11. fejezet (NiTae pov.)

Amint befeküdtem az ágyba... egyből elaludtam.

Persze, az álmom nem volt más minthogy MinHo megerőszakol. 

Ijedten keltem fel, majd egyből kimentem a konyhába, ittam egy pohár vizet, majd úgy döntöttem, hogy kicsit lemegyek a szálloda udvarára levegőzni egy kicsit.

Felvettem egy pulcsit a biztonság kedvéért, majd elindultam lefelé. 

Kapucni is volt rajtam, nem akartam, hogy valaki felismerjen. - nem mintha valaki hajnali 2 körül mászkálna -, de ez így a legbiztonságosabb. 

Már vagy 10 perce lent ülök az egyik padon, mikor hangokat hallottam.

Két fiú volt, gyorsan bebújtam a legközelebbi fa mögé, és onnan hallgattam az eseményeket.

Leültek arra a padra amire én, majd megszólalt az egyik.

Egyből tudtam ki ő. 

- Szerintem ennek nem lesz jó vége! - motyogta az ismerős. 

- Szerintem se, de ők tudják, ha az a két patkány megint a közelébe megy Eun Hee-nek én esküszöm ..... megölöm - motyogta a másik.

Meg van kik voltak.

Jonghoon és Jiyong.

- Nyugodj le!
- De nem megy, féltem Eun Hee-t - motyogta Jonghoon.
- Megértem... - sóhajtott Jiyong.
Éreztem, hogy lábamból kezd kimenni az erő, s egy nagy puffanással ültem le a földre.
- Hallottad ezt? - hallottam meg az ijedt hangú Ji-t.
- Igen - aztán felálltak, és ha jól érzékeltem akkor felém jönnek.
BINGÓ!~

- NiTae!? - lepődtek meg egyszerre.
- Hali - intettem kínos mosoly kíséretében.
- Mit csinálsz te itt? - kérdezte Jonghoon.
- Én...én.. én csak... - kezdtem volna magyarázkodni, de semmi ész-szerű választ nem tudtam volna kinyögni - mindegy - sóhajtottam, majd feltápászkodtam a földről.
Mikor akartam volna felmenni valaki megragadta a karom, s behúzott egy sötét nem tudom hova.
Egy kisebb sikítás hagyta el számat, majd befogták.
- Ha még egy mukkot mersz szólni megöllek, világos? - ismertem fel MinHo hangját.
El engedte a számat, majd egyből rákezdtem.
- SEGÍTSÉG! VALAKI! SEGÍTSÉG! - kiabáltam.
MinHo a hajamnál fogva lerántott a földre, majd leguggolt hozzám.
Teljesen bepánikoltam.
Könnyeim elkezdtek folyni, s csak motyogtam MinHo-nak, hogy hagyjon békén, kérleltem, de nem hatotta meg semmi.
Ekkor olyat tett amit már lassan 1 hónapja nem.
Megcsókolt.
Undorodtam tőle, de ez.... valamivel másabb volt, mint a többi követelőző, most gyengéden tapasztotta ajkait az én számra.
Ami... nem Rá vall.
Nem csókoltam vissza, nem akartam, hogy közöm legyen hozzá, majd meghallottam Jiyong hangját.
Elszakadtam MinHo-tól, s elkezdtem kiabálni.
- Ji - kiáltottam, mire befutott oda ahol én ültem könnyes szemekkel.
- Már megint te!? - nézett rá szúrósan.
- Oh, NiTae, csak nem ő a kis barátod? - kezdett el nevetni MinHo.
- És ha igen!? - válaszolt Jiyong helyettem.
- Ji - néztem rá szúrósan.
- Bocs - vont vállat - nem, nem a barátnőm, ha arra gondolsz, de neked sem - kacsintott, majd bevert egyet MinHo-nak.
Én végig néztem ahogy egymást marcangolják, majd mikor Ji szépen ellátta MinHo baját az elfutott.
Még mindig a földön ültem, Ji leereszkedett hozzám.
Arca több helyen sebes volt, véres.
Elég érdekesen nézett ki, kicsit meg is ijedtem.
- Ji - nyúltam volna arcához, de ő megfogta a kezem.
- Soha többé, nem akarom, hogy elmenj mellőlem - ölelt meg.
Nem értettem ezt a válaszát.
Még mindig haragudtam rá egy kicsit, de a haragom kezd felszikkadni, mivel megmentett... másodszorra is!


- Gyere, menjünk fel a szobánkba... lekezelem a sebeid - álltam fel nagy nehezen.
Csak bólintott, majd elindultunk.
Fent a szobába egy mérges tekintetű Eun Hee-vel, s egy cukin néző Jonghoon-al találtuk szembe magunkat.