Amikor meghallottam Jun hangját, azt hittem, hogy rögtön
elájulok, de ahogy láttam NiTae se volt jobban. Legszívesebben kitekertem volna
a nyakát, vagy ha ezt nem is, legalább felpofoztam volna, de nem tehettem
semmit, ugyanis Jun egy kést tartott a hátam mögött.
- Jobb lesz, ha azt teszed, amit mondok – suttogta még mindig a fülembe. Segítségkérően ránéztem a barátnőmre, de ő mással volt elfoglalva. Nyeltem egy nagyot, és azután válaszoltam.
- Őrült vagy! Mondtam már? – feleltem.
- Tényleg ezt szeretnéd? – kérdezte. Igazából azt szeretném, hogy hagyjon végre békén, de mivel ez teljességgel lehetetlen, inkább nem is válaszoltam. Arra vártam, hogy elengedjen, vagy hogy NiTae segítsen, ám egyik se történt.
- Hogy vagy mostanában Jun? – kérdezte barátnőm tök normálisan, mintha barátok lennének. Nagyon nem értettem, de Jun se. Kérdőn néztem barátnőmre, aki kacsintott egyet. Kicsit megnyugodtam, de a kés még mindig zavart.
- Én jól, de Minho nagyon lehangolt miattad. Jobban kéne vigyáznod rá, mielőtt valakinek bántódása esik, mondjuk a kisöcsédnek? – célozgatott enyhén Jun.
NiTae-nek van egy kisöccse, aki nem rég született. Tavaly azt hiszem. Nagyon aranyos kisgyerek.
Azt hittem, hogy NiTae ki fog borulni, de nem, helyette normálisan válaszolt.
- Valóban? Úgy tudom, hogy Minho már egy felnőtt férfi, tudnia kéne vigyázni magára. De ha rossz kedve van, egyébként se az én dolgom felvidítani, hanem tiéd, mert te vagy a barátja. Az öcsémet pedig nyugodtan ki lehet hagyni. Ha egy hajszála is meggördül, akkor ti ketten a dutyiban végzitek – felelte halál nyugodtan a barátnőm. Csodáltam, hogy honnét van hirtelen ennyi bátorsága. Jun már nyitotta a száját a válaszra, de JiYong megérkezett Jonghoon kíséretében. NiTae mikor meglátta JiYong-ot, rögtön odarohant hozzá és megölelte. Nem értettem ezt a hirtelen reakciót. Jonghoon felém jött. Rögtön segítséget is kértem tőle. Jun felfedte Minho kilétét is, amire NiTae lesápadt. Jonghoon behúzott egyet Jun-nak, aki elengedett és a kést kiejtette a kezéből. Aztán jött JiYong és ő is behúzott neki egyet, annyi különbséggel, hogy ő Minho-nak is. A két fiú nem hagyta ennyiben az egészet, így elkezdtek verekedni.
Jun és Minho vérző szájjal fordult felénk. Minho kérdőre vonta NiTae-t, hogy miért csinálja ezt. Jun meggyanúsította, hogy hazudik, ami igaz is volt. Igen, hazudott, hogy a fiúk ne tudják meg a piszkos dolgainkat. Én persze rögtön kiálltam mellette. Aztán Minho elszólta magát… A két fiú csak kérdőn nézett rá. NiTae sírva rohant el. Tudtam, hogy nekem kell majd mindent elmagyarázni.
„Bezzeg mikor kellettem, hogy az ágyba kényeztesselek” hangzottak Minho szavai a fülemben. Tudtam, hogy hazudnom kell, különben nekem is lőttek.
Jun és Minho elrohant, így egyedül maradtam a fiúkkal.
- Mi volt ez Eun Hee? – kérdezte JiYong. Nem válaszoltam, csak nyeltem egyet. Át kellett gondoljam, hogy mit mondok. – Válaszolj! – üvöltött rám a fiú.
- JiYong, nyugi – mondta Jonghoon, de JiYong nem is foglalkozott vele.
