13. fejezet (Eun Hee pov.)

Kérdése annyira hirtelen jött, hogy rögtön válaszolni se tudtam. Leakadtam ott, hogy mennyire aranyos volt ez már tőle, hogy így megkérdezte.
- Hát… - nyögtem ki nehezen. – Tulajdonképp ez nem tőlem függ…
- Akkor? – kérdezte kíváncsian Jonghoon.
- Igazából NiTae-től – mondtam halkan, nehogy a másik kettőt zavarjuk.
Igazából érdekes hangok jöttek tőlük, és ha jól vettem ki, hevesen csókolóztak. JiYong biztos ment volna tovább is, de tudtam, hogy barátnőm nem fog belemenni… legalábbis reméltem.
- Nyugi, JiYong őt kezelésbe veszi, úgyhogy biztos bele fog menni – mondta, majd felém fordult.
- Akkor igen, szívesen – fordultam én is felé. Szemeim csillogtak, de ha jól láttam a holdfényben, az övéi is. Egy darabig csak szemeztünk egymással, majd láttam, hogy Jonghoon tekintete a számra tévedt. Egy darabig csak bámulta, de rövidesen meg is szólalt.
- Szabad? – kérdezte. Válaszul megcsókoltam. Először kicsit meglepődött, de hamar viszonozta és átvette az irányítást. Először csak gyengéden ízlelgettük egymás ajkait, majd egyre hevesebbé váltunk.
NiTae-ék és valami ehhez hasonlót művelhettek, de lehet, hogy ők már sokkal előrébb tartottak. Elváltunk egymástól pár pillanatra, hogy levegőt tudjunk venni. Pár másodperccel később Jonghoon újra „támadt”. Most már viszont rám is feküdt. Egyikkel kezemmel hajába túrtam, másikkal pedig nyakát öleltem körbe. Ezzel baj nem is lett volna, de mivel én eléggé az ágy szélén voltam, sikeresen leestünk. A másik két turbékoló pár hangos nevetésben tört ki.
- Ez nem az aminek látszik – nyögtem ki nehezen, persze NiTae nem hitt nekem. Mondjuk én se hittem volna neki fordított esetben. Gyorsan visszafeküdtünk az ágyba.
Teljesen ki volt száradva a szám, ezért kimentem a konyhába egy pohár vizet meginni. Miután ittam, leültem kicsit a kanapéra. Össze-vissza cikáztak a gondolatok a fejemben.
Ki akartam üríteni a fejem, ezért kimentem a friss levegőre sétálni. Abba bele se gondoltam, hogy esetleg Junnal vagy Minhoval összetalálkozhatok.
Kimentem a hotelből és sétálni kezdtem az utcákon. Kicsit hideg volt egy szál pizsamában, de nem nagyon tudott érdekelni.
A parkban kötöttem ki, amire NiTae-vel találtam rá. Leültem a padra, behunytam a szemem és megpróbáltam semmire se gondolni. Nehezen ment, de végül is sikerült.
Nem tudom mióta ülhettem itt, de egyszer csak bokorzörgésre lettem figyelmes. Riadtan kaptam a fejem hátra, de a bokorból csak egy kiscica jött ki. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, és visszafordultam. Amint ezt megtettem egy Junnal találtam szembe magam. Ijedten néztem rá, de ő csak kedvesen elmosolyodott és végig simított az arcomon.

Jonghoon pov.

Eun Hee kiment a szobából, gondolom inni. Én is ki voltam száradva kicsit. Próbáltam nem rosszra gondolni, de féltettem Eun Hee-t, még így is, hogy csak a konyhába ment ki.
Már több tíz perce nem jött vissza, ezért most nem bírtam ki, hogy ne nézzem meg, hogy mi van vele. Felkeltem és én is kimentem a konyhába. Legnagyobb meglepetésemre Eun Hee volt ott.
- Hát te? – kérdezte tőlem.
- Csak szomjas voltam – füllentettem neki, de végül is volt benne igazság. Kivettem egy poharat és töltöttem bele vizet, amit meg is ittam.
Leültem Eun Hee mellé a kanapéra.
- És te mit csinálsz itt? – kérdeztem tőle kedvesen. Ő csak megvonta a vállát.
- Nem voltam álmos, ezért kimentem levegőzni egy kicsit – felelte, majd felállt és bement a szobába.
Valami viszont bűzlik nekem benne. Ha volt kinn levegőzni, akkor hogy nem találkozhatott Junnal? Még NiTae-t és megtámadta Minho…
Biztos voltam benne, hogy valami nincs rendben, de még Eun Hee viselkedése is furcsa volt. Most teljesen érzelemmentesen beszélt, pedig általában mindig mosolyog…