Nem sokkal később felkeltem, mivel valaki bejött a szobába.
- Eun Hee? - suttogtam nevét.
- NiTae - hallottam, hogy szipog.
- M..Mi történt? Jonghoon bántott? - kérdeztem egyből, persze suttogva, nem akartam felkelteni a békésen alvó Jiyong-ot.
- Nem.. nem, csak... bevertem a kis lábujjam a küszöbbe... köcsög küszöb - kezdett el mérgelődni. Én csak kuncogtam egyet.
- Jaj, már megijedtem... Jonghoon merre van? - néztem döbbenten rá, mondjuk sokat nem láthatott.
- Mindjárt szólok neki - ezzel elment szólni alvótársának. Körülbelül 2 perc után együtt jöttek be a szobába, majd feküdtek le az ágyba. Én visszafeküdtem Ji mellkasára, de azon nyomban éreztem, hogy felkelt.
~Jaj, ne máár..! Nem akartam felkelteni..~
- NiTae.. - nyammogott egyet, halkan.
- Bocsika - suttogtam vissza félve.
- Semmi baj, de szerintem menjünk ki.... a nappaliba.. Jonghoon és Eun Hee biztos, hogy megszeretnének még pár dolgot beszélni - szólalt meg álmoskás hangján.
- Rendben - ezzel kikeltünk az ágyból. Felvettük a párnánkat, takarónkat, s a lepedőt, majd kiigyekeztünk, de Jonghoon hangja megállított minket egy percre.
- Hová.. hová? - kérdezte, hallatszott a hangján, hogy sunyin mosolyog.
- A nappaliba - válaszoltam.
- De azon nem fértek el ketten - értetlenkedett barátnőm.
- Megoldjuk - kuncogott Ji, majd kimentünk. Becsuktam a szoba ajtót Kihúztuk a kanapét, megágyaztunk, majd elhelyeztük magunkat kényelembe. Szinte ugyan abban a pózban feküdtünk mint az ágyon.
- Nem is olyan kicsi ez a kanapé - kuncogott Ji.
- Hm.. ja - nyöszörögtem.
- Álmos vagy?
- Kicsit... - kezdtem el játszadozni ujjaimmal mellkasán. (Póló is volt rajta.!)
- Nhee.. ezh csikizzzz - kezdett el ficánkolni alattam. Én csak kuncogtam egyet, majd folytattam amit elkezdtem.
Addig- addig ficánkolt míg fölém nem kerül. Az eddigi nevetésem egyből eltűnt, s meglepett arccal figyeltem az övét.
Mélyen elvesztünk egymást tekintetében.
- Kérlek - suttogta. Nagyon nyeltem, tudtam, hogy mit akar. Mivel nem válaszoltam... ezért megtette.
Ajkait óvatosan helyezte enyémre.
És bekövetkezett az amitől féltem! A szívem .... hevesebben dobog, mint eddig bármikor.
Elszakadtam tőle, majd lelöktem magamról, hátat fordítottam neki, s szinte egyből elaludtam.
Jiyong Pov.
Lehet nem kellett volna ez a csók, de nem bírtam magammal.
Dühösen fordított hátat nekem, majd 5 perc múlva már légzése egyenletes volt.
~Mindent elszúrtam!?~
- Eun Hee? - suttogtam nevét.
- NiTae - hallottam, hogy szipog.
- M..Mi történt? Jonghoon bántott? - kérdeztem egyből, persze suttogva, nem akartam felkelteni a békésen alvó Jiyong-ot.
- Nem.. nem, csak... bevertem a kis lábujjam a küszöbbe... köcsög küszöb - kezdett el mérgelődni. Én csak kuncogtam egyet.
- Jaj, már megijedtem... Jonghoon merre van? - néztem döbbenten rá, mondjuk sokat nem láthatott.
- Mindjárt szólok neki - ezzel elment szólni alvótársának. Körülbelül 2 perc után együtt jöttek be a szobába, majd feküdtek le az ágyba. Én visszafeküdtem Ji mellkasára, de azon nyomban éreztem, hogy felkelt.
~Jaj, ne máár..! Nem akartam felkelteni..~
- NiTae.. - nyammogott egyet, halkan.
- Bocsika - suttogtam vissza félve.
- Semmi baj, de szerintem menjünk ki.... a nappaliba.. Jonghoon és Eun Hee biztos, hogy megszeretnének még pár dolgot beszélni - szólalt meg álmoskás hangján.
- Rendben - ezzel kikeltünk az ágyból. Felvettük a párnánkat, takarónkat, s a lepedőt, majd kiigyekeztünk, de Jonghoon hangja megállított minket egy percre.
- Hová.. hová? - kérdezte, hallatszott a hangján, hogy sunyin mosolyog.
- A nappaliba - válaszoltam.
- De azon nem fértek el ketten - értetlenkedett barátnőm.
- Megoldjuk - kuncogott Ji, majd kimentünk. Becsuktam a szoba ajtót Kihúztuk a kanapét, megágyaztunk, majd elhelyeztük magunkat kényelembe. Szinte ugyan abban a pózban feküdtünk mint az ágyon.
- Nem is olyan kicsi ez a kanapé - kuncogott Ji.
- Hm.. ja - nyöszörögtem.
- Álmos vagy?
- Kicsit... - kezdtem el játszadozni ujjaimmal mellkasán. (Póló is volt rajta.!)
- Nhee.. ezh csikizzzz - kezdett el ficánkolni alattam. Én csak kuncogtam egyet, majd folytattam amit elkezdtem.
Addig- addig ficánkolt míg fölém nem kerül. Az eddigi nevetésem egyből eltűnt, s meglepett arccal figyeltem az övét.
Mélyen elvesztünk egymást tekintetében.
- Kérlek - suttogta. Nagyon nyeltem, tudtam, hogy mit akar. Mivel nem válaszoltam... ezért megtette.
Ajkait óvatosan helyezte enyémre.
És bekövetkezett az amitől féltem! A szívem .... hevesebben dobog, mint eddig bármikor.
Elszakadtam tőle, majd lelöktem magamról, hátat fordítottam neki, s szinte egyből elaludtam.
Jiyong Pov.
Lehet nem kellett volna ez a csók, de nem bírtam magammal.
Dühösen fordított hátat nekem, majd 5 perc múlva már légzése egyenletes volt.
~Mindent elszúrtam!?~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése