15. fejezet (Eun Hee pov.)

Csak nagy szemekkel néztem, ahogy Jiyong egy táncos csajjal smárolt. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy semmit nem változott. Nagyon őszintének tűnt NiTae-vel kapcsolatban, de úgy tűnik félreismertem, megint. Miért kell benne mindig csalódnunk?
NiTae elrohant, JiYong meg utána. Én még mindig döbbenten álltam.
- Jonghoon – szólítottam meg a fiút. – Ez mi volt?
- Nem az aminek látszott.
- Akkor mi? – kérdeztem idegesen.
- Először is nem volt igazi csók, csak a csaj szája mellé ment, másodszor pedig a műsör része. Jiyong nem akart beleegyezni, de végül kénytelen volt – mondta Jonghoon. Végül is így jobban belegondolva, tényleg látszott rajta, hogy nem volt igazi, de ha valaki ezt meglátja, nem fog azon gondolkodni, hogy tényleg csók volt-e vagy sem. Annak látszott, és ez a lényeg. Ezek után még hülyén is éreztem magam, amiért ennyire nem bíztam meg benne, pedig régen még az életem is rábíztam volna, de ez régen volt… Miután sikerült teljes egészében megemésztenem a történteket, azon kezdtem el gondolkodni, hogy NiTae hogyan viselkedne ezek után. Tudtam, hogy nem fogja meghallgatni, és inkább elmegy egy buliba…
- Menjünk – jelentettem ki, mire Jonghoon kérdőn nézett rám.
- Hova?
- Hozzánk. Muszáj megakadályoznom, hogy NiTae elmenjen, különben soha nem beszélik meg… - feleltem, majd már el is indultam. Jonghoon persze követett. Hívtunk egy taxit, ami egyenesen a szálloda felé vitt. Jonghoon egész úton vicces sztorikat mesélt, amik vele történtek. Én se bírtam ki, hogy ne meséljek valamit. Így érkeztünk meg, nevetve és nagyjából teljesen elfelejtve, hogy mi is történt pár perce. Ahogy beléptünk, megláttam barátnőm szépen felöltözve, nyomában pedig Jiyong. Ahogy hozzá szóltam, ő rögtön majd leharapta a fejem. Tudtam, hogy most inkább nem kéne zargatni őt, ezért csak egyszerűen bezártam őket a szobába.
- Hagyjuk őket magukra – mondtam, majd kiléptünk a nappaliból a folyosóra.
- Gyere, mutatok valamit – ragadta meg csuklóm Jonghoon, majd elindultunk a lépcsők irányába. Nem tudom, hogy hány emeletes ez a hotel, de mi a legtetejére mentünk fel, ami – nekem legalábbis – nem kicsit volt fárasztó. Hét óra volta már, szóval sötét. Ahogy felnéztem a csillagos égre, jól eső érzés fogott el. Annyira szép volt, és mindig is szerettem csak úgy az eget bámulni, legyen nappal vagy éjszaka.
- És miért hoztál ide? – kérdeztem kíváncsian.
- Gyere erre – húzott be egy kis eldugott zugba. – Innét tökéletesen lehet látni sok égitestet – mutatott fel az égboltra. – Ott van a Göncölszekér, látod? – nézett rám, mire én bólintottam.
- És ott pedig az Orion – mutattam fel én is.
Nagyjából ez ment vagy egy félórán keresztül, mikor Jonghoon felém fordult, mikor én még mindig az eget kémleltem. Végül miután Jonghoon nem fordult el, én is felé fordult. Ő csak szemembe nézett, amit én is követtem. Aztán Jonghoon kezdett egyre közelebb jönni felém, majd mikor már csak pár centi választotta el ajkainkat, hirtelen megpuszilta a homlokom, majd újra a szemembe nézett. Teljesen komoly volt, ezért már előre féltem, hogy mit fog mondani, mikor láttam, hogy készül valamire.
- EunHee, figyelj - kezdett bele két levegő vétel között. Nagyon aranyos volt, hogy ennyire szégyenlős volt, és nem tudta kimondani, amit akart.
- Igen? – kérdeztem, mire ő nyelt egyet.
- Szóval, izé – próbálkozott tovább. Itt megint megakadt, majd vett egy nagy levegőt. – Lennél a barátnőm? – hadarta el egy szuszra. Nem mondom, hogy nem lepődtem meg, mert ez nem igaz. Habár tudtam, sejtettem, reméltem, hogy ez fog történni, mégis meglepődtem. – Nem kell most válaszolnod. Tudom, hogy hirtelen jött, épp ezért. Majd holnap találkozunk – mondta, majd sietősen távozott. Én meg csak úgy ültem ott, ahogy voltam. Nem tudtam hova tenni a gondolataim. Nem tudtam, hogy örüljek-e, vagy inkább legyek szomorú, amiért nekem összejön, NiTaenek meg nem…
Hirtelen a fejemre csaptam.
- Elfelejtettem! – ezzel rögtön fel is ugrottam, majd szélsebesen lerohantam a lépcsőn, és meg se álltam a szobánkig. Mikor bent voltam, gyorsan kinyitottam az ajtót. Lehet, hogy nem kellett volna? Nem láttam, hogy mit csináltak, de amint kinyílt az ajtó, ők szétugrottak, majd barátnőm gyorsan elindult kifelé. Arca enyhén piros volt, hajtincsei rendezetlenül álltak. Külseje teljesen mást sugallt, mint tettei. A bejárati ajtót jól bevágta, jelezve, hogy még mindig dühös. Jiyong még a szobában állt, ezért én rögtön letámadtam.
- Mi történt? – kérdeztem kíváncsian.

14. fejezet (NiTae pov.)

Nos, kövezzetek meg, hogy kereken egy hónapig nem voltam képes folytatni.ˇˇ :'( Ne haragudjatok, de nem volt energiám hozzá, és most megjött a fici íráshoz az ihlet.. szóval... ><
Ne haragudjatok, hogy ez a rész rövid lett, de ez is több a semminél.. úgyhogy...; enjoy.~:3♥
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- J..Jiyong - nyögtem ki nehezen. Gyorsan lökte el magától a táncos lányt, s igazította meg magát.
- Te mit csináltál az előbb? - nézett rá barátnőm nagy szemekkel.
- NiTae, ez nem az aminek látszik! - mentegetőzött Ji.
-  Jiyong, hagyjuk..... ismét csalódnom kellett benned... - suttogtam az utolsó szót, majd ezzel a mondattal elrohantam. Azt sem tudtam, hogy hová, csak azt, hogy elakarok menni. Nem akarok Jiyong-al beszélni egy jó darabig. Mikor kiértem az épületből egyből a hotel felé mentem, de útközben találkoztam MinHo-val. Teljesen összerezzentem mikor köszönt nekem, de most ... valami más volt.. a hangja.. kedvesen csengett.
- Szia - intettem neki, majd tovább akartam menni, de utánam kapott.
- Egy percre ráérsz? - nézett rám.
- Csak siess kérlek - néztem rá.
- Szeretnék bocsánatot kérni a múltkori viselkedésem miatt - őszinte volt.
- Elfogadva, de ha most megbocsájtasz.... megyek - azt sem tudtam mit mondok, csak annyit tudtam, hogy elakarok innen menni, s már a sírás is fojtogatott ezért minél előbb felakartam szívódni az utcáról. Ezek után már nem mondott semmit, ezért elindultam a "lakásunk" felé. Mikor beértem a Hotel ajtaján egyből rohantam a lifthez, majd fel az emeletünkre.

Fent a szobában lerúgtam a cipőt a lábamról, majd elmentem a fürdőbe. Nem érdekelt semmi, csak az hogy kell egy frissítő fürdés, mert én ezt nem bírom tovább. Megengedtem a vizet, miközben levetkőztem, s a hajamat összefogtam, aztán elmélyültem a meleg vízben. A gondolataim ráterelődtek Jiyong-ra, de gyorsan el is hessegettem őket. Ekkor valaki kopogott a fürdő ajtón.
- Ki az? - kiabáltam ki.
- Én - kiáltott vissza a vendégem, egyből felismertem a hangját.
- Menj vissza gyakorolni - morogtam, de az utolsó szót gúnyosan mondtam.
- NiTae, beszéljük meg! . szólt be.
- Nem akarok semmit megbeszélni veled! Átvertél!... megint!!!!! - kiáltottam ki dühösen. Már a fürdőt sem bírtam élvezni ezért kiszálltam a vízből. Magam köré csavartam egy törölközőt, majd nem foglalkozva Jiyong-al elmentem a szobába, hogy tiszta göncöt vegyek fel, de ő követett oda is.
- Mi lenne, ha kimennél míg felöltözök? - néztem rá dühösen.Ki lépett a szobából, én pedig szó szerint orra előtt bevágtam az ajtót, s felöltöztem. Most azért is megmutatom, hogy én nem valami kis játékszer vagyok, hanem nekem is vannak érzéseim. Egy csinos, még is visszafogott ruhát vettem fel, hozzá egy magas sarkút, s a szememet kihúztam egy picit, majd kitopogtam a nappaliba.
- Nos, mondd gyorsan, mert nemsokára kezdődik egy kisebb buli.. én szeretnék oda is eljutni - mosolyogtam. Mivel már este 7 óra volt. Jól elszállt az idő, nem is foglalkoztam vele, hogy míg én készülődök addig ő kint vár, vagy mit csinál.
- Nem az volt aminek látszott - állt fel a kanapéról.
- Ezt már egyszer mondtad - forgattam meg szemeim.
- Tudom. De akkor sem az volt. NiTae.. én ... én.... azt szeretném, ha te lennél a ... - nem hallottam innen már semmit, mert hirtelen Eun Hee és Jonghoon léptek be az ajtón, nevetve.
- Oh, NiTae ugye tudod, hogy aggódtam? - nézett rám barátnőm.
- Képzelem - fintorogtam - még valami...vagy végre mehetek bulizni? - néztem rájuk. Most mindenkire haragudtam. Pontosan én sem tudom, hogy mért, de ma ilyen "haragszom az emberekre" napot tartottam. EunHee hirtelen abbahagyta a nevetést, s arca elkomorult.
- Most... te.. és.. Jiyong.. be...a szobába! - parancsolta. Meg kell valljam ilyenkor félek a barátnőmtől. Olyan ijesztőek a szemei.
Mikor végre betuszkolt minket az ajtón boldogan zárta ránk azt, majd hallottam, hogy még mond valamit Jonghoon-nak, aztán kimennek az ajtón. Na, szép kis barátnő.~
- Beszéljük már meg! - nézett rám Ji.
- Inkább kihagyom, köszi - néztem rá - megvárom míg EunHee kinyitja, majd elmegyek a buliba, ha persze anyuci elenged - az anyuci szót, gúnyosan mondtam, hiszen ez a jelző alatt EunHee-t értettem.
- NiTae- szólított meg Jiyong, már megint.
- Mondd- fordultam meg. 

14. fejezet (Eun Hee pov.)

Igazából valahogy nem lepődtem meg azon, hogy találkoztunk. Nem szólt egy szót se, csak leült mellém. Csendben ültünk. Már épp készültem elmenni, amikor Jun megszólalt.
- Bármit is csinálnék, nem jönnél vissza hozzám, jól sejtem, ugye? – kérdezte halkan. Én csak csodálkozva néztem rá. Gondoltam válaszolok, de ő folytatta. – És mondd, mi jobb benne, mint bennem? Az, hogy gazdag és híres? Komolyan gondolod a dolgokat egyáltalán vele, vagy csak szórakozol vele is, mint velem, vagy a többi sráccal? – kérdezte némi gúnnyal a hangjában.
- Na ide figyelj! – kezdtem bele mérgesen. – Először is te csaltál meg, és nem én szórakoztam veled, másodszor pedig nem a pénze vagy hírneve miatt szeretem! És hogy mi jobb benne? Őszintén? Minden! – förmedtem rá, majd már épp mentem volna el, amikor elkapta a karom és visszarántott.
- Még nem fejeztem be, úgyhogy nem mehetsz el!
- De én befejeztem! – válaszoltam, majd megint távoztam volna, de ő még mindig itt tartott.
- Azért is végig hallgatsz! – parancsolt rám, de én kiszabadítottam karom és nagy léptekkel elindultam. – Jól van, menjél csak vissza hozzá! Bár, nem tudom mit fog majd hinni rólad, ha tálalok neki mindent a múltadról, a sok fiúról és a többiről! – kiáltott utánam. Dühösen fordultam vissza hozzá.
- Úgyse mered!
- Nem-e? Na majd meglátjuk, hogy ki nevet a végén! – nevetett fel gúnyosan. Inkább itt hagytam és visszamentem. Teljesen felidegesített.
A szobánkban mellesleg nem túl kedvesen viselkedtem Jonghoonnal. Már teljesen elegem volt mindenből, és már csak aludni akartam. A hálószobába beérve elkezdtem egy picit szipogni, annyira elegem volt már belőle… Barátnőm persze rögtön megkérdezte, hogy mi történt, de nem akartam elmondani senkinek se, hogy mi történt, ezért hazudtam. NiTae Jonghoon-t kereste, ezért szóltam neki, majd együtt visszajöttünk és befeküdtünk az ágyba. Már majdnem elaludtam volna, amikor arra lettem figyelmes, hogy a két szobatársunk éppen a nappaliba költözik. Se én, se Jonghoon nem értettük, hogy miért, elvégre ott nem férnek el, ha csak…! Próbáltam nem rosszra gondolni, de elég nehéz volt. Már félig aludtam, amikor Jonghoon elkezdett szólítgatni, de nem válaszoltam rá, mert abban a pillanatban el is aludtam.

Reggel, mikor felébredtem, Jonghoon már nem volt mellettem. Nagy nehezen kikeltem az ágyból és a konyha felé vettem az irányt. Valahogy nem lepődtem meg rajta, hogy NiTae-t találtam ott éppen reggeli készítés közben. Leültem egy székre az étkezőasztalnál, és onnét figyeltem, ahogy barátnőm szorgoskodik. Annyira bele volt merülve, hogy észre se vette, hogy itt vagyok, ezért gondoltam, megviccelem. Csendben mögé lopóztam, majd hirtelen megfogtam a vállát. Ijedtében ugrott egyet, mire én felnevettem.
- Jó reggelt! – léptem mellé, mire ő csúnyán nézett rám.
- Neked is - morogta az orra alatt. Én ezen is csak nevettem, majd visszaültem a helyemre.
- Hát a fiúk? – kérdeztem.
- Korán el kellett menniük próbálni – felelte barátnőm, miközben megterített.
- Értem.
- Azt is mondták, hogy majd mi is bemehetünk megnézni – mesélte csillogó szemekkel NiTae.
- Tényleg?
- Aham.
- Az nagyon jó – haraptam bele a pirítósomba. – És mikor?
- Majd délután valamikor. JiYong azt mondta, hogy majd hív, ha mehetünk. – mikor ezt mondta, rápillantottam a kanapéra, amin még látszottak az este nyomai, vagyis az ágynemű még ott volt.
- És milyen volt az este a kanapén? Jól szórakoztatok? – kérdeztem egy sunyi mosoly kíséretében. NiTae elvörösödött és a fejemhez vágott egy rongyot, ami először akadt keze ügyébe.
- Nem is történt semmi! - mentegetőzött teljesen vörösen.
- Az arcod nem erről árulkodik – kacsintottam rá, majd beleittam a tejbe. Barátnőm csak pufogott magában.
A reggeli további részét csendben töltöttük. Amikor végeztünk, a mosogatni valót csak a konyhapultra helyeztük, mondván, hogy majd később elmosogatjuk, amiből általában soha semmi nem szokott lenni. Teli hassal ültünk le a TV elé, amiben egy értelmes műsort kerestünk, de mivel nem találtunk, kikapcsoltuk a TV-t.
- Öm NiTae… - szólaltam meg. Itt megakadtam. Barátnőm csak kérdőn nézett rám. – Akkor visszamegyünk Szöulba? – kérdeztem egy hirtelen ötlettől vezérelve. Igazából először el akartam mesélni, hogy mi is történt az este folyamán, de meggondoltam magam. Jobb, ha arról senki se tud.

- Lehet – felelte bizonytalan hangon barátnőm. Csendben ültünk tovább.
- Elmegyünk sétálni? – kérdeztem hirtelen. NiTae bólintott, majd bementünk a szobába átöltözni és rendbe szedni magunkat, mert még mindig pizsiben voltunk. Miután ezzel végeztünk, elindultunk felderíteni a várost. A nap szépen sütött, ezért úgy gondoltam, biztos meleg is van, de mire kiértünk, teljesen beborult és az eső is elkezdett esni. Visszafordultunk, hogy átöltözzünk, mert hűvös is volt. Miután másodszorra is átöltöztünk, tényleg elindultunk sétálni.
A város nagyon szép volt és az egész délelőttöt itt töltöttük, még ebédelni is egy étteremben voltunk. Még pár ruhás boltot is megjártunk, elvégre a vásárlás se maradhat el. Pont mikor már nagyon elkezdtünk unatkozni, NiTae csengőhangja szólalt meg. Rögtön felvette a telefont. Mosolyogva beszélt egész végig. Amikor letette, közölte, hogy JiYong volt, és azt mondta, hogy most mehetünk. El is indultunk, de a baj az volt, hogy nem tudtuk merre kell menni, ezért barátnőm újra felhívta JiYong-ot, kinek segítségével eljutottunk a megfelelő helyre. Mosolyogva mentünk be, de mikor beértünk, egy nagyon meglepő dologgal találtuk szembe magunkat.

13. fejezet (NiTae pov.)

Nem sokkal később felkeltem, mivel valaki bejött a szobába.
- Eun Hee? - suttogtam nevét.
- NiTae - hallottam, hogy szipog.
- M..Mi történt? Jonghoon bántott? - kérdeztem egyből, persze suttogva, nem akartam felkelteni a békésen alvó Jiyong-ot.
- Nem.. nem, csak... bevertem a kis lábujjam a küszöbbe... köcsög küszöb - kezdett el mérgelődni. Én csak kuncogtam egyet.
- Jaj, már megijedtem... Jonghoon merre van? - néztem döbbenten rá, mondjuk sokat nem láthatott.
- Mindjárt szólok neki - ezzel elment szólni alvótársának. Körülbelül 2 perc után együtt jöttek be a szobába, majd feküdtek le az ágyba. Én visszafeküdtem Ji mellkasára, de azon nyomban éreztem, hogy felkelt.
~Jaj, ne máár..! Nem akartam felkelteni..~
- NiTae.. - nyammogott egyet, halkan.
- Bocsika - suttogtam vissza félve.
- Semmi baj, de szerintem menjünk ki.... a nappaliba.. Jonghoon és Eun Hee biztos, hogy megszeretnének még pár dolgot beszélni - szólalt meg álmoskás hangján.
- Rendben - ezzel kikeltünk az ágyból. Felvettük a párnánkat, takarónkat, s a lepedőt, majd kiigyekeztünk, de Jonghoon hangja megállított minket egy percre.
- Hová.. hová? - kérdezte, hallatszott a hangján, hogy sunyin mosolyog.
- A nappaliba - válaszoltam.
- De azon nem fértek el ketten - értetlenkedett barátnőm.
- Megoldjuk - kuncogott Ji, majd kimentünk. Becsuktam a szoba ajtót Kihúztuk a kanapét, megágyaztunk, majd elhelyeztük magunkat kényelembe. Szinte ugyan abban a pózban feküdtünk mint az ágyon.
- Nem is olyan kicsi ez a kanapé - kuncogott Ji.
- Hm.. ja - nyöszörögtem.
- Álmos vagy?
- Kicsit... - kezdtem el játszadozni ujjaimmal mellkasán. (Póló is volt rajta.!)
- Nhee.. ezh csikizzzz - kezdett el ficánkolni alattam. Én csak kuncogtam egyet, majd folytattam amit elkezdtem.
Addig- addig ficánkolt míg fölém nem kerül. Az eddigi nevetésem egyből eltűnt, s meglepett arccal figyeltem az övét.
Mélyen elvesztünk egymást tekintetében.
- Kérlek - suttogta. Nagyon nyeltem, tudtam, hogy mit akar. Mivel nem válaszoltam... ezért megtette.
Ajkait óvatosan helyezte enyémre.
És bekövetkezett az amitől féltem! A szívem .... hevesebben dobog, mint eddig bármikor.
Elszakadtam tőle, majd lelöktem magamról, hátat fordítottam neki, s szinte egyből elaludtam.

Jiyong Pov.

Lehet nem kellett volna ez a csók, de nem bírtam magammal.
Dühösen fordított hátat nekem, majd 5 perc múlva már légzése egyenletes volt.
~Mindent elszúrtam!?~

13. fejezet (Eun Hee pov.)

Kérdése annyira hirtelen jött, hogy rögtön válaszolni se tudtam. Leakadtam ott, hogy mennyire aranyos volt ez már tőle, hogy így megkérdezte.
- Hát… - nyögtem ki nehezen. – Tulajdonképp ez nem tőlem függ…
- Akkor? – kérdezte kíváncsian Jonghoon.
- Igazából NiTae-től – mondtam halkan, nehogy a másik kettőt zavarjuk.
Igazából érdekes hangok jöttek tőlük, és ha jól vettem ki, hevesen csókolóztak. JiYong biztos ment volna tovább is, de tudtam, hogy barátnőm nem fog belemenni… legalábbis reméltem.
- Nyugi, JiYong őt kezelésbe veszi, úgyhogy biztos bele fog menni – mondta, majd felém fordult.
- Akkor igen, szívesen – fordultam én is felé. Szemeim csillogtak, de ha jól láttam a holdfényben, az övéi is. Egy darabig csak szemeztünk egymással, majd láttam, hogy Jonghoon tekintete a számra tévedt. Egy darabig csak bámulta, de rövidesen meg is szólalt.
- Szabad? – kérdezte. Válaszul megcsókoltam. Először kicsit meglepődött, de hamar viszonozta és átvette az irányítást. Először csak gyengéden ízlelgettük egymás ajkait, majd egyre hevesebbé váltunk.
NiTae-ék és valami ehhez hasonlót művelhettek, de lehet, hogy ők már sokkal előrébb tartottak. Elváltunk egymástól pár pillanatra, hogy levegőt tudjunk venni. Pár másodperccel később Jonghoon újra „támadt”. Most már viszont rám is feküdt. Egyikkel kezemmel hajába túrtam, másikkal pedig nyakát öleltem körbe. Ezzel baj nem is lett volna, de mivel én eléggé az ágy szélén voltam, sikeresen leestünk. A másik két turbékoló pár hangos nevetésben tört ki.
- Ez nem az aminek látszik – nyögtem ki nehezen, persze NiTae nem hitt nekem. Mondjuk én se hittem volna neki fordított esetben. Gyorsan visszafeküdtünk az ágyba.
Teljesen ki volt száradva a szám, ezért kimentem a konyhába egy pohár vizet meginni. Miután ittam, leültem kicsit a kanapéra. Össze-vissza cikáztak a gondolatok a fejemben.
Ki akartam üríteni a fejem, ezért kimentem a friss levegőre sétálni. Abba bele se gondoltam, hogy esetleg Junnal vagy Minhoval összetalálkozhatok.
Kimentem a hotelből és sétálni kezdtem az utcákon. Kicsit hideg volt egy szál pizsamában, de nem nagyon tudott érdekelni.
A parkban kötöttem ki, amire NiTae-vel találtam rá. Leültem a padra, behunytam a szemem és megpróbáltam semmire se gondolni. Nehezen ment, de végül is sikerült.
Nem tudom mióta ülhettem itt, de egyszer csak bokorzörgésre lettem figyelmes. Riadtan kaptam a fejem hátra, de a bokorból csak egy kiscica jött ki. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, és visszafordultam. Amint ezt megtettem egy Junnal találtam szembe magam. Ijedten néztem rá, de ő csak kedvesen elmosolyodott és végig simított az arcomon.

Jonghoon pov.

Eun Hee kiment a szobából, gondolom inni. Én is ki voltam száradva kicsit. Próbáltam nem rosszra gondolni, de féltettem Eun Hee-t, még így is, hogy csak a konyhába ment ki.
Már több tíz perce nem jött vissza, ezért most nem bírtam ki, hogy ne nézzem meg, hogy mi van vele. Felkeltem és én is kimentem a konyhába. Legnagyobb meglepetésemre Eun Hee volt ott.
- Hát te? – kérdezte tőlem.
- Csak szomjas voltam – füllentettem neki, de végül is volt benne igazság. Kivettem egy poharat és töltöttem bele vizet, amit meg is ittam.
Leültem Eun Hee mellé a kanapéra.
- És te mit csinálsz itt? – kérdeztem tőle kedvesen. Ő csak megvonta a vállát.
- Nem voltam álmos, ezért kimentem levegőzni egy kicsit – felelte, majd felállt és bement a szobába.
Valami viszont bűzlik nekem benne. Ha volt kinn levegőzni, akkor hogy nem találkozhatott Junnal? Még NiTae-t és megtámadta Minho…
Biztos voltam benne, hogy valami nincs rendben, de még Eun Hee viselkedése is furcsa volt. Most teljesen érzelemmentesen beszélt, pedig általában mindig mosolyog…

12. fejezet (NiTae pov.)

Megleptek Jonghoon szavai mikor kijelentette, hogy ők is itt fognak aludni velünk egy szobában.
Barátnőm kicsit meglepett volt, de amint láttam szemei másról árulkodtak. Kényelmesen ültem a helyemen, de kicsit álmos is voltam, ezt azzal jeleztem, hogy ásítottam egy nagyot. Tanácsoltam, hogy menjünk aludni, mivel a fiúknak holnap hosszú napjuk lesz. Mindenki bólintott, mivel tudták, hogy igazam van. Mikor beakarunk menni a szobába hirtelen eszükbe jutottak a fiúk. Hol fognak aludni?
Hátrafordultam, majd megkérdeztem, hogy hol szeretnének aludni. Nem nagyon tetszett az ötlet, de nem fértek volna el a kanapén... ezért velünk kellett aludjanak. Jiyong elég érdekes mosolyt lejtett, elég hirtelen is vágta rá a választ. Becsoszogtunk a szobánkba, majd bebújtunk az ágyba.

Egyszerűen képtelen voltam elaludni. Azon járt az eszem, hogy most mit kéne tegyek. Itt fekszik mellettem Ji akit kiskoromban nagyon imádtam, s most is kezdtek érezni valamit, amitől félek. Hirtelen egy kart éreztem meg hasamnál. Odakaptam tekintetem, majd a kar tulajdonosára néztem. Szemei csillogtak, a hold fénye bevilágította a szobát, így tisztán láttam.
- J..Jiyong - suttogtam nevét.
- Css - tette rá ujját ajkaimra. Nagy szemekkel figyeltem, még mindig. Ez olyan hihetetlen. Jiyong, te egy tuskó vagy! Fogd fel, hogy miattad szenvedtem/szenvedtünk, most pedig mint helyre akarsz hozni?! Ááháháháháá.~ dühöngtem magamban. Az eszem azt mondja, hogy utáljam, de a szívem... a szívem.. mást mondd, ami nagyon idegesít!
- K..kérlek... hagyj.. - nyöszörögtem ki a szavakat.
- NiTae, kérlek, fejezd ezt be! Mért vagy ilyen elutasító? te is nagyon jól tudod, hogy sajnálom a múltat, de.... - nem folytatta inkább témát terelt - kérlek, fejezzük be ezt az ellenségeskedést és menjünk vissza Szöulba. Te, én, Jonghoon és Eun Hee.. mi négyen.. mi vigyázunk rátok. Csak arra kérlek, gyertek vissza! - nézett mélyen a szemembe.
- Jiyong, ez nem olyan egyszerű.. - sóhajtottam fájdalmasan - tudom, hogy megbántad, sajnálod, eddig minden oké, de te nem tudod, hogy mennyit szenvedtem... és Eun Hee is.. Nem megyek vissza Szöul-ba.. MinHo és Jun ott simán megtalálnak! SŐT! mindenhol! - remegtem meg testemben, amit ő is érezhetett, mivel szorosabban bújt hozzám.
- Kérlek - csak ennyit mondott, majd felém tornyosodott. Most szemeim az eddiginél is nagyobbak lettek, s csak figyeltem, hogy mire készül - Kérlek, Kérlek, Kérlek, Kérlek, Kérlek - könyörgött, majd adott egy puszit a nyakamra, aztán feljebb ment. Az államra, arcomra, s legutoljára .... a számra.
- Kérlek - lehelte szó szerint a számba.Istenem, még egy kérlek és esküszöm bele megyek, CSAK még egyet! - kérleeeeeeeek - húzta el az "e"-t, s szenvedélyesen megcsókolt. Megnyalta alsó ajkam, mire automatikusan nyitottam szét ajkaimat, s engedtem be nedves izmát a számba. Nem akartam. Nem, mivel tudtam, hogy ez.. ez nagy lavinát indít bennem és ... megtörtént. A lavina elindult. Beletúrtam hajába, míg szenvedélyes táncot jártak nyelveink.
Aztán egy apróbb köhintés ugrasztott szét minket.
- aj.. aj.. - kuncogott Ji, majd lemászott rólam. Előre néztünk, de nem láttunk semmit, majd hirtelen megnyikkant Eun Hee ágya, s nagy cuppogásokat hallottunk. Mosolyogva egymásra néztünk, majd amit az előbb csináltunk azt folytattuk, de most én kezdeményeztem.
- Na, akkor mi a válaszod? - vált el tőlem egy percre.
- Na, szerinted? - mosolyogtam rá. Most én voltam felül.
Ji átfordított, majd megint ő került felülre. Kezét bevezette felsőm alá, mikor észbe kaptam, s elváltam tőle.
- Ez nem jó... ötlet - lihegtem.
- NiTae.... - lehelte nevemet, majd közel húzott magához. Ekkor éreztem meg, hogy böki valami a bal combom .. belső felét.
- Ugh - nem tudtam mit akarok mondani, de ez jött ki most hirtelen.
Hirtelen egy nagy puffanást hallottunk Eun Hee-ék felől. Oda kaptuk a fejünket, majd azt vettük észre, hogy mind a ketten a földön vannak, egymáson fekve. Betelt a pohár nagy nevetésbe törtünk ki, mire a két személy felkapta a fejét.
- Oh, N..NiTae - hebegte -habogta barátnőm - e..ez nem az aminek látszik - vakarta meg tarkóját.
- Hááát, perszeee - mosolyogtam, persze ezt nem nagyon láthatták, de hangomon biztos, hogy hallatszódott - csak folytassátok - invitáltam őket, majd vissza tettem fejem a párnák közé.
- Huh, ez durva volt- hallottam meg Jonghoon hangját, amit megmosolyogtunk Ji-vel aztán végleg lehunytuk pilláinkat. Ji mellkasár húzta fejem, így hallottam hevesen zakatolószívét, de persze, arra fogtam, hogy biztos megijedt az előbbi dolog miatt. 

12. fejezet (Eun Hee pov.)

Álmatlanul telt az éjszakám, egészen addig, amíg mozgolódásra nem ébredtem fel. Valaki a konyhában volt. Különösebb figyelmet nem szenteltem rá, de visszaaludni se tudtam. Felkeltem és én is kimentem a konyhába. Láttam az asztalon egy üres poharat. Rögtön NiTae-re gondoltam. Különösebben ez sem érdekelt. Elővettem én is egy poharat, majd töltöttem bele vizet. Ahogy gondolkodtam, eszembe jutott, hogy ha NiTae itt járt, akkor ébren van, ergo kiment levegőzni régi jó szokásához hívén. Ezzel még nem is lenne probléma, ha nem tudnánk, hogy Minho és Jun éppen valahol körülöttünk szaglászik. A poharat próbáltam szépen lerakni az asztalra és nem levágni oda, de mivel siettem, ez nem sikerült. Bevágtattam a barátnőm szobájába, amiben persze nem találtam. Elkezdtem idegesen fel-alá járkálni a szobában. Féltettem, hogy bántódása esik, de nem mentem utána, mert ötletem se volt, hogy merre ment.
Pár perces járkálás után mégis úgy döntöttem, hogy utána megyek. Felkaptam egy pulcsit és már nyitottam volna az ajtót, amikor kopogtak.
- Eun Hee, itt vagy? – hallottam Jonghoon hangját kintről. Nem értettem, hogy mit is keres itt pontosan, de kinyitottam neki ajtót, mert nem akartam megvárakoztatni.
- Hát te? – kérdeztem kicsit meglepetten tőle, miközben beengedtem. Ő egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében beljebb jött.
- Én csak meg akartam nézni, hogy veled minden rendben van-e – felelte őszintén. Én csak kérdőn néztem rá.
- Miért, történt valami? – kezdtem megint ideges lenni.
- Hát… - motyogott Jonghoon, miközben a földet pásztázta.
- NiTae-vel történt valami? Minho keze van az ügyben? Egyedül hagytad? – kezdtem egyre jobban dühbe gurulni.
- Nyugi, ott van JiYong is. Biztos nem esett baja – próbált lenyugtatni a fiú, de nem igazán sikerült. Őszintén szólva, JiYongban sem bíztam meg. Ha képes volt minden szó nélkül elmenni és itt hagyni legjobb barátait, most is képes lenne rá. Elhiszem, hogy megbánta, de ennyi nem elég.
- Megkeresem – jelentettem ki, majd megindultam az ajtó felé, de Jonghoon elkapta a karom. Idegesen néztem rá, de ő csak cukin mosolygott. Ebben pillanatban, kinyitódott az ajtó, és egy NiTae és egy JiYong lépett be. Kicsit meglepődtem, de még mindig nem nyugodtam le, főleg, hogy láttam, hogy JiYong megsérült.
- Úristen, jól vagy? – mentem oda régi barátunkhoz, aki bólintott egy aprót. NiTae-re pillantottam. Szemmel megbeszéltük a dolgokat, amit egy bólintással zártunk.
- Na gyere, lekezelem a sebeidet – mondta barátnőm, majd bevezette a fürdőbe. Én leültem Jonghoon mellé a kanapéra (aki időközben helyet foglalt).
- Szerencsére nem történt semmi baj – törtem meg a csendet. – Amúgy meg bocsi, hogy csak úgy neked támadtam, csak tudod NiTae túl fontos nekem… Sok mindenen mentünk keresztül együtt – gondolkodtam el a régi emlékeken. Jonghoon érdeklődve figyelt.  –Áhh, mindegy, hosszú. Majd egyszer talán elmesélem – mondtam, majd NiTae és JiYong lépett ki a fürdőből, az utóbbi egy-pár ragtapasszal az arcán.
- Így kellemes lesz fellépni – jegyeztem meg, mire ő csak rám mosolygott, majd helyet foglaltak mellettünk.
- Jun nem járt itt? – kérdezte barátnőm, mire én megráztam a fejem.
- Legalábbis én nem találkoztam vele – feleltem.
- Még jó – tette hozzá halkan Jonghoon a leginkább magának szánt megjegyzést, de még így is lehetet hallani.
- De miért is jöttetek pontosan? – kérdezte NiTae. Kíváncsian fürkésztük a két fiú arcát, akik először egymásra néztek, majd Jonghoon szólalt meg.
- Ugye, lesz holnapután, vagyis – itt a karórájára nézett – holnap, mivel hajnali kettő van, egy fellépés. Mindkettőnk csapata ebben a szállodában szállt meg, ezen az emelten is. Ezért úgy gondoltuk, hogy amíg itt vagyunk, veletek leszünk ebben a szobában, nehogy az a két patkány újra a közeletekbe férkőzzenek – mondta Jonghoon.
Én csak NiTae-re néztem, aki szintén meg volt lepve, pont úgy, mint én. Rögtön válaszolni se tudtam, de végül beleegyeztünk. Hogy is lehetne egy ilyen ajánlatott visszautasítani?
Csendben ültünk egy ideig, amíg NiTae nem ásított egyet.
- Le kéne feküdni aludni szerintem. Holnap biztos kemény napotok lesz – felelte NiTae. Helyeslően bólintottunk, majd fel is álltunk. Mi ketten meg is indultunk a szobánk felé, de félúton megtorpantunk. Ők hol fognak aludni?
- Hol szeretnétek aludni? – kérdezte NiTae, mire a két fiú egymásra nézett és elmosolyodott.
- A kanapé jó lesz – szólalt meg végül Jonghoon.
- Az nem elég nagy kettőtöknek – mondtam én.
- Akkor alszotok velünk – felelte NiTae.
- Hát jó – vágta rá kicsit gyorsabban Jiyong sunyin mosolyogva. Rossz érzésem támadt, de mivel én is fáradt voltam már, nem igen törődtem vele. Bevonultunk a szobánkba. A franciaágyam nagyon nagy volt, így kényelmesen elférünk. Én rögtön bebújtam az ágyba. Vártam, hogy Jonghoon mikor fekszik le, mert le akartam már kapcsolni a kis lámpát. Levette a pólóját, majd befeküdt az ágyba (melegítőben volt alapból).  Nyeltem egy nagyot, amikor megláttam felső testét. Nem is bírtam sokáig nézni, mert rögtön zavarba jöttem. A sok férfi közül, akivel találkoztam, ő váltott ki belőlem először ilyen reakciót…
Próbáltam elaludni, de nem sikerült. Csak forgolódtam, nem tudtam, hogy feküdjek ahhoz, hogy elaludjak. Végül a hátamra feküdtem, de így se sikerült.
- Jonghoon – suttogtam halkan.
- Hm?
- Alszol? – kérdeztem félve.
- Nem – motyogta. – Miért?
- Semmi, csak kíváncsi voltam, hogy te alszol-e – mondtam.
Többet nem beszéltünk. Én a plafont néztem (már amennyire sötétben látni lehet). Azt hittem, hogy Jonghoon elaludt, de nem.
- Ha visszamegyünk Szöulba, visszajössz velem? – kérdezte. 

11. fejezet (NiTae pov.)

Amint befeküdtem az ágyba... egyből elaludtam.

Persze, az álmom nem volt más minthogy MinHo megerőszakol. 

Ijedten keltem fel, majd egyből kimentem a konyhába, ittam egy pohár vizet, majd úgy döntöttem, hogy kicsit lemegyek a szálloda udvarára levegőzni egy kicsit.

Felvettem egy pulcsit a biztonság kedvéért, majd elindultam lefelé. 

Kapucni is volt rajtam, nem akartam, hogy valaki felismerjen. - nem mintha valaki hajnali 2 körül mászkálna -, de ez így a legbiztonságosabb. 

Már vagy 10 perce lent ülök az egyik padon, mikor hangokat hallottam.

Két fiú volt, gyorsan bebújtam a legközelebbi fa mögé, és onnan hallgattam az eseményeket.

Leültek arra a padra amire én, majd megszólalt az egyik.

Egyből tudtam ki ő. 

- Szerintem ennek nem lesz jó vége! - motyogta az ismerős. 

- Szerintem se, de ők tudják, ha az a két patkány megint a közelébe megy Eun Hee-nek én esküszöm ..... megölöm - motyogta a másik.

Meg van kik voltak.

Jonghoon és Jiyong.

- Nyugodj le!
- De nem megy, féltem Eun Hee-t - motyogta Jonghoon.
- Megértem... - sóhajtott Jiyong.
Éreztem, hogy lábamból kezd kimenni az erő, s egy nagy puffanással ültem le a földre.
- Hallottad ezt? - hallottam meg az ijedt hangú Ji-t.
- Igen - aztán felálltak, és ha jól érzékeltem akkor felém jönnek.
BINGÓ!~

- NiTae!? - lepődtek meg egyszerre.
- Hali - intettem kínos mosoly kíséretében.
- Mit csinálsz te itt? - kérdezte Jonghoon.
- Én...én.. én csak... - kezdtem volna magyarázkodni, de semmi ész-szerű választ nem tudtam volna kinyögni - mindegy - sóhajtottam, majd feltápászkodtam a földről.
Mikor akartam volna felmenni valaki megragadta a karom, s behúzott egy sötét nem tudom hova.
Egy kisebb sikítás hagyta el számat, majd befogták.
- Ha még egy mukkot mersz szólni megöllek, világos? - ismertem fel MinHo hangját.
El engedte a számat, majd egyből rákezdtem.
- SEGÍTSÉG! VALAKI! SEGÍTSÉG! - kiabáltam.
MinHo a hajamnál fogva lerántott a földre, majd leguggolt hozzám.
Teljesen bepánikoltam.
Könnyeim elkezdtek folyni, s csak motyogtam MinHo-nak, hogy hagyjon békén, kérleltem, de nem hatotta meg semmi.
Ekkor olyat tett amit már lassan 1 hónapja nem.
Megcsókolt.
Undorodtam tőle, de ez.... valamivel másabb volt, mint a többi követelőző, most gyengéden tapasztotta ajkait az én számra.
Ami... nem Rá vall.
Nem csókoltam vissza, nem akartam, hogy közöm legyen hozzá, majd meghallottam Jiyong hangját.
Elszakadtam MinHo-tól, s elkezdtem kiabálni.
- Ji - kiáltottam, mire befutott oda ahol én ültem könnyes szemekkel.
- Már megint te!? - nézett rá szúrósan.
- Oh, NiTae, csak nem ő a kis barátod? - kezdett el nevetni MinHo.
- És ha igen!? - válaszolt Jiyong helyettem.
- Ji - néztem rá szúrósan.
- Bocs - vont vállat - nem, nem a barátnőm, ha arra gondolsz, de neked sem - kacsintott, majd bevert egyet MinHo-nak.
Én végig néztem ahogy egymást marcangolják, majd mikor Ji szépen ellátta MinHo baját az elfutott.
Még mindig a földön ültem, Ji leereszkedett hozzám.
Arca több helyen sebes volt, véres.
Elég érdekesen nézett ki, kicsit meg is ijedtem.
- Ji - nyúltam volna arcához, de ő megfogta a kezem.
- Soha többé, nem akarom, hogy elmenj mellőlem - ölelt meg.
Nem értettem ezt a válaszát.
Még mindig haragudtam rá egy kicsit, de a haragom kezd felszikkadni, mivel megmentett... másodszorra is!


- Gyere, menjünk fel a szobánkba... lekezelem a sebeid - álltam fel nagy nehezen.
Csak bólintott, majd elindultunk.
Fent a szobába egy mérges tekintetű Eun Hee-vel, s egy cukin néző Jonghoon-al találtuk szembe magunkat.

11. fejezet (Eun Hee pov.)

Amikor meghallottam Jun hangját, azt hittem, hogy rögtön elájulok, de ahogy láttam NiTae se volt jobban. Legszívesebben kitekertem volna a nyakát, vagy ha ezt nem is, legalább felpofoztam volna, de nem tehettem semmit, ugyanis Jun egy kést tartott a hátam mögött.
- Jobb lesz, ha azt teszed, amit mondok – suttogta még mindig a fülembe. Segítségkérően ránéztem a barátnőmre, de ő mással volt elfoglalva. Nyeltem egy nagyot, és azután válaszoltam.
- Őrült vagy! Mondtam már? – feleltem.
- Tényleg ezt szeretnéd? – kérdezte. Igazából azt szeretném, hogy hagyjon végre békén, de mivel ez teljességgel lehetetlen, inkább nem is válaszoltam. Arra vártam, hogy elengedjen, vagy hogy NiTae segítsen, ám egyik se történt.
- Hogy vagy mostanában Jun? – kérdezte barátnőm tök normálisan, mintha barátok lennének. Nagyon nem értettem, de Jun se. Kérdőn néztem barátnőmre, aki kacsintott egyet. Kicsit megnyugodtam, de a kés még mindig zavart.
- Én jól, de Minho nagyon lehangolt miattad. Jobban kéne vigyáznod rá, mielőtt valakinek bántódása esik, mondjuk a kisöcsédnek? – célozgatott enyhén Jun.
NiTae-nek van egy kisöccse, aki nem rég született. Tavaly azt hiszem. Nagyon aranyos kisgyerek.
Azt hittem, hogy NiTae ki fog borulni, de nem, helyette normálisan válaszolt.
- Valóban? Úgy tudom, hogy Minho már egy felnőtt férfi, tudnia kéne vigyázni magára. De ha rossz kedve van, egyébként se az én dolgom felvidítani, hanem tiéd, mert te vagy a barátja. Az öcsémet pedig nyugodtan ki lehet hagyni. Ha egy hajszála is meggördül, akkor ti ketten a dutyiban végzitek – felelte halál nyugodtan a barátnőm. Csodáltam, hogy honnét van hirtelen ennyi bátorsága. Jun már nyitotta a száját a válaszra, de JiYong megérkezett Jonghoon kíséretében. NiTae mikor meglátta JiYong-ot, rögtön odarohant hozzá és megölelte. Nem értettem ezt a hirtelen reakciót. Jonghoon felém jött. Rögtön segítséget is kértem tőle. Jun felfedte Minho kilétét is, amire NiTae lesápadt. Jonghoon behúzott egyet Jun-nak, aki elengedett és a kést kiejtette a kezéből. Aztán jött JiYong és ő is behúzott neki egyet, annyi különbséggel, hogy ő Minho-nak is. A két fiú nem hagyta ennyiben az egészet, így elkezdtek verekedni.
Jun és Minho vérző szájjal fordult felénk. Minho kérdőre vonta NiTae-t, hogy miért csinálja ezt. Jun meggyanúsította, hogy hazudik, ami igaz is volt. Igen, hazudott, hogy a fiúk ne tudják meg a piszkos dolgainkat. Én persze rögtön kiálltam mellette. Aztán Minho elszólta magát… A két fiú csak kérdőn nézett rá. NiTae sírva rohant el. Tudtam, hogy nekem kell majd mindent elmagyarázni.
„Bezzeg mikor kellettem, hogy az ágyba kényeztesselek” hangzottak Minho szavai a fülemben. Tudtam, hogy hazudnom kell, különben nekem is lőttek.
Jun és Minho elrohant, így egyedül maradtam a fiúkkal.
- Mi volt ez Eun Hee? – kérdezte JiYong. Nem válaszoltam, csak nyeltem egyet. Át kellett gondoljam, hogy mit mondok. – Válaszolj! – üvöltött rám a fiú.
- JiYong, nyugi – mondta Jonghoon, de JiYong nem is foglalkozott vele.
- Mi volt ez? – üvöltött velem tovább. – Kérlek, mond el – csendesedett el.
- JiYong, én meg mondtam. Amikor elmentél, megváltoztunk. A rossz irányba. Ez is egy sajnálatos eset volt. Épp egy buliban voltunk, ahol a pultos sokkal erősebb italt adott NiTae-nek, aki ennek hála teljesen berúgott. Így találkozott Minho-val, és hát nem kell részletezzem, hogy mi történt. Másnap persze NiTae semmire se emlékezett. Minho ezóta folyton követ minket Junnal együtt, aki elhatározta, hogy megszerez engem, de elég durva módszereket alkalmaz, mivel már kikosaraztam párszor. Minho folyton ezt dörgöli NiTae orra alá, miközben ez nem is igaz. Igazából ennyi, semmi komolyabb – hadartam el egy szuszra. A két fiú csak megszeppenve állt és nézett rám. –Köszönjük a segítséget, de most mennem kell, ha nem bánjátok, majd még találkozunk – köszöntem el tőlük, és már rohantam is vissza a hotelba. Szerencsémre nem tévedtem el, így gyorsan oda is értem. Beléptem a szobánkba. NiTae-t kezdtem el keresni a szememmel. Meg is találtam. Az ágy mellett guggolt és sírt. Mi mást csinált volna.
- NiTae, ne sírj! – mentem oda hozzá. Leguggoltam mellé és magamhoz szorítottam. – Megmagyaráztam nekik mindent – feleltem, mire barátnőm felkapta a fejét.
- Mi? – kérdezte.
- Nyugi, hazudtam – és elmeséltem neki mindent. NTae felsóhajtott.
- Akkor jó – felelte rekedtes hangon.
- És mikor is lesz az a koncert? – kérdeztem tőle.
- Holnap után.
- Értem. Na gyere, mosakodj meg, aztán feküdj le aludni! – mondtam, majd elvezényeltem a fürdőbe.
Most nem fürdött meg, csak megmosta az arcát, aztán már el is küldtem lefeküdni.
Még tettem vettem a fürdőben egy kicsit, de aztán én is lefeküdtem.

10. fejezet (NiTae pov.)

Annyira jól éreztem magam, hogy az valami hihetetlen.
Eddig még nem bántam még, de ezt már mondtam, nem is fogom, remélem!
Eun Hee kezdett fázni így úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk, de ekkor köpni- nyelni nem tudtam.
Jun állt Eun Hee mögött, de mire megszólalhattam volna, már szorosan ölelte barátnőmet, s valamit suttogni kezdett a fülébe.
Barátnőm egyből ledermedt ahogy én is.
~ Csak MinHo ne legyen itt ~ pánikoltam be
Gyorsan körbenéztem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy tényleg nincs itt.
Megfordultam, majd elővettem a telefonom, s írtam egy SMS-t JiYong-nak.
Nem volt más akit most hívhattam volna.
Ő volt az első akire gondoltam, hogy segít.

Jiyong, segíts! baj van! Ha tudod, hol van Jonghoon neki is szólj. a szálloda melletti parkban vagyunk.
Kérlek, SEGÍTS! : NiTae.~ 

Gyorsan rezgőre állítottam a telefonom, s vártam Ji válaszát.
Nemsokkal később meg érkezett ;  megyek.. az.. az.. megyünk, Jonghoon is jön.!!
Most már sokkal nyugodtabb voltam, próbáltam feltartani Jun-t addig is.
Eun Hee nem értette, hogy mért kezdtek eltársalogni az "ellenséggel", de kacsintottam egyet jelezve, hogy mindent elintéztem.
Jun még mindig úgy fogta barátnőmet mint eddig, nagyon nem tetszett ez a helyzetük, de mint láttam Eun Hee-nak sem!

- NiTae - kiáltott Jiyong.
- JI! - futottam oda hozzá, majd szorosan megöleltem.
Oké, ez kicsit furi volt, de most nem érdekel!
- Eun Hee, merre van? - nézett rám lihegve Jonghoon.
- ott! - mutattam Jun-ra.
- EUN HEE - kiáltotta Jonghoon.
- Jonghoon.. s.. segíts! - mondta rekedt hangon barátnőm.
- NiTae- szólított meg Jun - , szerintem örülni fogsz MinHo-nak, aki eddig ott ült - mutatott egy öreg bácsira a padon.
Ijedten kaptam oda tekintetem, majd Jiyong-ra néztem egy "segíts" pillantással.
Ji vette a lapot, majd először behúzott egyet Jun-nak, majd egyet MinHo-nak.
Persze a két fiú nem hagyta magát... így elkezdtek 4-en verekedni.

Jun és MinHo ránk néztek véres szájjal, majd MinHo szólalt meg. :
- NiTae, cica, mért csinálod ezt? eddig olyan boldogok voltunk - jött közelebb hozzám, de én távolodtam, amíg csak tudtam.
- Hagyj békén, nem volt köztünk soha semmi! - löktem el magamtól.
- Még hazudsz is? - nézett rám Jun.
- Nem hazudik! - lépett mellém barátnőm, majd odamentünk a két fiúhoz akik lihegve figyelték az eseményeket.
- Bezzeg mikor kellettem, hogy az ágyba kényeztessele.... - ekkor odamentem hozzá és lekevertem neki egy nagy pofont, majd ott hagytuk őket.
- NiTae, ez igaz? - kérdezte sokkos állapotban Jiyong.
Én nem válaszoltam, csak sírva felfutottam az emeletre.
Nem vártam meg míg leér a lift.
Nem akartam Jiyong-al beszélni, se senkivel! 

10. fejezet (Eun Hee pov.)

Sikeresen megérkeztünk Londonba. Nagyon szép hely kétségtelen. A hotel ahol megszálltunk, nagyon kényelmes és modern, és persze drága is.
Annak ellenére, hogy szüleim nem élnek már, még mindig gazdag vagyok. Apa valami nagy játékvállalat feje volt, anya pedig modell. Szerettem őket, bár nem erőltették meg magukat velem kapcsolatban. Ha valami bajom volt, csak pénzt adtak, letudva ezzel engem.
Azt hittem, hogy végre nyugodtan el tudok tölteni egy kis időt a legjobb barátnőmmel úgy, hogy senki nem zavar. Túl sokat akartam volna? Nem hiszem…
A folyosón vártunk a liftre, hogy elmehessünk sétálni egy kicsit. Kinyílt az ajtó, és mi épp beléptünk volna, amikor öt, vagyis csak négy ismeretlen ember sétált ki a liftből.
Egyszerűen nem akartam hinni a szememnek. JiYong állt ott a csapatával, vagyis a BIG BANG-gel. Csak átkozni tudtam a sorsot, hogy egy szállodában leszünk.
Próbáltam magam nem felhúzni teljesen, ami kisebb-nagyobb sikerrel sikerült is. NiTae egész nyugodt volt, egészen addig, amíg el nem mentek.
Mikor kiértünk a szállodából, hangosan kezdtünk el beszélgetni, aminek hála az utcán lévők hülyének néztek, ami persze egy percig sem zavart, mert már megszoktam NiTae mellett.
- Jó tudom! – vágott vissza barátnőm. – Azt hittem, hogy itt talán egyedül lehettünk és akkor ki tudom tisztítani a fejem, de így! Annyira elegem van belőle, meg Minho-ból is! Az összes pasi hülye! – üvöltözött tovább.
- Igen, tudom, nekem is elegem van Jun-ból. Bár szerencsére már rég találkoztam vele. Szerinted ő is ott volt Jejun? – kérdeztem, miközben elindultunk valamerre.
- Nem tudom, lehet. Bár, ha jobban belegondolok, akkor biztos felkeresett volna téged – mondta barátnőm, mire én helyeslőn bólintottam. Aztán hirtelen megtorpant. Kérdő pillantást lövelltem felé. A hátam mögé mutatott. – Nézd! – nyögte ki nehezen. Megfordultam. Amint megláttam, hogy mire mutat, az én lélegzetem is elállt. Egy nagy hirdetőtáblán volt egy plakát: Music Bank Special in London. Fellépők: F.T. Island, Big Bang, Girls Generation, SHINee, B1A4, Wonder Girls, INFINITE, KARA és Beast.
Összeállt a kép, hogy miért vannak itt a Big Bangesek.
- Szerinted, ha a Big Bang a mi szállodánkban van, akkor a többiek is?  - kérdeztem.
- Meglehet – felelte, majd előkapta a telefonját. Elkezdett valamit keresgélni, majd pár perces várakozás után megszólalt. – Még van jegy rá. Rendelek kettőt jó?
Bólintottam egy aprót. Miután NiTae végzett, tovább indultuk. Nem kóboroltunk el messze, mert szerencsére a közelben találtunk egy parkot, ahová rögtön be is tértünk.
A park egyszerűen gyönyörű volt! Ahogy ki volt világítva a padok, meg a tó, mesébe illő volt!
Rögtön odarohantam a tóhoz és annak ellenére, hogy hideg volt, beletettem a kezem. Nem mondom, hogy nem volt hideg, de hidegebbre számítottam.
- Nagyon szép ez a hely! – feleltem, majd odamentem NiTae-hez, aki közben leült egy padra.
- Igen. Biztos még több szebb hely is van Londonban. Már alig várom, hogy jobban körülnézhessünk itt! – mondta barátnőm csillogó szemekkel.
- Ühüm – feleltem. Mindketten felnéztünk az égre. Szép volt az ég. Lehetett látni a csillagokat, amik fényesen világítottak fenn az égen.
- Nézd, lehet látni az Oriont! – mutattam fel.
- A göncöl szekeret is! Még soha nem láttam ilyen fényesen! – mutatott egy másik helyre NiTae.
 Mindketten csak csendben ültünk és néztük az eget.
– Remélem nem fogjuk megbánni, hogy eljöttünk – törtem meg a csendet.
- Én is. Eddig még nem bántam meg – felelte NiTae.
Megint csöndben ültünk tovább talán egy 10 percig.
Már kezdett csípőssé válni az idő.
- Kezd hidegebb lenni. Ideje lenne visszamenni – mondtam, majd felálltam.
Hirtelen két kart éreztem meg a derekam körül, ami közelebb is húzott magához. Aztán megéreztem az egyén leheletét a nyakamnál.
- Nincs menekvés, mert mi mindenhol megtalálunk – suttogta a fülembe. A vér is megfagyott bennem hangja hallatán.

9. fejezet (NiTae pov.)

Egy kis magánkritika:  Először is.. mostanában nem tudom mért írok magánkritikát.xdd másodszor... ez a rész nekem nem tetszik,MERT az elejét infó órán írtam ééés.>.< ja.x d
na mindegy is.:$ Jó olvasást.~
ÉS VÉLEMÉNYEKET!! :DD

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


A csók után nagyon nem beszélgettünk, csak csendben néztük a filmet,de én kipirulva ültem tovább.
Kint nagy nehezen elmondtam Eun Hee-nek a történetek, majd a szállodában összepakoltunk, másnap hazamentünk.
Szöulban elváltak útjaink, megbeszéltük, hogy reggel 9-kor találkozunk.
Otthon mindent kimostam egyből és neki álltam pakolászni, amíg száradtak a ruháim.
Minden lehetséges dolgot összepakoltam, nem akartam semmit otthon hagyni... de ez érthető,nem szeretnék itt lenni Szöulban, de tudom, hogy Eun Hee, igen.
Nagyon sajnáltam, hogy belerángattam szegénykémet és ahogy elnéztem beleszerett Jonghoon-ba.
- Ahiis... olyan szar az élet - vágtam le a földre egy trikót amit beakartam éppen rakni a bőröndbe.
Leültem a fölre, lábaimat felhúztam, fejemet pedig térdemre hajtottam.
Nagyokat súhajtottam és gondolkoztam.
- Lehet nem kén elmenni? jaj, dehogynem! ha nem megyek el akkor Eun Hee tényleg nem fog tudni kiigazodni rajtam, és már a jegyeket is megvettük - beszéltem magamhoz.
Nem érdekelt, hogy hülyén viselkedtem, de ha egyszerűen nem bírtam másnak elmondnai problémámat akkor mindig magammal beszéltem meg. (xd)
Gyorsan összepakoltam a maradék ruhát, majd elmentem letuolni aztán bebújtam az ágyamba.


Reggel telefonom ébresztett.
Nagyon nem akartam kikelni az ágyból, de muszáj volt, hogy még eltudjak készülni.
Lassan kikászálódtam az ágyból, elmentem megmosakodni, fogat mosni, felöltöztem, csináltam egy gyors sminket, felvettem a cipőmet, majd kihúztam a bőröndöt az ajtó elé és még egyszer körbenéztem az "üres" házban. Nem költözök el véglegesen szóval, nem adom el, de addig is kiadom bérbe, talán keresek vele valamennyit.
Végül kiléptem a házból, bezártam az ajtót és elmentem.
A kulcsot az egyik ismerősömnél hagytam aki kivitt a reptérre.
Eun Hee már ott várt rám.
Gyorsan becsekkoltunk, majd felszálltunk a gépre.
Nagyon izgatottak voltunk mind a ketten, de ez érthető... hiszen.. elmegyünk Ázsiából.
Ha megtetszik London, akkor ott maradunk, ha nem is örökre, de szeretnék ott új életet kezdeni, remélem így lesz.


- NiTae- rázogatott barátnőm.
- Hm? - nyitottam ki szemeimet.
- Megjöttünk- barátnőm hangján lehetett hallani, hogy ő is nem olyan rég kelt fel.
- Mi? már is? - kérdeztem döbbenten.
- Nyugi, nem volt olyan rövid az út mint hinnéd - kuncogott.
- jól van, na - vágtam be egy fejet, majd lekászálódtunk a gépről, elmentünk a csomagjainkért, majd fogtunk egy taxit és egy hotelbe mentünk ideiglenesen.
Este 6- ra értünk a szállodához. Kifizettük a taxisnak a pénzt, majd bejelentkeztünk a hotelbe, majd felmentünk a hetedik emeletre ahol a szobánk volt, hál' istennek volt lift úgyhogy nem kellett szenvednünk.

- Hah, végre - dobta le magát barátnőm az egyik ágyra - juj, de kényelmes - kezdett el forogni az ágyon, én csak nevettem rajta és ahogy meghallotta nevetésem ő is elkezdett nevetni.
- Na, pakoljunk ki - fújtam ki a levegőt.
- Rendben - mosolygott -, de ne pakoljunk annyira ki, mert holnap úgy is elmegyünk házat nézni és akkor megint majd pakolászni kell.. és te is tudod, hogy nem nagyon szeretek pakolászni - fintorgott Eun Hee.
- Igen- igen, tudom, hogy milyen vagy - kuncogtam - , akkor csak a fontosabb cuccokat pakoljuk ki - mosolyogtam.
- én is így gondoltam.
- ha.. ha.. ha.

Egy fél órás pakolás után döntöttünk úgy, hogy végre minden olyan dolog kint van amire szükségünk lehet.
Max egy hétig leszünk csak a hotelban, mivel eléggé drága.
Eddig amit láttam a taxiból nagyon szép "kis" hely, eddig MÉG nem bántam meg, hogy eljöttem Szöulból.
- Nem megyünk el valamerre? - kérdeztem unottan.
- Menjünk, de nem nagyon szeretnék sötétbe sétálni, már ha érted miért mondom - nézett rám barátnőm.
- Értem én, de biztos, hogy itt nem találnak ránk! - öleltem meg.
- Remélem is!
- Na, akkor menjünk - néztem rá.
- Oké.
Elindultunk a lifthez, de mikor beakartunk szállni öt olyan emberrel találkoztunk akik közül is CSAK egyet ismerek jól.
Tátott szájjal néztem az előttem álló személyekre, majd átnéztem barátnőmre aki ugyanúgy reagált mint én.
- Áh, nem is tudtam, hogy idefogtok jönni  szólalt meg az ismerősünk.
- Chh.. neked mindig fel kell tűnnöd? - kérdezte barátnőm, meglepett flegma beszéde, nem szokott ilyen lenni.
- Unnie, hagyd, menjünk inkább - néztem rá.
~ Jézusom, mi a feje?! Én lettem az aki elráncigálja a barátnőjét... Ő pedig a flegma?! Mi a fene?! 
- Ja, amúgy mi is a hetediken vagyunk - kacsintottak, majd kiszálltak a lift-ből, mi pedig csak néztünk rájuk míg be nem csukódott a lift ajtaja.
- NEKI MINDIG OTT KELL LENNI-E AHOL MI?! - üvöltöttem.
~ na, ez vagyok én . (xd) 
- NiTae, nyugodj már le, nézz át rajta, oké?
- ... - nem mondtam semmit, csak sóhajtottam - jól van - adtam meg magam.


- Na, és hová megyünk? - értünk ki a friss levegőre.
- Nekem mindegy - mosolyogtam.
- Oké, akkor csak sétálgassunk, de ne menjünk messzire, mert nincs kedvem eltévedni - bökött oldalba.
- Jól van, na, tehetek én róla, hogy szokásom eltévedni idegen helyeken? - kérdeztem unottan.
- Nem lenne idegen, ha nem kellett volna eljönnünk ÁZSIÁBÓL! - kiáltotta az utolsó szót.
Akik az utcán voltak és pont körülöttünk álltak mindenki ránk nézett, hogy mit hablatyolunk itt össze-vissza más nyelven.

9. fejezet (Eun Hee pov.)

Nem kicsit voltam izgatott, nemcsak Jonghoon miatt, hanem NiTae miatt is. Szinte biztos voltam benne, hogy nem fog sikerülni neki, mire megkértem. És mivel túl jól ismerem már, valóban igazam lett. Eléggé kellemetlen helyzet volt, de talán Jonghoon elhitte. Talán.
Első utunk a moziba vezetett, ahol most nem túl jó filmeket játszottak. A mi választásunk egy gyilkolós horror filmre esett. A jegyeket én vettem, és teljesen véletlenül történt az, hogy NiTae és JiYong egymás mellé került, én meg Jonghoonnal valahol lejjebb ültem. Féltem, hogy JiYong valami hülyeséget fog csinálni. Ezt a két embert mintha egymásnak teremtették volna, annyira hasonlóan makacsak. Szörnyűek!
Hogy a film alatt mit csináltak, azt nem tudom. Csak azt tudom, hogy én nem tudtam rá figyelni, mivel Jonghoonnak nagyon nem tetszett, és ezért elkezdett kommenteket mondani hozzá. De olyanokat mondott, hogy néha alig bírtam ki nevetés nélkül.
A film után NiTae furcsán viselkedett. Kicsit piros volt az arca és folyton a földet pásztázta és nem figyelt senkire. Ebből rögtön tudtam, hogy valami történt vele, ezért is mentem ki a mosdóba vele. Rögtön letámadtam, mikor beértünk.
- NiTae, mi történt? – kérdeztem aggódva.
- Se… semmi – felelte, miközben még jobban elvörösödött.
- NiTae, az arcodra van írva, hogy történt valami. Biztos nem az váltott ki belőled ilyen reakciót, hogy nem tudom hány embert kibeleztek! JiYong csinált valamit?
- Ö… nem, persze hogy nem – válaszolta kis hezitálás után.
- Jól van. Ha nem akarod elmondani, ne mondd! – mondtam és mentem volna ki a mosdóból, ha barátnőm el nem kapta volna a karom.
- Várj, elmondom – elengedte a karom és kifújta a levegőt. – Szóval, JiYong megcsókolt a film közben – suttogta alig érthetően. Kikerekedtek a szemeim.
- És? – kérdeztem. Persze JiYongtól nem vártam volna mást.
- Az ölébe is húzott – pirult el újra barátnőm.
- Értem – feleltem. Mivel sikerült kiszednem NiTae-ből amit akartam, vissza is mentünk a fiúkhoz.
Viszont a két fiú helyett már csak egy ült egy széken. JiYong persze.
- Jonghoon hová lett? – kérdeztem a fiútól.
- El kellett mennie – felelte, majd felállt. – Nekem is mennem kell, viszont haza kísérlek titeket – felelte, mire én bólintottam és elindultunk.
Egész végig csendben sétáltunk. A hotel előtt elváltunk, mi bementünk, ő meg a dolgára ment. Őszintén kicsit csalódott voltam, amiért nem tudtam több időt Jonghoonnal tötleni, főleg úgy, hogy egy hosszú ideig nem is találkozhatunk majd.
A hotel szobánkban még egy laptop is volt. Rögtön kezelésbe is vettem, hogy rendeljek kettő repülőjegyet Szöulba. Holnap szeretnék visszautazni.

Másnap összepakoltunk és már el is hagytuk a szállodát, majd a reptérre mentünk. A gép olyan 9 körül indult. Igazából nem sokat beszélgettünk, mindketten csendben zenét hallgattunk, vagy éppen aludtunk. Szöulban mindketten hazamentünk. Megbeszéltük, hogy másnap találkozunk szintén 9-kor a reptéren, majd elváltunk. Otthon összepakoltam nagyon sok mindent, majd megrendeltem a jegyeket, ugyanis elhagyjuk Ázsiát NiTae kérésére.

A reggel megint gyorsan eljött. A megbeszélt helyen, a megbeszélt időpontban találkoztunk. Mindketten jó sok cuccal voltunk, bár ez várható volt, elvégre hosszabb időre megyünk el. Becsekkoltunk mindketten, majd hamarosan felszálltunk a repülőre is. Nagy szerencse, hogy mindketten jól tudunk angolul, mert eléggé érdekes lenne így Európába menni.
A gép felszállt.
Azt hiszem, ezzel az úttal egy új fejezet fog nyílni az életemben.
Mindketten eléggé izgultunk, mert a gép nem ment máshova, mint Londonba!

8.fejezet (NiTae pov.)

Eun Hee megint belökte ezt a "biztos, hogy menni akarsz?" -ot.
Már nem egyszer volt olyan, hogy elakartam menni, de akkor csak Seoul-ból.
Mint mindig most is makacs voltam és... megmondtam, hogy igen is menni fogok.!
Barátnőm mindig mindenhová jön velem.. és ahogy mondta.. most sem lesz másképp.
Félt. Tudom, hogy félt. Ezért nem enged el egyedül. Inkább jön velem és ő is szembe nézd a nehéz dolgokkal, de egyedül 100%, hogy nem hagyna. Egy részt ezért is nagyon szeretem.
Jiyong, csak pislogott hol rám, hol barátnőmre.

Miután befejeztük a beszélgetést kényelmesen elhelyezkedtem az ágyban, majd álomra hajtottam a fejem.
Azt még hallottam, hogy Eun Hee és Ji kimennek, de utána már csak.. az álommanókkal "beszélgettem".

Hallottam, hogy becsapódik az ajtó.
Kinyitottam a szemeimet, majd megpillantottam barátnőmet aki.. gondolataiba volt elmerülve.
Nagyon gondolkozhatott valamin. Fene egyen meg, hogy mindent mindig tudni akarok.
Ez most sem volt másképp.
Gondolatmenetét én zavartam meg.. és látszólag meg is lepődött , hogy fent vagyok, mivel egy nagyot ugrott hangom hallatán.
A kérdése kicsit meglepett, de nem nagyon foglalkoztatott úgy mondd.
Untam már a kórházat ezért egy régi kis "csíny" jutott eszembe.
Mivel régen is volt már rá példa... most is felvetettem az ötletet barátnőmnek.
Nagy nehezen kijutottunk a kórházból,majd a hotelt vettük célba.

Úgy bírom mikor Eun Hee táskája tele van minden kacattal és soha nem talál meg benne semmit. (-_-)
De ez már tőle megszokott.
VÉGRE megtalálta a kulcsot ... így bemehettünk a szobánkba.
Amint beértünk én rohantam a fürdőbe rendbe szedni magamat.
Nem érdekelt az, hogy éhes vagyok.. most csak az hogy megfürödjek és rendbe szedjem magam.
Hallottam, hogy Eun Hee valakivel telefonál, de nem hallottam tisztán a dolgokat, mondjuk nem is nagyon érdekelt.
Abból a tíz perből lett 30 perc vagy több, de hát.. ez van.. szeretek pancsikolni a vízben. (^^)
Barátnőm letette a telefont, de két perc múlva megint hallottam, hogy valakivel telefonál.
~ ennyire csak nem lehet fontos.... még mikor "nyaralunk" akkor is megzavarnak minket valamivel .. nem hiszem el, hogy még itt is telefonálnia kell, na mindegy. az ő baja. neki lesz nagy a számlája ~ idegeskedtem magamban. 

Kikászálódtam a kádból, megtörölköztem, elintéztem még a dolgaimat majd kimentem.
Barátnőmnek egy szavas válasszal adtam a tudtára, hogy szabad a fürdőszoba.
Bementem a szobába, felöltöztem, majd levetődtem az ágyra.
Olyan pihe- puha.. otthonra is kéne egy.
Már majdnem elaludtam mikor barátnőm jött be a szobába.


Elmentünk egy étterembe.
Leültünk, majd rendeltünk.
Nem kellett sokat várni, hogy kihozzák az ételeket.
Mikor elkezdtünk enni barátnőm megszólalt:
 Figyelj, mielőtt visszamennénk Szöulba, nekem dolgom van itt – kezdett bele nagy mondandójába két falat között. Én csak figyeltem, szóval folytatta  – Arról lenne szó, hogy az F.T. Island idejött Jejura és ma kettő-háromra megbeszéltem egy találkozót Jonghoon-nal…
Nem értettem, hogy ezt mért közli velem, ha dolga van..akkor dolga van.. nyugodtan menjen el.
lereagáltam egy "ÉS?!"- el.
Aztán megtudtam mindent.
Beleegyeztem, mivel nem volt más választásom, de amint barátnőm folytatta a mondandóját kitörtem, de barátnőm lenyugtatott mivel egy étteremben mégsem kéne... cirkuszoljak, de ez már több a soknál.
Mi az, hogy Jiyong is ott lesz!?
Határozottan válaszoltam barátnőmnek, hogy én aztán nem megyek, de addig - addig könyörgött míg be nem adtam a derekam.
Ilyenkor nagyon tudom magam utálni.
-És lenne még egy kérésem: tettesd te is azt, hogy nem ismered JiYong-ot – felelte komolyan.
Na, ez a része már jobban tetszik.
Bólintottam, majd befejeztük az ebédünket és elindultunk a part felé.

Mikor odaértünk a fiúk már ott voltak.
Eun Hee üdvözölte Jonghoon-t, majd bemutatott neki.
- Szia, NiTae - mosolygott kedvesen.
- Szia - köszöntem kedvesen.
- Nem tudom, hogy ismered-e Kwon Jiyong-ot a BigBang Leader-e - mutatott be régi Jó barátomnak.
- Nem, nem ismerem, de van egy olyan érzésem, hogy nem is akarom - válaszoltam, majd fintorogtam egyet.
Barátnőm könyökével megbökött, hogy ezt most fejezzem be.
- oh, mért? pedig nagyon rendes gyerek - mosolygott még mindig.
- nem tudom te hogy vagy vele, de nekem a kinézete is arról árulkodik, hogy nem rendes. ÉS! olyan ember aki elfelejti az úgy mondd "legjobb barátait". Szó nélkül lelép. ÉS még valami! Semmi hírt nem ad nekik magáról - keltem ki magamból.
Nagyon dühös lettem.
Ji tátott szájjal figyelte ahogy kitörök, de nem csak Ő, hanem Jonghoon is.
Barátnőm megfogta a kezemet, majd félre rántott, de persze előtte szólt a fiúknak, hogy 1 perc és jövünk.
- Te teljesen meghibbantál? - kérdezte ingerülten Eun Hee.
Nem tudtam válaszolni. Sírni kezdtem.
- Eun Hee.... - sírtam a nevét, majd nyakába borultam - emlékszel mikor azt mondtam, hogy szerelmes vagyok egy fiúba? - kérdeztem alig hallhatóan.
- Igen, de ez már nem most volt.. hanem akkor... mikor... Ji... áúúú - szisszentet fel . mivel leesett neki a tantusz - Te Ji-be voltál szerelmes!? - esett le az álla.
- Ühüm - szipogtam - ééés... úgy érzem.. megint előjött az az érzés. Ne haragudj, hogy kitörtem - kértem bocsánatot - Összeszedem magam - fújtam ki a levegőt - menjünk - erőltettem egy mosolyt magamra, majd visszamentünk.

- Bocsi, csak NiTae-nek ma... kicsit rossz napja van - magyarázta Eun Hee.
- Semmi gond, de mért pont Jiyong-nak vágta ezeket a kérdéseket? - értetlenkedett Jonghoon.
- Nem tudom, lehet nem szimpatikus neki - magyarázta barátnőm.
Miközben én próbáltam megvető- pillantásokat vetni Ji felé.
Ami sikerült is, mivel folyton engem nézett kérlelő szemeivel.
Persze, én elutasítottam.
~ Nem, Nem Kwon Jiyong! elfelejtheted, hogy én valaha is kedves leszek veled! Nem érdekel, hogy szeretlek vagy csak kedvellek.  SOHA.. nem fogok neked megbocsájtani! ~ morogtam magamba. 

- Na akkor menjünk valamerre- csapta össze kezeit Jonghoon.
- Rendben, hová? -kérdeztem mosolyogva.
- Mindegy. Mondjuk... öm.. menjünk moziba - mosolygott.
- Remek ötlet - bólogatott barátnőm.
- Szerintem is - Erősített meg mindenkit Ji.

Amilyen szerencsés voltam Ji ült mellém a moziba.
Eun Hee és Jonghoon valahol lent foglaltak helyet.
Nekünk pedig fent, egymás mellett volt a helyünk.
~ Ezt nem hiszem el ~ puffogtam magamba. 

- NiTae - szólított meg Ji a film felénél.
- Mi van? - kérdeztem bunkón.
- Tudom, mért vágtad a fejemhez a dolgokat, de kérlek, ne haragudj már rám. Rég volt! kezdjük új lappal! - mosolygott.
- Azt elfelejtheted - mondtam lenézően - tudom, hogy csak azért akarod, hogy a lelkiismereted jó legyen, de álmodj királylány. Én biztos nem bocsájtok meg neked! - magyaráztam neki a dolgokat.
- NiTae- suttogta, majd olyat tett amire nem számítottam.

8. fejezet (Eun Hee pov.)

Amikor NiTae kijelentette, hogy el akar menni, tudtam mit jelent ez nekem, neki és nekünk. Nekem azt, hogy nem találkozhatok Jonghoonal és nem láthatom majd sokáig. Neki, hogy rendezheti az érzéseit és gondolatait. Nekünk pedig azt, hogy talán megszabadulunk Jun-tól és Minho-tól, bár nagy valószínűséggel megtalálnának, nem tudom, hogyan de ez biztos. Viszont NiTae döntését nem tartom helyesnek. Hányszor volt jó dolog csak úgy elmenekülni a rossz dolgok elől. Én is megpróbáltam már, még régen, pontosan kilenc éve… Igen, öngyilkossági kísérleteim voltak, de NiTae-nek hála túljutottam rajta, azóta sok idő eltelt, és tudom, ez nem helyes. Viszont NiTae-t támogatom mindenben, bármi is legyen, bármennyire is nem tartom helyesnek. El akar menni? Rendben, akkor menjünk, de soha nem fogom egyedül hagyni. Ezt határoztam el még anno, amikor JiYong elhagyott minket. NiTae összetört és én megígértem neki, hogy soha nem hagyom el úgy, ahogy JiYong tette, pedig ő is megígérte.
- NiTae biztos vagy benne? – kérdeztem óvatosan, hátha meggondolja magát még, de nem, ő csak határozottan bólintott.
- Igen – felelte még mindig magabiztosan.
- Teljesen?
- Teljesen.
- Rendben, akkor menjünk, de én is megyek veled – feleltem én is határozottan. – Addig is pihenj, holnap még itt maradunk, aztán megyünk, jó?
- Rendben – válaszolt NiTae, majd visszadőlt az ágyba és már aludt is. Mindezt úgy, mintha el is felejtette volna, hogy itt van JiYong.
- Gyere menjünk ki – suttogtam a fiúnak, majd kimentünk. Kicsit féltem, hogy Minho esetleg még itt van, de szerencsémre nem volt.
JiYong kérdőn felém pillantott, mint aki magyarázatot vár valamire, csak tudnám mire…
- Figyelj, most jobb, ha elmész, és egy darabig nem keresel minket. Nem tudom, mi van NiTae-vel, de szüksége van egy kis időre. El fogunk menni, még nem tudom hova…
- Mikor? – kérdezte rögtön a fiú.
- Holnap talán, még nem tudom. Add ide a telefonod – kértem el tőle. Ő készségesen átnyújtotta a készüléket. Én beírtam az én számom és barátnőmét is, majd megcsörgettem magamat és én is elmentettem JiYong számát. Már nyújtottam volna a telefont, amikor valaki hívta. Nyeltem egy nagyot, amikor megláttam, hogy az a valaki Jonghoon.
Ezek meg honnét ismerik egymást? Mi a? Milyen kicsi a világ…
- Izé… JiYong, keresnek – adtam át a telefont. Próbáltam nem kihallgatni a beszélgetésük, de nehezemre esett, bár csak JiYong tő válaszait hallottam, amik kb. ennyik voltak: aha, ja, ott leszek… Ebből azt vettem le, hogy most érkeztek meg és mivel tudja, hogy JiYong itt van, ezért megmondja neki, hogy megjöttek, és oda is hívja. Talán, bár furán hangzik…
- Most mennem kell – felelte, majd gyors léptekkel távozott, vagyis akart, mert én feltartottam.
- Oké, szia! Vigyázz magadra! – szóltam utána. – Várj! – kiáltottam utána. – Ismered Jonghoon-t? – bukott ki belőlem. Nem akartam megkérdezni, de nem bírtam ki.
- Ja. Egyik legjobb haverom. Na de most tényleg sietek. Cső! – köszönt el. Most hagytam elmenni. Legjobb barát?
Az előbb történt eseményeken gondolkodva mentem be NiTae szobájába. Elég érdekes lehettem, mert fejemet kicsit oldalra döntöttem, államat fogtam és halkan gondolkodtam. Így azt se vettem észre, hogy NiTae ébren van.
- Mi az? – kérdezte. Ezzel térített vissza a valóságba.
- Hogy lehet az, hogy JiYong-nak Jonghoon az egyik legjobb barátja? – kérdeztem. Nem akartam ezt elmondani barátnőmnek, de még mindig meg voltam lepődve, ezért nem figyeltem.
Ő csak vállat vont. Különösebben nem foglalkoztatta ez a dolog.
- Figyelj, nem szökünk ki? Már unom ezt a sok fehéret és mozgás hiányom van… - kezdett el panaszkodni. Először kicsit húztam a szám, de végül belementem. Miért ne? Egyszer amikor én voltam kórházban, akkor is elszöktünk. Vicces volt és kaptunk is, de akkor még kicsik voltunk…
- Jó legyen – nevettem. NiTae kikelt az ágyból és már mentünk is.
21 éves létünkre tisztára úgy viselkedtünk, mint az ovisok: lopakodtunk, és ha jött egy orvos vagy nővérem, elbújtunk. Simán lejutottunk a bejárat, illetve most kijárathoz, de a legnagyobb falat még vissza volt: a recepció… Végül sikeresen ezen az akadályon is túljutottunk. Amikor kiléptünk az ajtón, mindketten, mint valami épp a börtönből szabadult volt rab szívtuk be a friss levegőt. Hogy itt mennyire jobb volt a levegő, mint benn… Az idő jó volt, nem volt túl meleg, de hideg se. Volt vagy 30 pár fok, de a szél fújt kicsit, így nem lehetett érezni annyira a meleget, illetve borult volt és fülledt meleg.
- Akkor most „haza”? – kérdeztem, mire NiTae bólintott. Mivel Jejun még mindig nem igazodtunk ki – van egyáltalán olyan, aki pár nap alatt visszatalálna a hotelbe úgy, hogy az itt tartózkodásunk ideje alatt kb. csak a kórházban voltunk-, fogtunk egy taxit, és hála nekem, meg is tudtuk adni a címet a sofőrnek, így rövid időn belül már a hotel szobánk ajtaja előtt álltunk és kerestem a szobánk kulcsát.
- Hol lehet már? Nem igaz! – mérgelődtem. Hiába, a női táskákban sok minden van… Végül sikeresen megtaláltam, úgyhogy bementünk. NiTae első útja a fürdőbe vezetett, és mivel ő volt a gyorsabb és foglalta le a fürdőt, nekem várnom kellett. Leültem hát a TV elé és elkezdtem a csatornákat kapcsolgatni. Sehol nem volt semmi jó műsor, mindenhol csak ilyen főzős cuccok mentek.
- Éhes vagy? – kérdeztem.
- Aha – jött NiTae hangja a fürdőből.
- És mikor végzel?
- Nem sokára, talán még egy tíz perc – felelte, mire én felsóhajtottam. A TV-t kikapcsoltam és elfeküdtem a kanapén. Unatkoztam, ezért felhívtam Jonghoon-t. Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy hívjam-e vagy sem, elvégre nem akartam zavarni és ki tudja, hogy épp mit csinál. Végül úgy döntöttem, hogy hívom. Csak csöngött és csöngött. Már raktam volna le, amikor felvette.
- Szia! – szólt bele Jonghoon vidám hangja.
- Szia! Nem zavarok?
- Nem dehogy.
- Akkor jó. Csak azt akartam kérdezni, hogy mikor érkeztek Jejura? Mert én, meg a barátnőm, szóval mi nem sokáig leszünk már itt. Ma esetleg tudnánk találkozni?
- Oh, értem. Kár érte, és persze.
- Remek! – kiáltottam fel. – Neked mikor jó?
- Délután, olyan kettő-három körül nektek jó?
- Persze, akkor a tengernél?
- Igen. Nem baj, ha az egyik barátom is ott lesz?
- Nem. Ki az? – kíváncsiskodtam, bár elég valószínű, hogy nem ismerem.
- JiYong a Big Bang-ből, nem tudom hallottál-e már róla – amikor ezt kimondta köpni, nyelni nem tudtam. Nekem persze nem baj, de NiTae… nem tudom hogyan fog reagálni rá…
- Persze, hogy hallottam. Nem is gondoltam volna, hogy ti jóban vagytok – tettetem úgy, mintha nem is ismerném JiYong-ot egyáltalán. Jobb ha Jonghoon nem szerez a régi barátságunkról tudomást…
- Hát, így hozta a sors. Most viszont le kell tennem – mondta kicsit szomorkásan Jonghoon. – Akkor majd találkozunk. Szia! – tette le a telefont.
- Szia! – köszöntem el én is.
Szóval akkor kettő-három. Most tizenegy van, akkor még van bőven időm…
NiTae még mindig a fürdőben volt, szerencsémre. Még el kell intéznem pár, vagyis egy dolgot.
Újra tárcsázni kezdtem egy számot, JiYong-ét. De hasznos, hogy reggel megkaptam!
- Szia Eun Hee! – köszönt JiYong.
- Szia! Figyelj, nem akarlak sokáig zavarni. Szóval te is jössz Jonghoon-nal kettő-három körül a tengerpartra, ugye? – tértem rögtön a lényegre.
- Aha, de te honnét tudsz erről?
- Velem fog találkozni Jonghoon, meg NiTae-vel.
- Igen? – meglepettség tükröződött a hangjából.
- Egy szívességet szeretnék kérni tőled.
- Miről lenne szó?
- Jonghoon-nak nem akarom elmondani, hogy ismerjük egymást, ezért nem tudnád te is azt tettetni, hogy nem ismersz minket? – kérdeztem.
- Megpróbálom, de miért nem akarod?
- Egy túl hosszú lenne, kettő nem akarom, hogy rosszul érezze magát NiTae és a közted lévő kapcsolat miatt…
- Bele fog egyáltalán egyezni?
- Nem tudom, megpróbálom rávenni…
- Rendben. Sok sikert hozzá.
- Köszi. Most leteszem, mert NiTae végzett a fürdőben. Szia! – mondtam és kinyomtam a telefont, meg sem várva JiYong válaszát.
- Mehetsz! – mondta NiTae, majd leült a kanapéra, miután én felálltam onnét, és ő is bekapcsolta a TV-t.
Bementem a fürdőbe és letussoltam. Nagyon jól esett most meleg vízzel áztatnom magam. Hajat is mostam meg mindent megcsináltam, amit a fürdőben meg lehet. Szerintem én gyorsabb voltam, mint barátnőm, de ki tudja. Mindenesetre, amikor végeztem negyed egy volt.
Kimentem a fürdőből és egyből beszélni kezdtem.
- Éhes vagy? – kérdeztem, majd megkerestem barátnőm, aki épp a puha hoteli ágyban feküdt.
- Aha – mondta, majd felült.
- Akkor megyünk? – kérdeztem. NiTae végig nézett rajtam, majd felnevetett.
- Egy szál törölközőben?
- Aha, miért is ne? Lehet a kaját még ingyen meg is kapnánk – nevettem én is, majd a bőröndömhöz léptem és elkezdtem keresgélni benne. Meleg révén a választásom egy farmer kantáros sortra esett, ami lelóg. Felhúztam hozzá egy egyszerű fehér trikót és egy farmer mellényt. A lábamra tornacipőt húztam és hajamat pedig lófarokba kötöttem. Kisminkeltem magam, majd én már kész is voltam kb. fél óra alatt. NiTae már elkészült, amíg én fürödtem, úgyhogy már indultunk is egy éttermet keresni, mivel a hotelhez nem volt.
- Meghívlak egy ebédre – feleltem mosolyogva, miközben Jeju utcáin sétálgattunk.
Találtunk egy kis éttermet, ahova rögtön be is mentünk és rendeltünk. Az ebédünk hamarosan meg is érkezett, mi meg elkezdtünk enni.
- Figyelj, mielőtt visszamennénk Szöulba, nekem dolgom van itt – kezdtem bele nagy mondandómba két falat között. NiTae csak figyelt, tehát folytattam.  – Arról lenne szó, hogy az F.T. Island idejött Jejura és ma kettő-háromra megbeszéltem egy találkozót Jonghoon-nal…
- És? – kérdezte NiTae.
- Szeretném, ha te is eljönnél és megismerkednél vele – folytattam.
- Jó – válaszolt röviden NiTae.
- Csak egy bibi van ezzel…
- Na mi?
- Hogy JiYong is ott lesz… - szűrtem ki a fogaim közül, tudtam, hogy NiTae pillanatok belül kitör, ezért még hozzátettem, hogy egy étteremben vagyunk, úgyhogy ne olyan hangosan akadjon ki.
- Mi??? – akadt ki „halkan”. – Én így nem megyek. Szó sem lehet róla! Eun Hee, bárhogy könyörögsz, nem fogok belemenni!
- De légyszi! Csak most az egyszer! Légyszii – könyörögtem és bevetettem a boci szemeimet, ami normál esetben mindig meghatotta, most nem jött össze.
- Nem! – erősködött tovább.
- Csak ezt az egy kívánságom teljesítsd, mielőtt elmennénk Ázsiából! – vetettem be aduászom. NiTae csak megforgatta a szemeit.
- Jó legyen – mondta egy sóhajtás kíséretében.
- És lenne még egy kérésem: tettesd te is azt, hogy nem ismered JiYong-ot – feleltem komolyan. NiTae bólintott.
Befejeztük az ebédünket és mivel már lassan kettő lesz, elindultunk a tengerpart felé. 

7.fejezet (NiTae pov.)

Egy kis vélemény erről a részről : Bocsi, hogy ilyen .. khm.. "érzelgős" lett, de tegnap eléggé szomorú voltam ami máig nem múlt el. Másképp nem bírtam kiadni magamból. Ez a rész egy kicsit olyan mint a True Story, csak más nevekkel. :SS nem teljesen, de 98%-ban biztos az! :'/
Remélem így is fog tetszeni ez a rész.:)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Borzalmas álmom volt.
JiYong volt benne ahogy éppen megakar halni, mert én elutasítottam.
Aztán mikor könyörögtem neki, hogy ne tegye csak annyit válaszolt "viszlát", majd leugrott a hídról.
Nagyon rossz volt látni.
Hirtelen felriadtam, de senkit nem láttam a szobába.
Úgy döntöttem akkor inkább még pihenek.
Sokkal jobb lesz, ha elfelejtem ezt az álmot.


Mikor másodszor felkeltem a doki is bent volt plusz Eun Hee.
Barátnőm egyből oda szaladt és megkérdezte, hogy jól vagyok-e.
Nem érdekelt a kérdése. Egyből a lényegre tértem.
Megkérdeztem miért hozta ide JiYong-ot.
Fájt, nagyon fájt, még mindig ahogy Ji viselkedett velünk.
Idővel Talán megbékélek vele, de ahhoz nagyon tepernie kell, hogy majdnem 9 évet pótolni tudjon.!
Megbeszéltük a dolgokat, majd megint elaludtam.
Nem tudom mi van velem, de folyton elnyomott az álmosság.
De nem bántam. Nem volt kedvem most semmihez.
Inkább meghalnék most .. minthogy itt feküdjek!


Harmadszor már arra keltem, hogy barátnőm üvöltözik valakivel.
Nagy nehezen kinyögtem amit szerettem volna.
- Eun He... ki az? - kérdeztem rekedtes hangon.
- Ez.... Minho - nyögte ki nehezen.
Kipattantak szemeim. Minho mosolyával találtam szembe magam.
Lefagytam. Nem tudtam mit mondani. Hogy talált meg? Mért van itt? Honnan tudja, hogy itt vagyok?
Követ engem?
Hiába tettem fel a kérdéseket magamba.. nem tudtam rájuk válaszolni.
- Szia szépségem - köszönt mosolyogva.
- M.. M.. Mit keresel itt?! - kérdeztem dadogva.
- Múltkor úgy ott hagytál - biggyesztette le ajkait - ráadásul megtudtam, hogy kórházba vagy. Így hoztam virágot - nyújtotta át a csokrot.
- Vidd innen a virágodat! - dobtam le a földre - menj innen - mondta dühösen.
Barátnőm nagy szemekkel nézett, hogy ennyi energiám van.
~ Huh, még is csak jót tett ez a kis..(SOK) alvás ~ futott át az agyamon.
- Minho, jobb lesz, ha most mész - kezdte el kifele tolni a fiút Eun Hee.
- Nem megyek! - rántotta ki magát barátnőm karaji közül.
Elindult felém. Fülem, farkam behúztam, bebújtam a takaró alá.
Nagyon megijedtem. Ekkor hallottam meg a hangját.
Az Ő hangját!!
- NiTae - nyitott be az ajtón - öh.. hello - köszönt Minho-nak flegmán.
Én csak kikukucskáltam a takaró alól mint egy 3 éves és úgy néztem, hogy most mi fog történni.
- Mért van a takaró alatt? - kérdezte Eun Hee-től Ő.
- Miattam - mondta tök nyugodtan Minho.
- MIT CSINÁLTÁL VELE?! - kérdezte egyből idegesen.
- Neked ahhoz semmi közöd - mondta gúnyos mosollyal.
- NiTae, bántott? - kérdezte a "megmentőm".
- Most nem, de régebben igen - mondtam alig hallhatóan.
JiYong barátnőmhöz fordult és sutyorogni kezdtek.
Nagyjából értettem : - Ő az egyik? - kérdezte Ji.
- Igen - bólintott a barátnőm.

- Te szemét! Mit tettél vele, hogy ilyen lett! régen nem ilyen volt! mindent tudok, te mocsok! - mondta ki kelve magából Ji.
- JIYONG! - szóltam rá könnyes szemekkel.
Itt abbahagyta az ordibálást.
- Minho, kérlek, menj el! -mondta barátnőm.
Az említett fiú inkább elment, mert tudta, hogyha itt marad akkor ma még a sitten végzi.
JiYong oda jött hozzám, majd megölelt.
- NiTae, kérlek, ne haragudj - ölelt szorosan.
Én csak sírtam, és sírtam, majd mikor észbe kaptam eltoltam magamtól.
Értetlenül nézett rám, de én csak megtöröltem a szemeimet és megszólaltam. :
- Kérlek, most menj el! Köszönök mindent, de most.. kérlek - mutattam az ajtó felé úgy, hogy rá se néztem.
- MI?! - barátnőm hangját hallottuk meg az egyik kis székről -  NiTae, ne küldd el! - mondta határozottan.
- Az lesz a legjobb, ha elmegyek Jeju-ról és Ázsiából. Ki külföldre - mondtam határozottan. 

7. fejezet (Eun Hee pov.)

Amikor felébredtem, már én is egy ágyon feküdtem és JiYong fogta NiTae kezét, bár ebben nem vagyok biztos. Arra ébredtem, hogy NiTae sír. Rögtön odamentem hozzá, de ő csak annyit mondott, hogy küldjem ki a fiút. Egyből leesett. Mit csinálhatott ez a marha? Istenem… NiTae szerencsére elaludt, mivel nem akartam zavarni, kihívtam magammal Jiyong-ot is.
- Na mesélj mit csináltál? – kérdeztem kicsit unott hangon, karba tett kézzel vártam a fiú válaszát.
- Hát… én… megcsókoltam – felelte zavartan Jiyong. A szemeim úgy kikerekedtek, mint még soha. Hogy lehet ekkora idióta valaki? Azt hiszi, azzal mindent megold, ha ezt teszi? Beletúrtam a hajamba, majd végül belekezdtem a nagy mesélésbe.
- Figyelj, ha azt hiszed, hogy egy könnyen meg fog bocsátani neked, akkor rosszul hiszed. Nem tudom elképzelni, hogy mennyi minden történt velünk miattad, mert te nem voltál hajlandó akár egy sms-t írni, hogy… - inkább nem fejeztem be mondatom, mert még a végén valami csúnyát mondtam volna. – Amikor ott hagytál minket csak úgy szó nélkül, akkor teljesen rosszra fordultak a dolgok. Mi bíztunk benned, hogy felhívsz, vagy üzensz vagy valami, de te nem tetted. Még vagy két hónapig vártunk, hogy életjelet adj magadról, holott valahol tudtuk, hogy nem fog ez megtörténni, mi mégis hittünk benned, a barátságunkban, de rosszul tettük. Miután meguntuk a várakozást tovább léptünk. Tudod, hogy mindig is hajlamosak voltunk rossz társaságba keveredni. Elmentünk egy buliba, ahol megtetszett nekem egy fiú. NiTae figyelmeztetett, hogy nem lesz jó vége, de ismersz, persze, hogy a saját fejem után mentem. Belekeveredünk egy rossz társaságba. Eleinte minden jól ment vele, már kezdtem azt hinni, hogy felesleges volt rosszat feltételezni, de aztán az egyik este megmutatta, hogy milyen is igazából. Én rángattam bele NiTae-t, és végül ő is elkezdett randizni az egyikkel. Szokásosan buliztunk velük, amikor megjelent a barátom részegen, de nem is kicsit volt ittas. Nem tudom, hogy NiTae-vel mi történt, mert engem elhívott valahova. Vakon követtem, mint egy kis kutya. Aztán le akart feküdni velem, de én nem engedtem. Itt kezdődött a baj. Mivel „engedetlen” voltam, az övével megvert. Addig ütötte vele hátam, amíg abból a vér rendesen el nem kezdett folyni. Ezután újrapróbálkozott. Még mindig nem adtam meg magam, aztán egy üres sörös üveggel fejbe vert. Ezután már azt csinált velem, amit akart. Megerőszakolt. Teljesen magamon kívül voltam, végül elájultam. A kórházban ébredtem fel, hogy kerültem oda, azt nem tudom máig sem. Mindenesetre ennek a nyoma örökre meg maradt – itt felemeltem a frufrum, ami alatt egy sebhely volt varrás nyomokkal. – Meg kellett műteni, mert egy szilánk bekerült. A hátamon a seb begyógyult, bár nem igazán érdekeltek ezek a dolgok. Anyáék mérgesek voltak rám és több hétig teljesen magam alatt voltam. Aztán megjelent NiTae, akivel fogalmam sincs, hogy mi történt miattam, de ő visszahúzott az életbe. Nagy nehezen éltem tovább az életem. Este volt, szokásosan buliba mentünk. Én nem akartam, de NiTae kedvéért elmentem. A buli során elkeveredtünk egymástól és megtalált a „barátom”. Persze ugyanazt akarta, mint múltkor. A különbség az volt, hogy most hagytam magam és rezzenéstelen arccal kibírtam. Megfogadta, hogy még fájni fog. Örült volt, kétségtelen és dühítette, hogy most nem okozott ezzel nekem fájdalmat. Nem akartam a kórházban kikötni megint és szüleimnek gondot okozni, ezért összeszedtem magam és hazamentem. Megint magam alatt voltam és ki sem mozdultam otthonról. Így volt ez egyik este is. Az ágyamon ültem és néztem ki a fejemből, amikor megcsörrent a telefonom. A rendőrség hívott, hogy a szüleim egy balesetben életüket vesztették. Rögtön a helyszínre mentem, ahol megláttam a baleset okozóját. Ő volt az, azaz őrült. Teljesen összetörtem, de NiTae segített talpra állni. Azóta már tudom mit kell tennem. Nem egy ilyen fiúval akadtunk már össze, de azóta tudom, hogy mit kell tennem – fejeztem be a mesélést. Jiyong tátott szájjal figyelt.
- Én úgy sajná…  - nem tudta végig mondani, mert félbeszakítottam.
- Nem. Nem kell. Nem azért mondtam el, hogy sajnáltassam magunkat, hanem azért hogy tudd, nem fog NiTae egy könnyen megbocsátani. Még a legjobb barátnőjének sem mondta el, hogy mi történt vele akkor, biztos szörnyű volt. Ezeken már nem lehet változtatni akkor sem, ha megbánod azt amit tettél. Jóvá tenni még talán nem késő, de nehéz lesz. Most pedig menj és próbáld meg kedvesebben megközelíteni NiTae-t, nem rögtön letámadni egy csókkal – mondtam. Jiyong szerencsére elment, már csak az kéne, hogy itt maradjon még. – Ja és köszi, hogy segítettél idehozni! – kiáltottam utána. Ő csak intett. Bementem a barátnőm szobájába. Még mindig aludt, szerencsére. Leültem egy székre és vártam.
Már a doktor is bent járt, mire NiTae felébredt. Rögtön odaugrottam hozzá.
- Jól vagy? – kérdeztem, de ő mit sem törödve a kérdésemmel, rátért a lényegre.
- Te hoztad ide? – kérdezte, én aprót bólintottam.
- Egyedül nem tudtalak volna elhozni idáig, de most ne is törődj vele. A doktor azt mondta, még ma bent kell maradnod, aztán hazamehetünk – feleltem mosolyogva. Most ő bólintott, majd már aludt is tovább.
Én kimentem egy közeli boltba venni kaját, mert már éhes voltam. Mikor visszaértem a kórtermébe, még mindig aludt.
Falatozásom a telefonom csörgése szakította félbe. Jonghoon hívott. Felvettem.
- Haló? – szóltam bele.
- Szia Eun Hee! – köszönt vidáman Jonghoon.
- Hát te?
- Meg szeretném köszönni, hogy segítettél a főzésben. Nagyon ízlett nekik.
- Szívesen, bár én nem csináltam semmit, csak elmondtam a receptet, a többi a te érdemed – feleltem mosolyogva.
- Most van egy kis szabadidőnk és nem tudnánk találkozni valamikor esetleg?
- Nem hiszem. Jejun vagyok a barátnőmmel – feleltem szomorúan.
- És meddig maradtok?
- Nem tudom, még a héten biztos – feleltem, bár nem tudtam, hogy mire akar kilyukadni Jonghoon.
- Holnap megyünk mi is Jeju-ra. Egy magazin fotózása lesz ott. Mi is maradunk egy hétre. – felelte boldogan.
- Az jó! – lelkesedtem én is – Akkor majd honlap találkozunk!
- Igen, de most le kell tennem. Majd akkor holnap. Szia!
- Igen. Szia! – köszöntem el én is.
Jobb kedvem lett, legalább nem leszünk egyedül és végre NiTae is találkozhat vele. Már várom!
Telt azt idő és én is elaludtam. Arra ébredtem fel, hogy valaki kopog az ajtón.
- Be szabad jönni? – kérdezte egy hang. Én még nem voltam teljesen ébren, ezért nem is figyeltem ki az.
- Persze – feleltem két ásítás között. Belépett a látogató egy virágcsokorral a kezében, amivel eltakarta az arcát. Aztán amikor elvette, megláttam, hogy ki az. Minho volt!
- Mit akarsz itt? – förmedtem rá rögtön.
- Csak meg akartam látogatni NiTae-t – felelte úgy, mintha az minden napi lenne, hogy eljövünk Jejura úgy, hogy senki nem tud róla, aztán NiTae kórházba kerül és elviszem egybe és még így is megtalált!
- Aha persze, de szerintem ő nem szorul a te látogatásodra, úgyhogy tűnj innen! Mégis hogy tudtad meg, hogy itt vagyunk, ha? – ordítottam Minhoval. NiTae erre már felébredt.
- Eun Hee, ki az? – kérdezte.
- Ez…Minho – nyögtem ki nehezen. Minho erre csak elvigyorodott, NiTae pedig teljesen lefagyott.

6.fejezet (NiTae pov.)

Pár dolgot megbeszéltünk amit úgy éreztem, hogy muszáj elmondjak.
Eun Hee enyhén meglepődött a hallottakon. Gondoltam én is megkérdezem, hogy mi volt vele, de amint láttam eléggé fáradt szóval azt majd másnapra hagyom. Miután elmondtam a dolgokat úgy döntöttünk, hogy elmegyünk aludni.


Reggel mikor kinyitottam a szemeimet egyből megnéztem, hogy Eun Hee fent van-e, de még nem ébredt fel.
Gondoltam meglepem valamivel, de amilyen szerencsétlen vagyok megbotlottam és eltörtem a kedvenc üvegtányérjait.
Idegesen kezdtem el szitkozódni, hogy mért vagyok ekkora egy pancser.
Hirtelen Eun Hee termett mögöttem és még ő is rám hozta a szívbajt.
Mikor már eleget hajoltam meg és kértem bocsánatot Eun Hee felajánlotta, hogy főzzünk együtt.
Szemeim egyből felcsillantak, hogy "Ez az! Végre együtt főzünk." Ebből a főzésből inkább táncolás és éneklés lett mivel barátosném bekapcsolta a rádiót és olyan jó számokat adtak le, hogy csak na. (:D)

"Kis idővel" készen lettünk a reggeli elkészítésével, majd leültünk az asztalhoz.
Eléggé csendesen ettünk ami nálunk már megszokott.
Éppen az utolsó falatot ettem mikor Eun Hee megszólalt.:
- - Rég voltunk már nyaralni, nem gondolod? - kérdezte mosolyogva.
Én még mindig kérdőn meredtem rá, hogy ebből mi a fészkes fenét akar kihozni.
De bólintottam mivel igaza volt. Már eléggé régen voltunk nyaralni.
Amikor kimondta, hogy Jeju- szigetre szeretne menni az ütő is megállt bennem.
Ez a lány honnan szedett repülőjegyet?!
Egyből rá is kérdeztem.
- Honnan? - kérdeztem ledöbbenve.
- Még tegnap kaptam a munkahelyemen. Az egyik munkatársam adta, mivel neki nem kellett. Rögtön el is fogadtam, tudva, hogy nekünk jó lesz. Jejun még úgyse voltunk buliban – kacsintott rám.
Nagyon tetszett az ötlet hiszen Jeju-ra nem mindennap jut el az ember.
Egyből felugrottam és elkezdtem visongani majd szorosan megöleltem barátnőmet.

Visszaültem a helyemre.
Nagyon fel voltam dobva egyből vásárolni akartam menni. Mivel nem akartam valami ócska cuccosba oda állítani.
Kicsit sok mindent vettünk, de most az volt a legkisebb gondunk.
Gyorsan elmentünk Eun Hee-hez pakolni majd hozzám is.
Beültünk egy taxiba majd mentünk is a reptérre.
Amit ott még elkellett intézzünk azt elintéztük, majd felszálltunk a repülőre és indultunk is Jeju-ra.
Amíg utaztunk el is aludtam. Olyan jót álmodtam, hogy az valami hihetetlen. Viszont az már kevésbé volt jó, hogy JiYong volt benne. (-.-)

Barátnőm elkezdett keltegetni, de nem volt kedvem még felkelni, de mikor kimondta, hogy Jeju egyből kipattantak szemeim és kiabáltunk.
Be voltunk zsongva. Az emberek akik a repülőn voltak kicsit érdekesen néztek ránk, de nem foglalkoztunk vele.

Jeju valami elképesztően gyönyörű hely.
Ha este ilyen gyönyörű akkor milyen lehet fényes nappal.
Már alig várom, hogy reggel felkeljek és megnézzem.

Mint mindig én kérdeztem rá, hogy megyünk-e buliba. Barátnőm mint mindig egyből rávágja, hogy igen.
Végül is... kihagyná ki ezt a lehetőséget?! szerintem SENKI!
Meglepődtem, hogy ilyen gyorsan elkészültünk, de nem bántam mivel nem vagyok még nagyon jártas Jeju-n.
Amint észre vettem Eun Hee is így van vele.
De amilyen szerencsések vagyunk mindig megtaláljuk azt amit keresünk.
Ez most sem volt másképp.
Egyből a bárpultot támadtuk be, de mint mindig barátnőm most sem ivott semmit.
Nagyon idegesít, hogy nem iszik. Így nincs meg a rendes hangulata a bulinak.

Boldogan táncoltam. Eszméletlen jól érzetem magam.
Mind addig a percig amíg barátnőm el nem kezdett mutogatni 2 ember felé.
Én is oda néztem mivel nekem szánta a kérdést, hogy válaszoljak.
JiYong és Dara voltak azok. Az ütő is megállt bennem.
A jó kedvem egyből eltűnt. Egyből a bárpulthoz mentem.
Nem érdekelt barátnőm kérdése, se semmi más.
Egyből kértem valami nagyon ütőset.

Könnyeim potyogni kezdtek ahogy barátnőmmel beszéltem. Nem akartam vele így beszélni, de fájt... fájt így látni JiYong-ot azzal a hárpiával.
Nagyon rosszul esett.  Eun Hee elvette a poharamat ami még jobban felbosszantott.
Had forduljak magamba! Nem az ő dolga hanem az enyém! Tudom, hogy csak óvni próbál, de ne tegye.!
JiYong miatt van ez is. Még mindig dühös leszek, hogyha szóba jön akár csak a neve.
Mert nagyon csúnyán bánt velem és Eun Hee-vel is.
Nagy nehezen visszakunyeráltam a poharamat.
Barátnőm beszélt és csak beszélt.
Én egyre rosszabbul éreztem magam. Hirtelen levágódtam a földre majd se kép, se hang.



Valamikor este keltem fel egy fehér szobába.
mikor oldalra fordítottam nagy nehezen a fejemet megpillantottam barátnőmet a mellettem lévő ágyon aludni.
Éreztem, hogy valaki fogja a kezemet ezért nagy nehezen átfordítottam a fejemet.
Észrevettem, hogy JiYong fogja a kezemet.
Kiakartam húzni a kezemet kezei közül, de nem volt erőm.
Nagyon ideges lettem.
Mért fogja a kezem? Mért van itt? Mért kell ezt csinálnia velem? Hol van Dara? Eun Hee hozhatta ide!?
Hiába tettem fel a kérdéseket senki nem válaszolt rá.

Megpróbáltam megmozdítani a kezemet ami kicsit sikerült is.
JiYong egyből felkapta a fejét és rám nézett.
- NiTae - suttogta, hogy nehogy felkeltse barátnőmet.
Nem válaszoltam csak elfordítottam a fejem. Azt vettem észre, hogy könnyeim elkezdenek lefolyni arcomon.
- Hogy vagy? - kérdezte.
- Nem rád tartozik - suttogtam.
- Ne légy már ilyen! - szólt rám.
- Milyen?! Te szartad le a fejünket éveken keresztül! Soha nem fogom elfelejteni! Bezzeg Darának folyamatosan tudtál életjelet adn...... - nem bírtam befejezni mert belém fojtotta a szót..... egy .......
csókkal (?????????????)
Annyira megdöbbentem, hogy még ellökni se bírtam magamtól és nem csak azért mert alig volt erőm.
Mikor észbe kaptam megpróbáltam ellökni magamtól, de semmire nem mentem mivel nagyon gyenge voltam még.
- Sajnálom, hogy csak így elhagytalak titeket és nem adtam magamról semmi jelet, de....... - nem bírta befejezni, mert összeszedtem minden erőmet és akkora pofont lekevertem neki amekkorát csak tudtam.
- Soha többé... Ne... Merj... hozzám érni! Undorodom tőled! - sziszegtem dühösen.
Megint elkezdtem sírni, de most már erre barátnőm is fel kelt.
- NiTae- rohant egyből hozzám - istenem! jól vagy? - kezdett el tapogatni.
- Nyugodj meg minden rendben,csak kérlek, küldd ki innen - biccentettem a fejemmel a fiú felé.
- De.. hiszen.... - mutogatott jobbra balra a levegőbe, majd JiYong-ra nézett - mit csináltál? - vonta kérdőre volt legjobb fiú barátomat Eun Hee. Mivel fáradt voltam és nem akartam hallani ahogy Ji és Eun Hee beszélgetnek megpróbáltam aludni ami 2 perc múlva sikerült is.

6. fejezet (Eun Hee pov.)

Mindenki a válaszomra várt. Már épp nyitottam ki a szám, mikor felébredtem. Valaki csöngetett. Először azt hittem, hogy esetleg Jun az, de eszembe jutott, hogy ő biztos nem kopogna, csak berontana. Gyorsan felkeltem és már rohantam is ajtót nyitni. Legnagyobb döbbenetemre NiTae volt az.  Váltottunk pár szót, majd beinvitáltam a házba. Látszódott rajta, hogy fáradt, ezért a megbeszélni valónk nagyobb részét holnapra tartogattam. Viszont volt, amit nem halaszthattam holnapra. Kifaggattam barátnőm arról, hogy vele mi történt. Csodálkozva hallgattam minden egyes szavát. Mikor végzett, úgy döntöttem, hogy feküdjünk le, majd a többit megbeszéljük. NiTae készségesen beleegyezett. Megágyaztam neki, majd rögtön el is aludt, mikor lefeküdt. Én is visszabújtam az ágyamba. Már nem álmodtam semmit…
Reggel hangos csörömpölésre, majd egy káromkodásra ébredtem fel. Azt hittem, hogy valami baj van, ezért rögtön ki is ugrottam az ágyból és a konyha felé vettem az irányt. Baj nem volt, azt leszámítva, hogy NiTae épp eltörte a drága üvegtányérjaim. Tegnap este még ettem és nem pakoltam el…
- Hát te? – kérdeztem tőle, mire ő ijedten kapta felém fejét.
- Izéé… - kezdett bele a magyarázkodásba – én nem akartam eltörni semmit! Tényleg bocsi érte, tudom, hogy ezek voltak a kedvenceid… - mondta lehajtott fejjel, miközben tarkóját vakarta.
- Semmi baj – mondtam. – Én hagytam így este, csak is az én hibám. De te mit csináltál? – kérdeztem kíváncsian.
- Reggelit akartam csinálni, de sötét volt, és elbotlottam… - felelte zavartan még mindig.
- Mondtam, hogy semmi baj, de ha már itt tartunk, miért nem főzünk együtt? – kérdeztem.
NiTae szemei felcsillantak. Bekapcsoltam a rádiót, majd mivel egy pörgős szám szólt, arra ugráltunk, táncoltunk, énekeltünk és tomboltunk, miközben reggelit csináltuk. Igazából többet szórakoztunk, mint főztünk. Végül olyan két órás szenvedés után kész lettünk és leültünk megenni a reggelinket. Nem szóltunk semmit, csak tömtünk magunkba az ételt, majd mikor már majdnem végeztünk, én törtem meg a csendet.
- Rég voltunk már nyaralni, nem gondolod? – kérdeztem.
NiTae csak kérdőn nézett rám, majd aprót biccentett, mire én folytattam.
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk Jejure – suttogtam. Féltem, hogy esetleg Jun vagy esetleg Minho kihallgatnak minket. – Repülőjegyek már megvannak, és pont mára szólnak. A járat este indul – folytattam ugyanolyan hangnemben, mint előtte.
- Honnét? – kérdezte NiTae meglepetten.
- Még tegnap kaptam a munkahelyemen. Az egyik munkatársam adta, mivel neki nem kellett. Rögtön el is fogadtam, tudva, hogy nekünk jó lesz. Jejun még úgyse voltunk buliban – kacsintottam barátnőmre, akinek látszólag tetszett az ötlet.
- Jujj!!! – ujjongott, majd semmivel sem törődve a nyakamba ugrott.  –Te vagy a világ legjobb barátnője! – mondta még mindig erősen szorítva
- Köszi, de nem sokáig leszek az, ha továbbra is így szorítasz – mondtam, majd NiTae rögtön vissza is ült.
- Akkor ne is pazaroljuk itt az időt, menjünk venni egy-két új ruhát, meg mindent, ami kell a nyaralásra! – lendült bele NiTae. Bólintottam, majd elpakoltam az edényeket, gyorsan felöltöztem és már kész is voltam. NiTae is kész volt már, úgyhogy indultunk is.
Az idő csak telt, mi meg egyre több szatyorral a kézben jártuk a bevásárlóközpontokat.
Mindketten 10-10 szatyorral a kézben mentünk vissza hozzám. Otthon én gyorsan összepakoltam mindent, majd elmentünk NiTae-hez is, aki szintén összepakolt gyorsan. Fogtunk egy taxit, és már mentünk a reptér felé.
- És meddig maradunk? – kérdezte NiTae. Én csak megvontam a vállam.
- Ameddig akarunk – mondtam mosolyogva. – Bár szerintem egy hét elég lesz – mondtam, majd csendben utaztunk tovább.
A reptéren mindent elintéztünk, amit csak kellett.
Este szeretek utazni. Szeretem a kivilágított utcákat nézni. Kiharcoltam, hogy én ülhessek belül. NiTae először vonaglott átengedni nekem a helyet, de végül beleegyezett. Nem is nagyon beszélgettünk. Én bámultam kifelé az ablakon, NiTae szerintem aludt.
Mikor megérkeztünk felébresztettem NiTae-t.
- Itt vagyunk NiTae! Megérkeztünk Jejura! – kiáltoztam neki ujjongva. a Jejura szóra az ő szemei is rögtön kipattantak, így már ketten ujjongtunk. Teljesen bezsongva ugráltunk – szószerint ugrálva – szálltunk le, amiért persze páran meg is bámultak, de ez egy cseppet sem zavart minket. A bőröndjeinkért mentünk, majd mikor már az is megvolt fogtunk egy taxit ismételten. A sőförnek elmondtam a címet, ahol a szállodánk van.
Rövid időn belül meg is érkeztünk. Jeju még így este is gyönyörű volt, hát akkor milyen lehet fényes nappal?
A hotelben elfoglaltuk a szobánkat, majd rögtön ki is pakoltunk mindent.
- Buli? – kérdezte NiTae.
- Alap – feleltem, majd elkezdtünk készülődni. Csak az új cuccokat hoztuk el, így abból válogattunk. Nem is tellett sok időbe, mire teljesen elkészültünk.
Soha nem voltam még Jejun, így azt se tudom, hogy hol van diszkó, de különösebben nem zavartattam magam, de ahogy elnéztem NiTae-t, ő se nagyon járt még itt.
Kiléptünk a hotel ajtaján.
- Akkor merre? – kérdeztem, majd választ nem várva indultunk el valamerre.
Nagyon nagy szerencsénkre szembetalálkoztunk egy discoval. Kifizettük a jegyeket, majd be is mentünk. Itt rögtön a bárpultot rohamoztuk meg. Én nem ittam semmit, csak NiTae rendelt magának egy nem olyan erős alkoholos koktélt. Miután ezt megitta, ivott még egyet, majd bementünk a tömeg közepébe és táncolni kezdtünk. 
Nagyon jól éreztük magunkat, de csak éreztük, legalábbis NiTae.
A táncoló tömeget figyeltem. Igazából Junt vagy Minhot kerestem, elvégre nem lehetett tudni, hogy tudomást szereztek-e kis kiruccanásunkról, de valamiért biztos voltam benne, hogy igen.
Ahogy siklottam az ismeretlen arcok között, hirtelen egy, vagyis kettő ismerős arccal találtam szembe magam, akikre tényleg nem számítottam.
- Az ott nem… - próbáltam túl ordítani a zenét, miközben az egyénre mutattam, hogy NiTae is lássa, kiről van szó. NiTae eddig boldogan táncolt, de ahogy felismerte a személyt, a vér is megfagyott benne, ugyanis az nem más volt, mint Dara és Jiyong. Emlékszem régen milyen jóban is voltunk Jiyonggal, főleg NiTae. Én csak rajta keresztül ismertem meg. Akkor is egy buliban, vagyis sulis rendezvényen ismerkedtünk meg. Amilyen gyorsan összebarátkoztunk, olyan gyorsan el is hidegültünk egymástól. Teljesen elhanyagolt minket, amit NiTae vett nagyon a szívére. Vajon a sors akarta így, hogy újra egy buliban találkozzunk össze?
- Odamegyünk hozzájuk? – ordítottam NiTae-nak. Ő rögtön megrázta fejét, majd faképnél hagyott. Természetesen a pulthoz ment inni. Mindig ezt csinálja! Nem értem mitől lesz jobb, ha iszik, mikor meglátja őt…
NiTae után mentem. Le akartam állítani, de mire odaértem ő már nagyban ivott. Épp most kért egy újat, amit én kivettem a kezéből.
- NiTae! – szóltam rá élesen. A poharat elvettem és leraktam messzebb tőle, a hátam mögé olyan helyre, ahova nem nyílt rálátásom. – Semmi nem lesz jobb, ha leiszod magad miatta! – mondtam.
- Te ezt nem értheted! – kiabált velem, majd már a könnyei is potyogni kezdtek.  – Nem értheted, úgyhogy… úgyhogy ne is szólt bele! Egyébként sem vagy az anyám, hogy megmond mit csináljak és mit ne! – szipogott közben néha-néha NiTae. – És add vissza a poharat!
Én csak sóhajtottam.
- Tudom, hogy nem vagyok az anyád, és nem is akarom megmondani, hogy mit csinálj. Én csak segíteni szeretnék neked – mondtam, majd visszaadtam a poharat neki. NiTae persze rögtön ki is ürítette, de nem kért újat, szerencsére. – De tudod, mit? Ne is foglalkozzunk velük! Ha észrevesz, akkor vagy idejön vagy nem, de ne is érdekeljen! Nem ezért jöttünk! Mi szórakozni és kikapcsolódni jöttünk, nem siránkozni, olyan miatt, amin nem változtathatunk már… - akadt el a szavam, ugyanis NiTae leborult a székről. Ijedten mentem oda hozzá. Nem volt eszméleténél. Ötletem se volt, hogy mi lehet a baja. Egyből a kórházba akartam vinni, de egyedül nem bírtam volna el. Sikerült egy kanapéig vonszolnom. Odaletettem és reméltem, hogy nem lesz semmi baja, amíg itt hagyom kicsit. Az egyetlen ember, akit innét ismertem az Jiyong volt, így kénytelen voltam tőle segítséget kérni.
- Ha megtudja, biztos kinyír – gondolkodtam kicsit hangosan, miközben a szememmel Jiyong-ot kerestem. Szerencsémre még mindig ott volt, ahol először megláttam. Időt nem pazarolva oda is mentem hozzá. Egy kicsit se zavart, hogy éppen Daraval volt.
- Jiyong! – mondtam neki. Ő csak zavartan nézett rám.
- Ismerjük egymást? – kérdezte, mire én bólintottam.
- Eun Hee vagyok, a régi barátod. Emlékszel még rám? – kérdeztem.
- Jaj te vagy az Eun Hee! De rég találkoztunk! – mondta, majd meg akart ölelni, de én nem engedtem. Ennek ellenére Jiyong folytatta. – Bocsi, hogy ennyi év után nem kerestelek fel titeket… - itt félbeszakítottam. Nincs időm! Ki tudja, mi van NiTaevel.
- Nincs semmi baj! De a segítségedre van szükségem.
- Miben? – kérdezte kicsit meglepetten.
- NiTae…
- MI van vele? – vágott a szavamba idegesen a fiú. Én csak magam után invitáltam a kanapéhoz, ahol szerencsére még ott volt barátnőm.
- Elájult és el kéne vinni a kórházba, de én egyedül nem bírom el. – mondtam. Jiyong bólintott, majd felkapta NiTae-t és kimentünk. Fogtunk egy taxit majd a legközelebbi kórházba mentünk. Ott rögtön ki is vizsgáltak NiTae-t. Nekünk kint kellett várni, majd amikor megjelent az orvos, mindketten felálltunk és az állapota felől érdeklődtünk.
- Ivott valamit? – kérdezte az orvos.
Én elmondtam, amit tudtam.
- Valaki drogot kevert az italába, az ütötte ki. – mondta az orvos.
- Be lehet menni hozzá? – kérdezte Jiyong, mivel én teljesen lefagytam.
Az én hibám volt! Ha nem veszem el az italát és rakom félre, akkor nem történt volna meg! Meg is halhat! Minden az én hibám…. Ha meghal, én nem bocsátom meg magamnak!
- Igen. – mondta az orvos.
- Köszönjük. – mondta Jiyong, majd az orvos elment. Ő megfogta a karom és behúzott NiTae kórtermébe.
Mikor bent voltunk Jiyong leült egy székre, én meg odarohantam az ágyához.
A csendet én szakítottam meg. Már nem bírtam tovább, így elmondtam Jiyong, ami a szívem bántotta.
- Ha valami baja lesz, azt nem bocsátom meg magamnak… - marcangoltam magam. Közben már a könnyeim is folytak.
- Nem a te hibád! Egyébként se lesz semmi baja! Erős lány! – próbált meg megnyugtatni Jiyong, de nem sikerült.
Végül elaludtam…