- Mi volt ez? – üvöltött velem tovább. – Kérlek, mond el – csendesedett el.
- JiYong, én meg mondtam. Amikor elmentél, megváltoztunk. A rossz irányba. Ez is egy sajnálatos eset volt. Épp egy buliban voltunk, ahol a pultos sokkal erősebb italt adott NiTae-nek, aki ennek hála teljesen berúgott. Így találkozott Minho-val, és hát nem kell részletezzem, hogy mi történt. Másnap persze NiTae semmire se emlékezett. Minho ezóta folyton követ minket Junnal együtt, aki elhatározta, hogy megszerez engem, de elég durva módszereket alkalmaz, mivel már kikosaraztam párszor. Minho folyton ezt dörgöli NiTae orra alá, miközben ez nem is igaz. Igazából ennyi, semmi komolyabb – hadartam el egy szuszra. A két fiú csak megszeppenve állt és nézett rám. –Köszönjük a segítséget, de most mennem kell, ha nem bánjátok, majd még találkozunk – köszöntem el tőlük, és már rohantam is vissza a hotelba. Szerencsémre nem tévedtem el, így gyorsan oda is értem. Beléptem a szobánkba. NiTae-t kezdtem el keresni a szememmel. Meg is találtam. Az ágy mellett guggolt és sírt. Mi mást csinált volna.
- NiTae, ne sírj! – mentem oda hozzá. Leguggoltam mellé és magamhoz szorítottam. – Megmagyaráztam nekik mindent – feleltem, mire barátnőm felkapta a fejét.
- Mi? – kérdezte.
- Nyugi, hazudtam – és elmeséltem neki mindent. NTae felsóhajtott.
- Akkor jó – felelte rekedtes hangon.
- És mikor is lesz az a koncert? – kérdeztem tőle.
- Holnap után.
- Értem. Na gyere, mosakodj meg, aztán feküdj le aludni! – mondtam, majd elvezényeltem a fürdőbe.
Most nem fürdött meg, csak megmosta az arcát, aztán már el is küldtem lefeküdni.
Még tettem vettem a fürdőben egy kicsit, de aztán én is lefeküdtem.
- Jobb lesz, ha azt teszed, amit mondok – suttogta még mindig a fülembe. Segítségkérően ránéztem a barátnőmre, de ő mással volt elfoglalva. Nyeltem egy nagyot, és azután válaszoltam.
- Őrült vagy! Mondtam már? – feleltem.
- Tényleg ezt szeretnéd? – kérdezte. Igazából azt szeretném, hogy hagyjon végre békén, de mivel ez teljességgel lehetetlen, inkább nem is válaszoltam. Arra vártam, hogy elengedjen, vagy hogy NiTae segítsen, ám egyik se történt.
- Hogy vagy mostanában Jun? – kérdezte barátnőm tök normálisan, mintha barátok lennének. Nagyon nem értettem, de Jun se. Kérdőn néztem barátnőmre, aki kacsintott egyet. Kicsit megnyugodtam, de a kés még mindig zavart.
- Én jól, de Minho nagyon lehangolt miattad. Jobban kéne vigyáznod rá, mielőtt valakinek bántódása esik, mondjuk a kisöcsédnek? – célozgatott enyhén Jun.
NiTae-nek van egy kisöccse, aki nem rég született. Tavaly azt hiszem. Nagyon aranyos kisgyerek.
Azt hittem, hogy NiTae ki fog borulni, de nem, helyette normálisan válaszolt.
- Valóban? Úgy tudom, hogy Minho már egy felnőtt férfi, tudnia kéne vigyázni magára. De ha rossz kedve van, egyébként se az én dolgom felvidítani, hanem tiéd, mert te vagy a barátja. Az öcsémet pedig nyugodtan ki lehet hagyni. Ha egy hajszála is meggördül, akkor ti ketten a dutyiban végzitek – felelte halál nyugodtan a barátnőm. Csodáltam, hogy honnét van hirtelen ennyi bátorsága. Jun már nyitotta a száját a válaszra, de JiYong megérkezett Jonghoon kíséretében. NiTae mikor meglátta JiYong-ot, rögtön odarohant hozzá és megölelte. Nem értettem ezt a hirtelen reakciót. Jonghoon felém jött. Rögtön segítséget is kértem tőle. Jun felfedte Minho kilétét is, amire NiTae lesápadt. Jonghoon behúzott egyet Jun-nak, aki elengedett és a kést kiejtette a kezéből. Aztán jött JiYong és ő is behúzott neki egyet, annyi különbséggel, hogy ő Minho-nak is. A két fiú nem hagyta ennyiben az egészet, így elkezdtek verekedni.
Jun és Minho vérző szájjal fordult felénk. Minho kérdőre vonta NiTae-t, hogy miért csinálja ezt. Jun meggyanúsította, hogy hazudik, ami igaz is volt. Igen, hazudott, hogy a fiúk ne tudják meg a piszkos dolgainkat. Én persze rögtön kiálltam mellette. Aztán Minho elszólta magát… A két fiú csak kérdőn nézett rá. NiTae sírva rohant el. Tudtam, hogy nekem kell majd mindent elmagyarázni.
„Bezzeg mikor kellettem, hogy az ágyba kényeztesselek” hangzottak Minho szavai a fülemben. Tudtam, hogy hazudnom kell, különben nekem is lőttek.
Jun és Minho elrohant, így egyedül maradtam a fiúkkal.
- Mi volt ez Eun Hee? – kérdezte JiYong. Nem válaszoltam, csak nyeltem egyet. Át kellett gondoljam, hogy mit mondok. – Válaszolj! – üvöltött rám a fiú.
- JiYong, nyugi – mondta Jonghoon, de JiYong nem is foglalkozott vele.
- Mi volt ez? – üvöltött velem tovább. – Kérlek, mond el – csendesedett el.
- JiYong, én meg mondtam. Amikor elmentél, megváltoztunk. A rossz irányba. Ez is egy sajnálatos eset volt. Épp egy buliban voltunk, ahol a pultos sokkal erősebb italt adott NiTae-nek, aki ennek hála teljesen berúgott. Így találkozott Minho-val, és hát nem kell részletezzem, hogy mi történt. Másnap persze NiTae semmire se emlékezett. Minho ezóta folyton követ minket Junnal együtt, aki elhatározta, hogy megszerez engem, de elég durva módszereket alkalmaz, mivel már kikosaraztam párszor. Minho folyton ezt dörgöli NiTae orra alá, miközben ez nem is igaz. Igazából ennyi, semmi komolyabb – hadartam el egy szuszra. A két fiú csak megszeppenve állt és nézett rám. –Köszönjük a segítséget, de most mennem kell, ha nem bánjátok, majd még találkozunk – köszöntem el tőlük, és már rohantam is vissza a hotelba. Szerencsémre nem tévedtem el, így gyorsan oda is értem. Beléptem a szobánkba. NiTae-t kezdtem el keresni a szememmel. Meg is találtam. Az ágy mellett guggolt és sírt. Mi mást csinált volna.
- NiTae, ne sírj! – mentem oda hozzá. Leguggoltam mellé és magamhoz szorítottam. – Megmagyaráztam nekik mindent – feleltem, mire barátnőm felkapta a fejét.
- Mi? – kérdezte.
- Nyugi, hazudtam – és elmeséltem neki mindent. NTae felsóhajtott.
- Akkor jó – felelte rekedtes hangon.
- És mikor is lesz az a koncert? – kérdeztem tőle.
- Holnap után.
- Értem. Na gyere, mosakodj meg, aztán feküdj le aludni! – mondtam, majd elvezényeltem a fürdőbe.
Most nem fürdött meg, csak megmosta az arcát, aztán már el is küldtem lefeküdni.
Még tettem vettem a fürdőben egy kicsit, de aztán én is lefeküdtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése