Megleptek Jonghoon szavai mikor kijelentette, hogy ők is itt fognak aludni velünk egy szobában.
Barátnőm kicsit meglepett volt, de amint láttam szemei másról árulkodtak. Kényelmesen ültem a helyemen, de kicsit álmos is voltam, ezt azzal jeleztem, hogy ásítottam egy nagyot. Tanácsoltam, hogy menjünk aludni, mivel a fiúknak holnap hosszú napjuk lesz. Mindenki bólintott, mivel tudták, hogy igazam van. Mikor beakarunk menni a szobába hirtelen eszükbe jutottak a fiúk. Hol fognak aludni?
Hátrafordultam, majd megkérdeztem, hogy hol szeretnének aludni. Nem nagyon tetszett az ötlet, de nem fértek volna el a kanapén... ezért velünk kellett aludjanak. Jiyong elég érdekes mosolyt lejtett, elég hirtelen is vágta rá a választ. Becsoszogtunk a szobánkba, majd bebújtunk az ágyba.
Egyszerűen képtelen voltam elaludni. Azon járt az eszem, hogy most mit kéne tegyek. Itt fekszik mellettem Ji akit kiskoromban nagyon imádtam, s most is kezdtek érezni valamit, amitől félek. Hirtelen egy kart éreztem meg hasamnál. Odakaptam tekintetem, majd a kar tulajdonosára néztem. Szemei csillogtak, a hold fénye bevilágította a szobát, így tisztán láttam.
- J..Jiyong - suttogtam nevét.
- Css - tette rá ujját ajkaimra. Nagy szemekkel figyeltem, még mindig. Ez olyan hihetetlen. Jiyong, te egy tuskó vagy! Fogd fel, hogy miattad szenvedtem/szenvedtünk, most pedig mint helyre akarsz hozni?! Ááháháháháá.~ dühöngtem magamban. Az eszem azt mondja, hogy utáljam, de a szívem... a szívem.. mást mondd, ami nagyon idegesít!
- K..kérlek... hagyj.. - nyöszörögtem ki a szavakat.
- NiTae, kérlek, fejezd ezt be! Mért vagy ilyen elutasító? te is nagyon jól tudod, hogy sajnálom a múltat, de.... - nem folytatta inkább témát terelt - kérlek, fejezzük be ezt az ellenségeskedést és menjünk vissza Szöulba. Te, én, Jonghoon és Eun Hee.. mi négyen.. mi vigyázunk rátok. Csak arra kérlek, gyertek vissza! - nézett mélyen a szemembe.
- Jiyong, ez nem olyan egyszerű.. - sóhajtottam fájdalmasan - tudom, hogy megbántad, sajnálod, eddig minden oké, de te nem tudod, hogy mennyit szenvedtem... és Eun Hee is.. Nem megyek vissza Szöul-ba.. MinHo és Jun ott simán megtalálnak! SŐT! mindenhol! - remegtem meg testemben, amit ő is érezhetett, mivel szorosabban bújt hozzám.
- Kérlek - csak ennyit mondott, majd felém tornyosodott. Most szemeim az eddiginél is nagyobbak lettek, s csak figyeltem, hogy mire készül - Kérlek, Kérlek, Kérlek, Kérlek, Kérlek - könyörgött, majd adott egy puszit a nyakamra, aztán feljebb ment. Az államra, arcomra, s legutoljára .... a számra.
- Kérlek - lehelte szó szerint a számba.Istenem, még egy kérlek és esküszöm bele megyek, CSAK még egyet! - kérleeeeeeeek - húzta el az "e"-t, s szenvedélyesen megcsókolt. Megnyalta alsó ajkam, mire automatikusan nyitottam szét ajkaimat, s engedtem be nedves izmát a számba. Nem akartam. Nem, mivel tudtam, hogy ez.. ez nagy lavinát indít bennem és ... megtörtént. A lavina elindult. Beletúrtam hajába, míg szenvedélyes táncot jártak nyelveink.
Aztán egy apróbb köhintés ugrasztott szét minket.
- aj.. aj.. - kuncogott Ji, majd lemászott rólam. Előre néztünk, de nem láttunk semmit, majd hirtelen megnyikkant Eun Hee ágya, s nagy cuppogásokat hallottunk. Mosolyogva egymásra néztünk, majd amit az előbb csináltunk azt folytattuk, de most én kezdeményeztem.
- Na, akkor mi a válaszod? - vált el tőlem egy percre.
- Na, szerinted? - mosolyogtam rá. Most én voltam felül.
Ji átfordított, majd megint ő került felülre. Kezét bevezette felsőm alá, mikor észbe kaptam, s elváltam tőle.
- Ez nem jó... ötlet - lihegtem.
- NiTae.... - lehelte nevemet, majd közel húzott magához. Ekkor éreztem meg, hogy böki valami a bal combom .. belső felét.
- Ugh - nem tudtam mit akarok mondani, de ez jött ki most hirtelen.
Hirtelen egy nagy puffanást hallottunk Eun Hee-ék felől. Oda kaptuk a fejünket, majd azt vettük észre, hogy mind a ketten a földön vannak, egymáson fekve. Betelt a pohár nagy nevetésbe törtünk ki, mire a két személy felkapta a fejét.
- Oh, N..NiTae - hebegte -habogta barátnőm - e..ez nem az aminek látszik - vakarta meg tarkóját.
- Hááát, perszeee - mosolyogtam, persze ezt nem nagyon láthatták, de hangomon biztos, hogy hallatszódott - csak folytassátok - invitáltam őket, majd vissza tettem fejem a párnák közé.
- Huh, ez durva volt- hallottam meg Jonghoon hangját, amit megmosolyogtunk Ji-vel aztán végleg lehunytuk pilláinkat. Ji mellkasár húzta fejem, így hallottam hevesen zakatolószívét, de persze, arra fogtam, hogy biztos megijedt az előbbi dolog miatt.
Barátnőm kicsit meglepett volt, de amint láttam szemei másról árulkodtak. Kényelmesen ültem a helyemen, de kicsit álmos is voltam, ezt azzal jeleztem, hogy ásítottam egy nagyot. Tanácsoltam, hogy menjünk aludni, mivel a fiúknak holnap hosszú napjuk lesz. Mindenki bólintott, mivel tudták, hogy igazam van. Mikor beakarunk menni a szobába hirtelen eszükbe jutottak a fiúk. Hol fognak aludni?
Hátrafordultam, majd megkérdeztem, hogy hol szeretnének aludni. Nem nagyon tetszett az ötlet, de nem fértek volna el a kanapén... ezért velünk kellett aludjanak. Jiyong elég érdekes mosolyt lejtett, elég hirtelen is vágta rá a választ. Becsoszogtunk a szobánkba, majd bebújtunk az ágyba.
Egyszerűen képtelen voltam elaludni. Azon járt az eszem, hogy most mit kéne tegyek. Itt fekszik mellettem Ji akit kiskoromban nagyon imádtam, s most is kezdtek érezni valamit, amitől félek. Hirtelen egy kart éreztem meg hasamnál. Odakaptam tekintetem, majd a kar tulajdonosára néztem. Szemei csillogtak, a hold fénye bevilágította a szobát, így tisztán láttam.
- J..Jiyong - suttogtam nevét.
- Css - tette rá ujját ajkaimra. Nagy szemekkel figyeltem, még mindig. Ez olyan hihetetlen. Jiyong, te egy tuskó vagy! Fogd fel, hogy miattad szenvedtem/szenvedtünk, most pedig mint helyre akarsz hozni?! Ááháháháháá.~ dühöngtem magamban. Az eszem azt mondja, hogy utáljam, de a szívem... a szívem.. mást mondd, ami nagyon idegesít!
- K..kérlek... hagyj.. - nyöszörögtem ki a szavakat.
- NiTae, kérlek, fejezd ezt be! Mért vagy ilyen elutasító? te is nagyon jól tudod, hogy sajnálom a múltat, de.... - nem folytatta inkább témát terelt - kérlek, fejezzük be ezt az ellenségeskedést és menjünk vissza Szöulba. Te, én, Jonghoon és Eun Hee.. mi négyen.. mi vigyázunk rátok. Csak arra kérlek, gyertek vissza! - nézett mélyen a szemembe.
- Jiyong, ez nem olyan egyszerű.. - sóhajtottam fájdalmasan - tudom, hogy megbántad, sajnálod, eddig minden oké, de te nem tudod, hogy mennyit szenvedtem... és Eun Hee is.. Nem megyek vissza Szöul-ba.. MinHo és Jun ott simán megtalálnak! SŐT! mindenhol! - remegtem meg testemben, amit ő is érezhetett, mivel szorosabban bújt hozzám.
- Kérlek - csak ennyit mondott, majd felém tornyosodott. Most szemeim az eddiginél is nagyobbak lettek, s csak figyeltem, hogy mire készül - Kérlek, Kérlek, Kérlek, Kérlek, Kérlek - könyörgött, majd adott egy puszit a nyakamra, aztán feljebb ment. Az államra, arcomra, s legutoljára .... a számra.
- Kérlek - lehelte szó szerint a számba.Istenem, még egy kérlek és esküszöm bele megyek, CSAK még egyet! - kérleeeeeeeek - húzta el az "e"-t, s szenvedélyesen megcsókolt. Megnyalta alsó ajkam, mire automatikusan nyitottam szét ajkaimat, s engedtem be nedves izmát a számba. Nem akartam. Nem, mivel tudtam, hogy ez.. ez nagy lavinát indít bennem és ... megtörtént. A lavina elindult. Beletúrtam hajába, míg szenvedélyes táncot jártak nyelveink.
Aztán egy apróbb köhintés ugrasztott szét minket.
- aj.. aj.. - kuncogott Ji, majd lemászott rólam. Előre néztünk, de nem láttunk semmit, majd hirtelen megnyikkant Eun Hee ágya, s nagy cuppogásokat hallottunk. Mosolyogva egymásra néztünk, majd amit az előbb csináltunk azt folytattuk, de most én kezdeményeztem.
- Na, akkor mi a válaszod? - vált el tőlem egy percre.
- Na, szerinted? - mosolyogtam rá. Most én voltam felül.
Ji átfordított, majd megint ő került felülre. Kezét bevezette felsőm alá, mikor észbe kaptam, s elváltam tőle.
- Ez nem jó... ötlet - lihegtem.
- NiTae.... - lehelte nevemet, majd közel húzott magához. Ekkor éreztem meg, hogy böki valami a bal combom .. belső felét.
- Ugh - nem tudtam mit akarok mondani, de ez jött ki most hirtelen.
Hirtelen egy nagy puffanást hallottunk Eun Hee-ék felől. Oda kaptuk a fejünket, majd azt vettük észre, hogy mind a ketten a földön vannak, egymáson fekve. Betelt a pohár nagy nevetésbe törtünk ki, mire a két személy felkapta a fejét.
- Oh, N..NiTae - hebegte -habogta barátnőm - e..ez nem az aminek látszik - vakarta meg tarkóját.
- Hááát, perszeee - mosolyogtam, persze ezt nem nagyon láthatták, de hangomon biztos, hogy hallatszódott - csak folytassátok - invitáltam őket, majd vissza tettem fejem a párnák közé.
- Huh, ez durva volt- hallottam meg Jonghoon hangját, amit megmosolyogtunk Ji-vel aztán végleg lehunytuk pilláinkat. Ji mellkasár húzta fejem, így hallottam hevesen zakatolószívét, de persze, arra fogtam, hogy biztos megijedt az előbbi dolog miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése