.
Jun és MinHo ránk néztek véres szájjal, majd MinHo szólalt meg. :
- NiTae, cica, mért csinálod ezt? eddig olyan boldogok voltunk - jött közelebb hozzám, de én távolodtam, amíg csak tudtam.
- Hagyj békén, nem volt köztünk soha semmi! - löktem el magamtól.
- Még hazudsz is? - nézett rám Jun.
- Nem hazudik! - lépett mellém barátnőm, majd odamentünk a két fiúhoz akik lihegve figyelték az eseményeket.
- Bezzeg mikor kellettem, hogy az ágyba kényeztessele.... - ekkor odamentem hozzá és lekevertem neki egy nagy pofont, majd ott hagytuk őket.
- NiTae, ez igaz? - kérdezte sokkos állapotban Jiyong.
Én nem válaszoltam, csak sírva felfutottam az emeletre.
Nem vártam meg míg leér a lift.
Nem akartam Jiyong-al beszélni, se senkivel!
Eddig még nem bántam még, de ezt már mondtam, nem is fogom, remélem!
Eun Hee kezdett fázni így úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk, de ekkor köpni- nyelni nem tudtam.
Jun állt Eun Hee mögött, de mire megszólalhattam volna, már szorosan ölelte barátnőmet, s valamit suttogni kezdett a fülébe.
Barátnőm egyből ledermedt ahogy én is.
~ Csak MinHo ne legyen itt ~ pánikoltam be
Gyorsan körbenéztem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy tényleg nincs itt.
Megfordultam, majd elővettem a telefonom, s írtam egy SMS-t JiYong-nak.
Nem volt más akit most hívhattam volna.
Ő volt az első akire gondoltam, hogy segít.
Jiyong, segíts! baj van! Ha tudod, hol van Jonghoon neki is szólj. a szálloda melletti parkban vagyunk.
Kérlek, SEGÍTS! : NiTae.~
Gyorsan rezgőre állítottam a telefonom, s vártam Ji válaszát.
Nemsokkal később meg érkezett ; megyek.. az.. az.. megyünk, Jonghoon is jön.!!
Most már sokkal nyugodtabb voltam, próbáltam feltartani Jun-t addig is.
Eun Hee nem értette, hogy mért kezdtek eltársalogni az "ellenséggel", de kacsintottam egyet jelezve, hogy mindent elintéztem.
Jun még mindig úgy fogta barátnőmet mint eddig, nagyon nem tetszett ez a helyzetük, de mint láttam Eun Hee-nak sem!
- NiTae - kiáltott Jiyong.
- JI! - futottam oda hozzá, majd szorosan megöleltem.
Oké, ez kicsit furi volt, de most nem érdekel!
- Eun Hee, merre van? - nézett rám lihegve Jonghoon.
- ott! - mutattam Jun-ra.
- EUN HEE - kiáltotta Jonghoon.
- Jonghoon.. s.. segíts! - mondta rekedt hangon barátnőm.
- NiTae- szólított meg Jun - , szerintem örülni fogsz MinHo-nak, aki eddig ott ült - mutatott egy öreg bácsira a padon.
Ijedten kaptam oda tekintetem, majd Jiyong-ra néztem egy "segíts" pillantással.
Ji vette a lapot, majd először behúzott egyet Jun-nak, majd egyet MinHo-nak.
Persze a két fiú nem hagyta magát... így elkezdtek 4-en verekedni.
Jun és MinHo ránk néztek véres szájjal, majd MinHo szólalt meg. :
- NiTae, cica, mért csinálod ezt? eddig olyan boldogok voltunk - jött közelebb hozzám, de én távolodtam, amíg csak tudtam.
- Hagyj békén, nem volt köztünk soha semmi! - löktem el magamtól.
- Még hazudsz is? - nézett rám Jun.
- Nem hazudik! - lépett mellém barátnőm, majd odamentünk a két fiúhoz akik lihegve figyelték az eseményeket.
- Bezzeg mikor kellettem, hogy az ágyba kényeztessele.... - ekkor odamentem hozzá és lekevertem neki egy nagy pofont, majd ott hagytuk őket.
- NiTae, ez igaz? - kérdezte sokkos állapotban Jiyong.
Én nem válaszoltam, csak sírva felfutottam az emeletre.
Nem vártam meg míg leér a lift.
Nem akartam Jiyong-al beszélni, se senkivel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése